A Fizikai és annak részei

Mentális, vitális, fizikai lényünk minden síkjának megvan a saját – önálló, bár szorosan összefüggő és egymásra kölcsönösen ható – tudata; de külső elménk és érzékelő képességünk számára, ébrenléti tapasztalásunkban ezek teljesen összekuszálódnak. A testnek például megvan a saját tudata, és annak hatására működik, még bármiféle saját mentális akarat nélkül is, vagy akár ezen akarat ellenére is, és felszíni elménk nagyon keveset tud erről a test-tudatról, csak tökéletlenül érzi azt, csak a következményeit látja, és a legnagyobb nehézségbe kerül számára ezeknek az okait megtalálni. A jóga része, hogy tudatosodjon számunkra a testnek ez az önálló tudata, hogy lássuk és érezzük folyamatait és azokat az erőket, amelyek belülről vagy kívülről hatnak rá, és hogy megtanuljuk kontrollálni és irányítani ezt a tudatot – még a legrejtettebb és (számunkra) tudatalatti folyamataiban is. Maga a test-tudat azonban csak része a bennünk lévő, egyéni jelleget felvett fizikai tudatnak, amelyet az egyetemes fizikai Természet titkon tudatos erőiből halmozunk és építünk fel.

Van a Természet egyetemes fizikai tudata, és van a sajátunk, amely része annak, az mozgatja, és a központi lényünk használja abból a célból, hogy a fizikai világban való kifejeződését támogassa, és hogy rajta keresztül közvetlenül tudjon foglalkozni mindezekkel a külső tárgyakkal és folyamatokkal és erőkkel. Ez a fizikai tudat-sík más síkoktól megkapja azok képességeit és hatásait, és azokból formációkat hoz létre a saját tartományában. Emiatt van fizikai elménk, ugyanúgy ahogy van vitális elménk és a szűkebb értelemben vett elménk; van bennünk egy vitális-fizikai rész – az idegrendszeri lény –, ugyanúgy ahogy van a szűkebb értelemben vett vitálisunk; és mindkettő nagyban függ a szabad szemmel látható anyagi, testi részünktől, amely a tapasztalásunk számára szinte teljes mértékben tudatalatti.

A fizikai elme az, amely a fizikai tárgyakra és történésekre irányul, csak ezeket veszi észre és érti meg, és a saját természetüknek megfelelően bánik velük, de nehezen tud reagálni a magasabb erőkre. Ha magára van hagyva, akkor szkeptikus a szuprafizikális dolgok létét illetően, amelyekről nincs közvetlen tapasztalata, és amelyeknek nem találja a nyitját; még amikor vannak is spirituális tapasztalatai, könnyen elfelejti őket, elveszti a hatásukat és az eredményüket, és nehéznek találja, hogy higgyen bennük. Ennek a jógának az egyik célja, hogy a magasabb spirituális és szupramentális síkok tudata megvilágosítsa a fizikai elmét, ugyanúgy ahogy az emberi önfejlődés, civilizáció és kultúra legnagyobb részét is az képezi, hogy lényünk magasabb vitális és magasabb mentális alkotóelemei megvilágosítsák azt.

A vitális fizikai ezzel szemben a fizikai természetünk idegrendszeri reakcióinak a közvetítő közege; ez a kisebb benyomásoknak, vágyaknak, a külső fizikai és szemmel látható anyagi élet behatásaira való mindenfajta reakciónak a területe és eszköze. Ez (a szűkebb értelemben vett vitális alacsonyabb részei által támogatott) vitális fizikai rész tehát a külső életünk legtöbb alsóbbrendű folyamatának a közvetítője; megrögzött reakciói és csökönyös kicsinyessége a legfőbb buktatója annak, hogy a külső tudatot a jóga által átalakítsuk. Nagyban felelős az elme és a test legtöbb szenvedéséért és betegségéért is, amelyeknek a fizikai lény alá van vetve a Természetben.

Ami a szemmel látható materiális részt illeti, annak helyét nem szükséges pontosan meghatározni, mert az nyilvánvaló; de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek is megvan a saját tudata: a végtagokra, sejtekre, szövetekre, mirigyekre, szervekre jellemző homályos tudat. A jógánkban a test tudatossá tétele alatt ennek a homálynak a ragyogóvá, és a magasabb síkok és az isteni folyamat közvetlen eszközévé tételét értjük – azaz a saját homályossága és korlátolt fél-tudatalattisága helyett el kell, hogy teljen egy igaz, felébredt és fogékony tudatossággal.

Egész lényünket áthatja, annak minden szintjén egy belső és úgyszintén egy külső tudat. Az átlag ember csak a felszíni énjének van tudatában, és egyáltalán nincs tudomása mindarról, amit elrejt a felszín. És mégis, ami a felszínen van – amit ismerünk, vagy azt gondoljuk, hogy ismerünk magunkból, sőt még azt is hisszük, hogy ennyi mindaz, amik vagyunk – lényünknek csak egy kis része, és messze a nagyobb részünk a felszín alatt van. Vagy precízebben: az előtérben lévő tudat mögött van, a fátyol mögött, ismeretlen és csak egy okkult tudás számára ismert. A modern pszichológia és lelki tudomány csak kis mértékben kezdett el rájönni erre az igazságra. A materialista pszichológia ezt a rejtett részt hívja Tudattalannak, bár gyakorlatilag beismeri, hogy ez sokkal nagyobb, hatalmasabb és mélyebb, mint a felszíni tudatos én – sokban hasonlóan ahhoz, ahogy az Upanisadok a bennünk lévő tudatfelettit Alvás-énnek nevezték, bár ez az Alvás-én, ahogy mondják, egy végtelenül nagyobb, mindentudó, mindenható Intelligencia, Pradszna, az Isvára. A lelki tudomány ezt a rejtett tudatot szubliminális, tudatküszöb alatti énnek hívja, és itt is látszik, hogy ennek a szubliminális énnek több képessége, több tudása, szabadabb mozgástere van, mint a felszínen lévő kisebb énnek. Az igazság azonban az, hogy mindez a mögöttes dolog, ez a tenger, amelynek ébren lévő tudatunk csak egy hulláma, vagy egy hullám csoportja – lévén annyira komplex, hogy nem lehet csak egyetlen terminussal leírni. Egy része tudatalatti, alacsonyabb, mint az ébren lévő tudatunk, egy része egy szinten van vele, de mögötte van és sokkal nagyobb nála; egy része felette van, és szupertudatos a számunkra. Amit mi az elménknek nevezünk, csak egy külső elme, egy felszíni mentális tevékenység, egy háttérben lévő nagyobb elme részleges kifejeződésének a közvetítője – amelynek normál esetben nem vagyunk tudatában, és amelyet csak akkor ismerhetünk meg, ha önmagunkba mélyedünk. Ugyanígy, amit a bennünk lévő vitálisként ismerünk, az csak a külső vitális: a nagyobb, rejtett vitális részleges kifejeződésének felszíni aktivitása, amely utóbbit csak akkor ismerhetünk meg, ha befelé megyünk. Ugyanígy, amit a fizikai lényünknek nevezünk, az csak egy látható kivetülése egy nagyobb és finomabb, láthatatlan fizikai tudatnak, amely sokkal összetettebb, sokkal tudatosabb, fogékonyságban sokkal tágasabb, sokkal nyitottabb és képlékenyebb és szabadabb.

Ha megérted és megtapasztalod ezt az igazságot, csak akkor leszel képes felismerni, mit értünk a belső mentális, a belső vitális, a belső fizikai tudat alatt. Figyelembe kell azonban venni, hogy ez a „belső” két különböző értelemben használatos. Néha a külső lény fátyla mögötti tudatra utal, a belül lévő mentálisra vagy vitálisra vagy fizikaira, amely közvetlen kapcsolatban van az egyetemes elmével, az egyetemes életerőkkel, az egyetemes fizikai erőkkel. Néha viszont egy legbelső mentálist, vitálist, fizikait értünk alatta, amelyet kategorizáltabban az igazi elmének, az igazi vitálisnak, az igazi fizikai tudatnak hívunk, amely közelebb van a lélekhez, és a legkönnyebben és legközvetlenebbül tud reagálni az Isteni Fényre és Képességre. Igazi jóga nem lehetséges, még kevésbé bármilyen integrált jóga, ha nem vonulunk vissza a külső éntől, és nem tudatosodik bennünk mindez a belső lény és belső természet. Mert csak ekkor tudjuk széttörni a tudatlan külső én korlátait – amely tudatosan csak a külső kapcsolatokat fogja fel, és a dolgokat közvetve, a külső elmén és érzékszerveken keresztül ismeri meg –, és csak ekkor tudatosodhat számunkra az egyetemes tudat és az egyetemes erők, amelyek rajtunk keresztül és körülöttünk játsszák játékukat. És csak ekkor reménykedhetünk abban is, hogy közvetlenül tudatába kerülünk a bennünk lévő Isteninek, és közvetlen kapcsolatba kerülünk az Isteni Fénnyel és Isteni Erővel. Különben csak külső jelek és külső következtetések alapján érezhetjük az Istenit, és ez egy nehéz és bizonytalan módszer, és nagyon esetenkénti és változékony, és csak hiedelemhez és nem tudáshoz vezet, nem a közvetlen tudatossághoz, és az állandó isteni jelenlét tudomásához.

Ami a különbségre a példákat illeti, adhatok kettőt a tapasztalás ellentétes pólusaiból, egyet a legkülső jelenségekből, amely megmutatja, hogyan nyílik meg a belső az egyetemes erők tudatossága felé, egyet a spirituális tapasztalatból, amely jelzi, hogyan nyílik meg a belső az Isteni felé. Vegyük a betegséget. Ha csak a külső fizikai tudatban élünk, akkor általában nem tudjuk, hogy betegek leszünk, amíg a betegség tünetei meg nem mutatkoznak a testben. Ha azonban kifejlesztjük a belső fizikai tudatosságot, akkor egy finom környezeti fizikai atmoszféra tudatosodik a számunkra, és érezni tudjuk, ahogy a betegség erői ezen keresztül jönnek felénk, még távolról is érezni tudjuk őket, és ha megtanultuk, hogyan kell csinálni, akaratunkkal vagy másképp, meg is tudjuk őket állítani. Érzékelünk körülöttünk egy vitális fizikai vagy idegi burkot, amely a testből sugárzik ki, és védi azt, és érezni tudjuk, ahogy az ellenséges erők megpróbálnak keresztültörni rajta, és be tudunk avatkozni, meg tudjuk őket állítani, vagy meg tudjuk erősíteni ezt az idegi burkot. Vagy meg tudjuk érezni a betegség, például láz vagy megfázás tüneteit a finom fizikai burokban, mielőtt megnyilvánulnak a látható testben, és ott el tudjuk őket pusztítani, megakadályozva, hogy megnyilvánuljanak a testben. Vegyük most az Isteni Erőt, Fényt, Ánandát hívó szót. Ha csak a külső fizikai tudatban élünk, akkor lehet, hogy leereszkedik, és a fátyol mögött működik, mi azonban nem fogunk érezni belőle semmit, és csak hosszú idő múlva fogunk látni bizonyos eredményeket. Vagy legjobb esetben egyfajta világosságot és békét érzünk az elmében, vidámságot a vitálisban és egy boldog állapotot a fizikaiban, és ebből következtetünk az Isteni érintésére. Ha azonban éberek vagyunk a fizikaiban, akkor érezni fogjuk, hogyan áramlik a fény, az erő vagy Ánanda keresztül a testen, a végtagokon, az idegeken, a véren, a lélegzeten és a finom testen, befolyásolva – és tudatossá és mennyeien boldoggá téve – a leganyagibb sejteket, és közvetlenül fogjuk érzékelni az Isteni Erőt és Jelenlétet. Ez csak két példa az ezerből, amelyek lehetségesek, és amelyeket a szadhak folyamatosan megtapasztalhat.

***

Mindennek van fizikai része – még az elmének is van fizikai része; van egy mentális fizikai, a testnek és az anyaginak az elméje. Ugyanígy van fizikai része az emocionális résznek. Nincs neki a többi emocionális résztől elkülönült elhelyezkedése. Csak akkor tudjuk ezt megkülönböztetni, amikor a tudat eléggé kifinomulttá válik, hogy ezt megtegye.

***

[A materiális] a fizikainak a legfizikaibb kategória – van a mentális fizikai, a vitális fizikai, a materiális fizikai.

***

Igen – vagy legalábbis [a materiális tudat] a fizikai tudatnak egy önálló része. A fizikai elme például szűk látókörű és korlátolt és gyakran ostoba, de nem tunya. A materiális tudat viszont tunya valamint túlnyomórészt tudatalatti – csak akkor aktív, ha hajtja egy energia, különben tétlen és mozdulatlan. Amikor először kerülünk közvetlen kapcsolatba ezzel a szinttel, a testben a tunyaságot és a mozdulatlanságot érezzük, a vitális fizikaiban a kimerültséget és a fáradtságot, a fizikai elmében a prakása és a pravritti hiányát, vagy csak a legközönségesebb gondolatokat és indítékokat. Hosszú időbe telt, amíg bármifajta fényt vagy képességet le tudtam vinni erre a szintre. De amikor egyszer megvilágosodik, annak az az előnye, hogy a tudatalatti tudatossá válik, és ez egy nagyon alapvető akadályt távolít el a szadhanából.

***

A durva fizikai alatt a földi és testi fizikait értjük – ahogy azt a külső érzékelő elme és érzékszervek megtapasztalják. Ez azonban nem az Anyag teljessége. Van egy finom fizikai is, benne egy finomabb tudattal, amely, például, messzire el tud menni a testtől, és mégis érzékelni tud dolgokat és tudatában tud nekik lenni, nem pusztán mentális és vitális módon. Ami az elmét és a vitálist illeti, azok mindenütt ott vannak – még a test sejtjeiben, a kövekben vagy a molekulákban és az atomokban is van egy homályos elme és élet.

***

A fizikai idegek a materiális test részei, de átnyúlnak a finom testbe, és egy kapcsolat van közöttük.

***

Igen, vannak idegek a finom testben.

Igen – a burok csak egy kifejezés a testekre, mindegyik egymásra van ugyanis helyezve, és úgy működik, mint egy burkolat, és le lehet vetni magunkról. Magát a fizikai testet ennélfogva táplálék buroknak nevezik, és a levetése az, amit halálnak hívnak.

***

Ez az, amit idegi burkolatnak neveznek, amely körülfogja a testet. Te valószínűleg a szúksmát és az idegi burkolatot látod egy nézetben. A szúksma deha tartalmazza a szthúla dehát, csak azt nem kötik annak korlátai.

***

A különböző burkokat intuíció vagy tapasztalás által tudod megkülönböztetni, és ekkor megszilárdul benned a különböző burkok közvetlen tudása.

***

Lényünk külseje más síkokon nem szükségszerűen ugyanaz, mint a fizikai testé. A vitális vagy a pszichikai vagy a mentális lény által felvett forma nagyon gyakran teljesen más, mint a fizikai forma. Még amikor egészében hasonlítanak is, mindig van valami különbség.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei