A Fizikai Átalakítása (3)

Print Friendly, PDF & Email

Előző rész

A szádhana előrehaladása folyamán elkerülhetetlenül jelentkezik a fizikai természet nehézsége. Akadályozó hatásának, tétlenségének, törekvése vagy mozgása hiányának meg kell mutatkoznia, mielőtt meg tudunk szabadulni tőlük – különben ez mindig észrevétlen marad, útjába fog állni még a legjobb szádhanának is, és megakadályozza annak teljességét. Ez, ami a fizikai természetből jön fel, a körülményeknek megfelelően hosszabb vagy rövidebb ideig tart, de senki sincs, akinek ne kellene keresztülmennie ezen. Elengedhetetlen, hogy ne nyugtalankodjunk vagy aggódjunk vagy türelmetlenkedjünk, mert ez csak azt eredményezi, hogy még tovább fog tartani, hanem vessük teljes bizalmunkat az Anyába, és csendesen tartsunk ki hitben, türelemben és szilárd akaratban a teljes változás mellett. Így tud az Anya ereje legjobban dolgozni a lényünkben.

***

Az első dolog, hogy ne veszítsük el a nyugalmunkat, amikor [a tehetetlenség] megjelenik, vagy amikor fennmarad. A második, hogy különítsük el magunkat, nem csak a fent lévő önmagunkat, hanem a lent lévő önmagunkat is, és ne azonosuljunk. A harmadik, hogy vessünk el mindent, amit a tehetetlenség felhoz, és ne tekintsük a sajátunknak vagy egyáltalán ne fogadjuk el.

Ha meg tudod tenni ezeket a dolgokat, akkor lesz benned valami, ami tökéletesen nyugodt tud maradni, még a legnagyobb tehetetlenségben is. Ezen a nyugodt részen keresztül békét, erőt, sőt fényt és tudást tudsz levinni magába a tehetetlenségbe.

***

A tehetetlenséget vagy bármi mást tőlünk független dologként kell érezni, és nem az igazi énünk részeként, amely egy az Istenivel.

***

A szembenálló erők érzik, hogy van benned valami, ami ki van hozva a sodrából és nyugtalan, a tunyaság fennmaradása miatt, és azt remélik, hogy egyre nagyobb és nagyobb nyomást gyakorolva, lázadást fognak szítani. Ami ezen körülmények között fontos a számodra, az az, hogy tedd hitedet, önátadásodat és Szamatádat teljessé. Ez ugyanolyan nagy és elsőrendű fontosságú előrehaladás, mintha magas tapasztalataid stb. lennének.

***

Ezt [az erőszak alkalmazását a fizikai megváltoztatásához] csinálták egyesek, én azonban nem hiszek ennek az eredményességében. Kétségtelen, a fizikai egy megrögzött akadály, de meg kell világítani, meg kell győzni, hogy megváltozzon, sőt nyomást kell rá gyakorolni, de nem elnyomni vagy erőszakkal kényszeríteni. Az emberek azért alkalmaznak erőszakot az elmével, vitálissal, testtel kapcsolatban, mert sietnek, de a saját tapasztalatom mindig is az volt, hogy ez még több ellenhatást és akadályt eredményez, nem pedig egy őszintén természetes fejlődést.

***

Ez [a fizikai tudat akadályozásának a következménye] az egyén gyenge pontjaitól és fejlődésének stádiumától függ. Az akadályozás általános szempontból egy tehetetlenséget hoz létre, ami hátráltatja a magasabb Képességek működését. A kezdeti szakaszban ez teljes mértékben meg tudja gátolni a fejlődést. Később a rögzített tehetetlenség időközeivel azon van, hogy lelassítsa vagy pedig feltartóztassa azt. A fizikai tudat fő problémája az, hogy mielőtt nincs átalakítva, képtelen a tapaszja bármilyen nyomását fenntartani – igényli a feldolgozás időszakait, azt, hogy visszasüllyedjen pihenni a közönséges tudatba, – és van egy állandó feledékenysége is azzal kapcsolatban, amit már elért stb.

***

Ez [az akaraterő gyengesége] az egyik első eredménye annak, hogy lejöttünk a fizikai tudatba, vagy hogy a fizikai tudat jött felszínre szembetűnően – korábban inkább az elmében és a vitálisban voltál. A fizikai tudat teli van tehetetlenséggel – nem akar mozdulni, hanem azt akarja, hogy olyan erő mozgassa, amilyen csak akarja, és ez a normál viselkedésmódja. Ezt a tehetetlenséget meg kell gyógyítani, úgy hogy kapcsolatot létesítünk közte és fent a helyes erők közt. Ezért kértelek, hogy törekedj a magasabb tágasságra, tisztaságra és békére, hogy az betölthesse a fizikait, és dolgozhasson az igazi Erő, ezen betolakodó ideák és sugalmazások helyett.

***

A semmilyen-erőfeszítés periódusa általában akkor van, amikor a fizikai tudat az uralkodó – mert a természete a tehetetlenség, az hogy a magasabb erők mozgassák vagy az alacsonyabb erők mozgassák, vagy bármilyen erők, de magától nem mozdul meg. Még mindig kell használnunk a saját erőfeszítésünket, ha tudjuk, de a nagy dolog az, ha fentről le tudjuk hívni az Erőt a fizikaiba – különben pedig maradjunk tökéletesen nyugodtak, és zavartalanul számítsunk arra, hogy az Erő jönni fog.

***

A fizikai természet normál hajlamát csakis egy tartósabb dinamikus erőnek a leereszkedése a megváltozhatatlan pártatlanságba és békébe tudja gyökerestül kiirtani.

A fizikai természet normál hajlama az, hogy tehetetlen, és hogy a tehetetlenségében csak a közönséges vitális erőknek engedelmeskedik, nem pedig a magasabb erőknek. Ha tökéletes pártatlanságba és békével rendelkezünk, akkor nem lehet ránk hatással a tehetetlenség terjedése, és a magasabb tudat egy erejével fokozatosan vagy gyorsan le tudjuk vinni ugyanezt a békét a tehetetlenségbe, ami meg tudja azt változtatni. Amikor a béke ott van, akkor többé nem jelentkezhet az a nehézség, és a tehetetlenség túlsúlyával azok az ingadozások, amelyeket jelenleg érzel.

***

A nehézség azért nagyobb, mert a szádhana most közvetlenül a fizikai síkon zajlik, ahol nagyon nagy egy szokás vagy az egyszer már kialakult, megrögzött folyamat ereje. Amikor a szádhana a mentális vagy a vitális síkon zajlik, akkor sokkal könnyebb kontrollálni vagy változtatni, mert az elme és a vitális képlékenyebb, mint a fizikai. Másrészt viszont, ha valamit kétségtelenül elérünk a fizikai síkon, akkor tartósabb és teljesebb lesz a beteljesülés, mint amikor az egyedül a mentális vagy vitális síkon történik.

***

Talán ’33-ban több tapaszját végeztél, és egy erős kontrollnak vetetted alá magad? Mindenesetre ez az állapot egyszer korábban volt. Ezután, amikor leereszkedtél a mentális-vitális szintről, elengedted magad egy időre, és nagyrészt hagytad megszűnni a kontrolt, ezért találod most nehéznek, hogy ismét helyreállítsd – a gépies ismétlődés szokásának következtében, ami a fizikai természet jellegzetessége. Most másképp kell szert tenned a kontrollra, azzal, hogy megszilárdítod a békét, és ráépíted a magasabb tudatot – azaz a mentális tapaszja kontrolljának a spirituális kontrollal való helyettesítésével.

***

Nem, nem szükséges, hogy elveszítsük a mentális kontrollt; a legjobb fokozatosan helyettesíteni azt a pszichikai vagy spirituális kontrollal. Sokakkal történik meg azonban, hogy azelőtt veszítik el a mentális ellenőrzést, mielőtt a másik készen állna, vagy amikor még tökéletlen, és ilyenkor a Természet erői működnek abban a fizikai tudatban, amelyen néha a fentről leereszkedő Béke és Erő, néha a közönséges Természeti erők uralkodnak. Ez a váltakozás szinte mindenkinél bekövetkezik legalább egy stádiumban, míg a magasabb állapot nem kerül túlsúlyba.

***

Ez a túlérzékeny tépelődés a vitálisra mért múltbeli csapások miatt egy egészségtelen érzékenység. Ami elmúlt, annak nem szabadna, hogy ilyen befolyása legyen, hagyni kellene fokozatosan elhalványulni.

***

A fizikai lényben nagyon nagy a múltbeli benyomások ereje, mert az ismétlődő benyomások folyamata az, amely a tudatot az anyagban való manifesztálódásra késztette – ahogyan arra késztették a tudat e benyomásokra adott megszokott reakciói is, amit a pszichológusok, azt hiszem, viselkedésnek neveznének. Az egyik iskola szerint a tudat csak ezekből a dolgokból áll – ez azonban megint az a szokásos magatartás, hogy a Természet egyik részletének kiterjesztésével magyarázzuk annak teljességét.

***

Amit ecsetelsz, az annak realizálása – amire a Gíta céloz –, hogy minden cselekvést a Prakriti hajt végre. Ezt mechanikusnak érzed, mert a fizikai tudatban vagy, ahol minden mechanikus működés. A mentális és a vitális síkon lehet ugyanez a tapasztalatunk, de ott a cselekvéseket mint erők játékát tapasztaljuk meg. Ami jelen pillanatban még nincs meg benned, az a tapasztalásnak a másik oldala ti. a csendes Átmané vagy pedig a tanúként viselkedő Purusáé, amely higgadt, nyugodt, szabad, tiszta és a Prakriti játéka által meg nem zavart. Ez a tapasztalás próbál előjönni, és te is azon a ponton vagy, hogy ebbe belemerülj, de még mindig túl erős a kifelé fordulás tendenciája. Ez a tendencia vitt magával, amikor leértél a fizikaiba – mert a közönséges fizikai tudat természete, hogy belevesse magát a külső személyiség cselekedeteibe. Vissza kell szerezned a belső tudat képességét – fent Átmanként, lent Purusaként először szemlélve a természetet majd uralkodva felette.

***

Ez a fizikai tudat hatásának a következménye. Ahogy már említettem, a fizikai tudat vagy legalábbis a külsőbb részei természetükben tehetetlenek – bármilyen erőnek engedelmeskednek, amely felé megszokták az engedelmességet, saját kezdeményezésre azonban nem cselekszenek. Amikor erős a fizikai tehetetlenségnek a befolyása, vagy amikor lenn vagyunk a tudat ezen részében, az elme, az anyagi Természethez hasonlóan úgy érzi, hogy lehetetlen az akaratlagos cselekvés. Az elme és a vitális természet ezzel szemben teljesen az akarat és a kezdeményezés mellett állnak, és ezért amikor az elmében vagy a vitálisban vagyunk, vagy ezek hatása alatt cselekszünk, az akarat mindig aktívnak érzi magát.

***

A fizikai tudat semlegessége az, amely azt mondja: „Csak akkor mozdulok, ha megmozdítanak. Mozdítson meg, aki tud.”

***

A fizikai rész bizonyos erőknek a rabszolgája, amelyek létrehoznak egy szokást, majd a fizikait a szokás mechanikus képességén keresztül mozgatják. Mindaddig, amíg az elme beleegyezését adja ehhez, észre sem vesszük a rabszolgaságot; ha azonban az elme visszavonja a beleegyezését, akkor érezzük a leigázottságot, érzünk egy erőt, amely az elme akarata ellenére hajt minket. Ez az erő nagyon makacs, és addig ismétlődik, amíg a szokást – a külső cselekvésben feltárulkozó belső szokást – meg nem törjük. Olyan ez, mint egy gépezet, amelyet ha egyszer elindítottak, ugyanazt a folyamatot ismételgeti. Nem szabad megijedned vagy elcsüggedned; egy nyugodt, állhatatos törekvés eljuttat addig a pontig, ahol megtörik a szokás, és megszabadulsz.

***

A fizikaiban a szokás csökönyös, és megváltoztathatatlannak tűnik, mert mindig újra jelentkezik – még amikor azt hisszük, hogy már elmúlt. Valójában azonban nem megváltoztathatatlan; ha a fizikai elme leválasztja magát, elkülönülve félre áll, megtagadja a szokás elfogadását, akkor a szokás a fizikaiban kezdi elveszíteni ismétlődésének az erejét. Ez néha lassan múlik el, néha (de ez a kevésbé gyakori) hirtelen abbamarad, és nem ismétlődik meg többé.

***

A feltétel az, hogy a szádhanádat a fizikai tudatba kell vinned, és egyedül a szádhanáért és az Isteniért kell élned. Eltökélten fel kell adnod a rossz szokásokat, amelyek még állhatatosan kitartanak, és sohasem szabad újrakezdened azokat, amelyek már megszűntek vagy megszakadtak. A belső tapasztalatok segítséget nyújtanak az elme és a magasabb vitális számára a változáshoz, az alacsonyabb vitális és a külső lény számára azonban elengedhetetlen az önfegyelem szádhanája. A kifelé irányuló cselekvéseknek és azok szellemének meg kell változniuk – a kifelé irányuló gondolataid és tetteid egyedül az Isteniért kell, hogy legyenek. Mindenben, amit teszel önuralomnak, teljes őszinteségnek, egy állandó Istenire gondolásnak kell lennie. Ez az alacsonyabb vitális átalakításának a módja. Az erő az állandó önfelajánlásodon és önfegyelmeden keresztül fog lekerülni lényed külső részébe, és fogja végrehajtani a változást.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról IV.
A Fizikai Átalakítása
1437-1443.p.

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .