A Fizikai Átalakítása (2)

Print Friendly

Előző rész

„Kiszolgáltatva a külső zajok és a külső testi érzékelések kényére-kedvére”, „nincs hatalmunkban, hogy akaratlagosan elhagyjuk a közönséges tudatot”, „a jógától való távollét egész tendenciája” – nyilvánvalóan ez mind ráilleszthető a fizikai elmére és a fizikai tudatra, amikor, hogy úgy mondjam, elszigetelődnek, és meghatározzák a teljes viselkedést, a lény többi részét pedig a háttérbe szorítják. Amikor a lény egyik része előtérbe kerül, hogy annak átalakításán dolgozzunk, nagyon gyakran megesik ez a fajta mindent hatalmába kerítő érvényesülés, ennek a résznek a domináns aktivitása, mintha csak az létezne, és fájdalom, de mindig ez az, amit át kell alakítani: a nemkívánatos feltételeket, ennek a résznek a nehézségeit, amelyek először bukkannak elő, és makacsul tartják a területet, és visszatérnek. A fizikaiban a tunyaság, a homály, a tehetetlenség az, ami feljön, és ezeknek a dolgoknak a makacssága. Az egyetlen dolog, amit ebben a kellemetlen időszakban tenni kell, az, hogy legyünk makacsabbak, mint a fizikai tunyaság, és rendületlenül tartsunk ki az állandó igyekezetünkben – legyen ez egy bármifajta nyugtalan küszködés nélküli állhatatos kitartás –, hogy egy tágas és tartós nyíláshoz jussunk az akadályoztatásnak még eme tömör sziklájában is.

***

Ez azt jelenti, hogy teljes a dulakodás közted és a tudatalatti fizikai közt. Bármilyen nagy és érdektelen is az ellenállás, ki kell tartanod, amíg a tunyaság helyére oda le nem viszed a Békét, a Tudást, az Erőt.

***

A fizikai szádhana az, hogy levisszük a magasabb fényt és képességet és békét és Ánandát a test tudatba, hogy megszabaduljunk a fizikai a tunyaságától, a fizikai elme kétségeitől, korlátaitól, kifelé irányuló hajlamosságától, a vitális fizikai (az idegek) hibás energiáitól, és ehelyett bevisszük oda az igazi tudatot, hogy a fizikai tökéletes eszköz lehessen az Isteni Akarat számára. A táplálék és a testtel való törődés csak azt a célt szolgálja, hogy jó állapotba hozzuk a test, ezt követően nem lenne szükséges figyelmet szentelni ilyen dolgoknak.

Nem kell, hogy emiatt aggódj. Amikor van egy erős belső hajlam, a test, mivel még nem elég tudatos, hogy éber állapotban részesedjen a tapasztalásban, megpróbálja az alváson keresztül magába olvasztani a leereszkedő erőket. Ez egy gyakori tapasztalat. Amikor már eleget magába olvasztott, akkor már jobban rendelkezésre fog állni.

***

A különbség abban van, hogy akik végzik a szádhanát, a fizikai síkon élnek, azért hogy átalakítsák azt – annak a szádhana által létrehozott Erőnek a nyomására, amely ebbe az irányba ösztönöz, és addig kell, hogy tartson, amíg el nem érjük az átalakulást. Azok, akik nem végzik a szádhanát is a fizikai síkon élnek, de nem azért, hogy átalakítsák azt, hanem hogy meghagyják azt olyannak, amilyen volt – itt nincs ilyen Erő vagy nyomás vagy szükség vagy belső kényszer. Azok, akik nem szádhakok, de az elméjüket a magasabb tudat felé fordították, készülnek a szádhanára, és egy nap végezni is fogják azt – bármilyen legyen is az a szádhana.

A fizikai problémák túlsúlya, amikor lemegyünk a fizikaiba, ugyanaz a jelenség, mint a vitális problémák túlsúlya, amikor a vitális síkon vagyunk. Az átalakítás magában foglalja a problémákkal való szembenézést, és annak az megváltoztatását és legyőzését, ami a lény egyes részeiben felmerül, azért, hogy az a rész engedelmeskedhessen annak, ami magasabban van, viszont az egésznek a teljes megváltoztatása csak a Fentlévőbe való felemelkedés és a Fentlévőből való leereszkedés útján valósulhat meg. Ennek első lépése (általában, bár nem mindig) a felül lévő én realizálása, és a magasabb békének az egész lénybe való leereszkedése, le a legfizikaibb részekig.

***

Amennyiben az elmondható, hogy felismerhető jelei vannak [annak, hogy a fizikai tudatban élünk], akkor az az alapvető passzivitásnak az állapota, melyben azok vagyunk, amivé a fizikai sík erői tesznek, és azt tesszük, amire késztetnek. Amikor az elmében élünk, abban van egy élénk mentális intelligencia és mentális akarat, amely megpróbálja felügyelni és alakítani a cselekvést és a tapasztalást és az életet és minden egyebet. Amikor a vitálisban vagyunk, akkor tele vagyunk energiával és lelkesedéssel és szenvedéllyel és erővel, ami lehet jó és lehet rossz, de valami nagyon eleven. A fizikai tunyaságban ezek a dolgok vagy megszűnnek vagy meggyengülnek vagy ezek olyan erők, amelyek egyszer-egyszer hatnak csak a rendszerre, de az nem rendelkezik felettük. Ez az állapot lehet, hogy nem teljes, mert van elménk és vitálisunk, de ez van túlsúlyban. Két módja van, hogy kikerüljünk belőle: az egyik, hogy emelkedjünk fel az énbe, és onnan egy eszköznek tekintsük a fizikait, nem önmagunknak, a másik, hogy lehozzuk fentről az isteni Erőt, és a fizikait ennek az Erőnek az eszközévé tegyük.

***

Addig, amíg van tested, nem élhetsz a fizikai tudat nélkül, viszont centrálisabban élhetsz a pszichikaiban és más részekben, és ezek segítségével átalakíthatod a fizikait.

***

[A fizikai tudat fogyatékosságai:] Sok van – de a legjellemzőbbek a zavarosság, a tunyaság, a tamasz, a rossz erők játékának passzív elfogadása, a változásra való képtelenség, a szokásokhoz való ragaszkodás, a fogékonyság hiánya, a feledékenység, a tapasztalatok és a megszerzett realizálások elvesztése, vonakodás, hogy elfogadjuk vagy kövessük a Fényt, a (tamasz vagy a kötődés vagy a megszokott erőkre adott passzív reakciók miatti) tehetetlenség, hogy azt tegyük, amit a Fény Helyesnek és a Legjobbnak fogad el.

***

Ez a tagadás a fizikai ellenállás tényleges természete, és a fizikai ellenállás az egész alapja annak a tagadásnak, hogy az Isteni a világban létezik. A fizikaiban minden szívós, konok, és ehhez járul a tagadás és a tunyaság masszív ereje – ha nem így lenne, akkor a szádhana rendkívül gyors és felületes lenne. Szembe kell szállnod a fizikai ellenállásnak ezzel a jellemző vonásával, és le kell győznöd, bármilyen gyakran is jön fel. Ez a földi tudat átalakításának az ára.

***

Az egyéni nehézségtől eltekintve van egy általános nehézség a fizikai föld- természetben. A fizikai természet lassú és tunya és nem hajlandó megváltozni; hajlamos mozdulatlan maradni, és egy kis fejlődéshez is hosszú időt igényelni. Nagyon nehéz még a legerősebb mentális vagy vitális sőt a pszichikai akarat számára is, hogy legyőzze ezt a tunyaságot. Csak akkor tudjuk ezt megvalósítani, ha folyamatosan hozzuk le fentről a tudatot és erőt és fényt. Ezért ehhez és a változáshoz kell, hogy rendelkezzünk egy állandó akarattal és törekvéssel, és ennek egy állhatos és türelmes akaratnak kell lennie, amely nem fárad ki még a fizikai természet lehető legnagyobb ellenállásától sem.

***

A fizikai elme természete, hogy konok. A fizikai természet ugyanazon dolog folyamatos ismétlődése által létezik – csak annak a dolognak különböző formái kerülnek folyamatos bemutatásra. Ez a makacs ismétlődés tehát része a természetének, amikor aktivitásban van; különben tunya tétlenségben marad. Ezért amikor meg akarunk szabadulni a fizikai természet régi folyamataitól, azok az effajta makacs ismétlődésen keresztül állnak ellen. Nagyon kitartónak kell lennünk az elutasításban, hogy megszabaduljunk ettől.

Két aspektusa van a fizikai Természetnek, ahogyan minden Természetnek is: az egyéni és az univerzális. Minden dolog az univerzális Természetből kerül belénk – az egyéni fizikai azonban megtart egyes dolgokat, másokat pedig elutasít, és azoknak, amelyeket megtart, egy személyes formát ad. Tehát elmondhatjuk ezekről a dolgokról, hogy az egyéni természeten belül is vannak, és belülről kifelé áramlanak, vagy hogy az hozza létre őket, mivel egy speciális formát ad nekik, és rajta kívül is vannak, és kívülről áramlanak befelé. Amikor azonban meg akarunk szabadulni tőlük, akkor először mindent, ami belül van, kivetünk magunkból a minket körülvevő Természetbe – az egyetemes Természet megpróbálja őket onnan visszajuttatni, vagy pedig új és hasonló dolgokat próbál bejuttatni a sajátjából, hogy helyettesítse azokat. Ekkor folyamatosan vissza kell verni ezt az inváziót. A folyamatos elutasítás hatására az ismétlődés ereje végül elenyészik, és az egyén megszabadul, és képessé válik, hogy lehozza a magasabb tudatot és annak folyamatait a fizikai lénybe.

***

A föld-tudat nem akar megváltozni, ezért elutasítja azt, ami fentről lejön – mindig is ezt tette. Ez a nem akarás csak úgy tud megszűnni, ha azok, akik elfogadták ezt a jógát, megnyitják magukat, és hajlandóak megváltoztatni az alacsonyabb természetüket.

Ami útban van, az természetesen mindig a vitális ego a tudatlanságával és a tudatlanságának a gőgjével, valamint a fizikai tudat a tunyaságával, amely zokon vesz bármilyen változásra hívó szót, és ellenáll neki, és a nemtörődömségével, amely nem szereti venni a fáradságot – kényelmesebbnek találja a saját maga módján tovább haladni, mindig ugyanazokat a régi folyamatokat ismételve, és a legjobb esetben is csak azt várni, hogy valahogy valamikor valaki mindent elvégez helyette.

Az első dolog, hogy legyen meg a helyes belső attitűdünk – neked ez megvan; a többi az akarat, hogy átalakítsuk önmagunkat, és az éberség, hogy észrevegyük és elutasítsuk mindazt, ami az egóhoz és az alacsonyabb természet tamaszikus konokságához tartozik. Végül pedig legyünk a lény minden részében mindig nyitottak az Anya felé, hogy az átalakítás folyamata ne ütközhessen semmilyen akadályba.

***

A tompaság és a szétszórtság a békével és az összpontosított erővel szembeszegülő fizikai ellenállás két oldala. Ezek összhangban vannak a fizikai Természet tunyaságával és kaotikus aktivitásával – a Természetnek azzal a jellegével, ami egyes tudósokat mostanában arra a kijelentésre késztet, hogy mindent a véletlen hoz létre, és a dolgoknak nincs bizonyosságuk, hanem csak valószínűségük.

***

A fizikai tudat tunyasága mindig egy olyan dolog, amit nehéz kiküszöbölni – ez az, ami még bármilyen vitális ellenállásnál is jobban fenntartja a tudatlanság összes folyamatának ismétlődését, még akkor is, amikor megvan tudás és a változáshoz akarat. De a szádhak akaratában egy változatlan kitartással szembe kell szállnia ezzel a nehézséggel, és le kell győzni. Egy állandó lángnak kell égni bennünk, olyan állandónak, mint amilyen megrögzött az akadályoztatás. Ezért hát ne bátortalanodj el a tudatlanság akadályozásának szívóssága miatt. A saját győzni kívánó akaratod állhatatossága együtt az Anya erejének támogatásával véget fog vetni az ellenállásnak.

***

Nagyon nagy a fizikainak a hajlama a tunyaságra; még miután megszokjuk, hogy a magasabb tudatban éljünk, egyes részek érezhetik még a tunyaság nyomását – általában a legkülső vagy leganyagibb részek. A tunyaság rendszerint a tudatalattiból tör fel. Nem semmisíti meg a fizikaiban a magasabb tudatot, hanem ellankasztja a működését, vagy pedig egy magasabbról egy alacsonyabb szintre viszi le, pl. az intuícióból a magasabb értelembe, vagy a felettesértelem magasabb régióiból az alacsonyabb régióiba. Olykor ellenáll a sziddhi teljességének. Csak akkor győzzük le teljesen ennek az ősi Tunyaságnak a visszatartó vagy lehúzó hatását, amikor a legmateriálisabb és a tudatalatti és a környezeti tudat teljes mértékben megszabadul.

***

Minden gyakorolhat hatást ránk – a Tunyaság más dolgokhoz hasonlóan képes hullámokat kibocsátani magából.

***

Amikor a fizikaival és a tudatalattival foglakozunk, a hatás mindig lassúbb, mint amikor az elmén és a vitálison dolgozunk, mert a fizikai alkotóanyag ellenállása mindig nagyobb és kevésbé intelligens és alkalmazkodó természetű; kárpótlásul azonban a lényünkben ezzel a lassúbb folyamattal elvégzett munka végül teljesebb, szilárdabb és tartósabb lesz.

***

A fizikai akadályoztatás kevésbé lármás [mint a vitális akadályoztatás], de nem találtam kevésbé makacsnak vagy kevésbé fáradságosnak.

Sri Aurobindo: Letters on Yoga IV
Transformation of the Physical
p.1431-1437

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.