A JÓGA LÉLEKTANA

A Jóga nem az emberi elme egy modern találmánya, hanem a mi ősi és történelem előtti tulajdonunk. A Véda a mi legrégebbi, még használatos emberi dokumentumunk, és egy nézőpontból a Véda a Jógával kapcsolatos gyakorlati utalásoknak egy kiemelkedő gyűjteménye. Minden vallás egy virág, amelynek a Jóga a gyökere; az összes filozófia, költészet és a géniuszok művei tudatosan vagy nem tudatosan a Jógát eszközként felhasználják. Mi úgy hisszük, hogy Isten a világot a Jóga által teremtette, és a Jóga által fogja ismét Önmagába visszavonni. Jogah prabhavapjajau – Jóga a dolgok születése és elmúlása. Amikor Srí Krisna felfedi Ardzsunának a Teremtésének a nagyszerűségét, és a módszert, ahogyan azt a logikai ellentétek egybehangolásával a Lényéből teremtette, akkor azt mondja: „Paszja mé jogam aisvaram” – Lásd meg az én isteni Jógámat. Mi általában egy korlátozottabb jelentést tulajdonítunk a szónak; amikor használjuk vagy halljuk, akkor Patandzsáli rendszerének részleteire, a ritmikus légzésre, a jellegzetes ülésmódra, az elme koncentrációjára, az adeptus révületére gondolunk. Ezek azonban csak speciális rendszereknek a részletei. A rendszerek nem jelentik magát a dolgot, semmivel sem jobban, mint ahogyan egy öntözőcsatorna sem jelenti a Gangesz folyót. A Jógát végezhetjük anélkül, hogy a legkevésbé is gondolnánk a légzésre, bármely pózban vagy semmilyen pózban, a koncentráció bármilyen megkövetelése nélkül, teljes éber állapotban, gyaloglás, munka, evés, ivás, másokkal való beszélgetés közben, bármilyen elfoglaltságban, alváskor, álmodás során, tudattalanság, fél-tudatosság, kettős-tudatosság állapotában. A Jóga nem csodaszer vagy rendszer vagy rögzített gyakorlat, hanem magának az Univerzumnak a természetén alapuló folyamatnak egy örökkévaló valósága.

A Jóga lényegében azon a tényen nyugszik, hogy ebben a világban mi mindenütt egyek vagyunk, s mégis elválasztottak; lényünkben egyek vagyunk, s mégis elválasztottak, mindenféle embertársunkkal egyek vagyunk, s tőlük mégis elválasztottak, ezzel a végtelen létezéssel – amelyet Istennek, Természetnek vagy Brahmannak hívunk – egyek vagyunk, s tőle mégis elválasztottak. A Jóga általánosságban egy testben a léleknek az a képessége, hogy valóságos kapcsolatba lépjen más lelkekkel, önmaga részeivel, amelyek az ébrenléti tudat mögött vannak, a Természet erőivel és a Természet dolgaival, a Legfelsőbb Intelligenciával, Hatalommal és Boldogsággal, amelyek irányítják a világot, vagy magának ennek az egyesülésnek az érdekében, vagy pedig megnyilvánult lényünk, tudásunk, adottságunk, erőnk és gyönyörünk növelése vagy átalakítása céljából. Bármely rendszert, amely a belső lényünket és külső vázunkat ezen célkitűzések érdekében szervezi meg a Jóga egy rendszerének nevezhetjük.

– Sri Aurobindo