A Kozmikus Tudat

Print Friendly, PDF & Email

Maga az egyénben lévő tudat tágul kívül kozmikus tudattá, és bármilyen kapcsolata lehet vele: belemerülhet, ismerheti a folyamatait, hatással lehet rá, vagy részesülhet belőle, sőt még azonos terjedelművé is válhat vagy tartalmazhatja azt, és ez az, amit a régi jógák nyelvén úgy fejeztek ki, hogy birtokolni magunkban a Brahmándát.

A kozmikus tudat a világegyetem tudata, a kozmikus szellemé, a kozmikus Természeté, minden benne lévő lénnyel és erővel egyetemben. Mindez egy egészként ugyanúgy tudatos, ahogy elkülönülve az egyén is az, csak más módon. Az egyén tudata ennek része, de ez a rész önmagát egy elkülönült lénynek érzi. Mégis mindannak, ami ő, mint egyén, a legnagyobb része állandóan a kozmikus tudatból jön belé. Létezik azonban az elkülönítő tudatlanságnak egy közbülső fala. Ha ez egyszer ledől, akkor az egyén tudatára ébred a kozmikus Énnek, a kozmikus Természet tudatának, benne az erők játékának, stb. Ugyanúgy érzi mindezt, mint ahogy most érzi a fizikai dolgokat és hatásokat. Felfedezi, hogy mindez egy az ő nagyobb vagy egyetemes énjével.

Van az egyetemes mentális, az egyetemes vitális, az egyetemes fizikai Természet, és az ő erőik és folyamataik egy válogatásából készül az egyéni elme, vitális és fizikai. A lélek az elme, élet és a fizikai ezen természetén túlról érkezik. A transzcendentálishoz tartozik, és miatta tudunk megnyílni az érzékelésen túli magasabb Természet felé.

Az Isteni mindig Egy, amely Sokaság is. Az egyéni szellem, az Egy „Sokaság” oldalának a része, és a pszichikai lény az, amelyet az egyéni szellem kibontakoztat, hogy itt a földi természetben fejlődjön. A megszabadulásban az egyéni én az Egyetlenként (amely mégis Sokaság) ismeri fel önmagát. Belemerülhet az Egyetlenbe, és egybeolvadhat vele vagy elrejtőzhet annak keblén – ez az Ádvaita lajája; érezheti annak egységét, és mégis a Sokaság – amely Egy – részeként élvezheti az Istenit: ez a Dvaitádvaita megszabadulás; a hangsúlyt a Sokaság aspektusára fektetheti, és az Isteni birtokolhatja őt, ami a Visistádvaita, vagy folytathatja a játékot Krisnával az örök Vrindávanban, ami a Dvaita megszabadulás. Vagy, ha már meg is szabadult az egyén, megmaradhat a Lilában vagy manifesztációban, vagy amilyen gyakran csak tetszik, leereszkedhet belé. Az Istenit nem kötik az emberi filozófiák – szabad a játékában, és szabad a lényegében.

***

Nincs különbség az „egyetemes” és a „kozmikus” kifejezések között, hacsak az nem, hogy az „egyetemes” szabadabban használható, mint a „kozmikus”. Az egyetemes jelentheti azt, hogy a “világegyetemből való” – kozmikus ebben az általános értelemben. De jelentheti azt is, hogy “mindenkire vonatkozó”, pl. “Ez egy egyetemes gyengeség” – de nem mondhatjuk azt, hogy “Ez egy kozmikus gyengeség”.

***

1. Aspirituális tudat az, amelyben tudatára ébredünk az Énnek, a Szellemnek, az Isteninek, és minden dologban meg tudjuk látni azok lényegbeli valóságát, valamint az erők és jelenségek játékát, ahogy ebből a lényegbeli Valóságból kiindulnak.

2. A kozmikus tudat az, amelyben az ego, a személyes elme és test korlátai megszűnnek, és tudatára ébredünk egy kozmikus tágasságnak, amely egy kozmikus szellem, vagy amelyet betölt egy kozmikus szellem, és tudatára ébredünk a kozmikus erők – egyetemes elme erők, egyetemes élet erők, az Anyag egyetemes energiái, egyetemes felettesértelmi erők – közvetlen játékának is. Azonban ezeknek mind nem egyszerre ébredünk tudatára; a kozmikus tudat megnyílása általában fokozatos. Nem arról van szó, hogy az ego, a test, a személyes elme eltűnik, hanem önmagunk csak egy kis részének érezzük őket. Másokat is önmagunk részének kezdünk érezni, vagy önmagunk különféle másodpéldányainak, a Természet által más testekben módosított ugyanazon énnek. Vagy legalábbis úgy érezzük, hogy a nagyobb egyetemes énben élnek, amely mostantól fogva a mi saját nagyobb valóságunk. Tulajdonképpen minden dolog kezdi megváltoztatni a természetét és a megjelenését; teljes tapasztalatunk a világról radikálisan különbözik azokétól, akik be vannak zárva a saját személyes énjükbe. Egy más fajta – közvetlenebb, a külső elmétől és érzékszervektől nem függő – tapasztalton keresztül kezdjük megismerni a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy a hiba lehetősége megszűnik – mert ez addig nem történhet meg, amíg bármifajta elme is az eszközünk a tudás átírásához –, hanem, hogy a dogok megtapasztalásának, látásának, tudásának és a velük való kapcsolatnak egy új, kiterjedt és mély módja jön létre; és a tudás határait szinte egy mérhetetlen szintre lehet kiszorítani. Amire vigyáznunk kell a kozmikus tudatban, az egy felnagyított egónak a játéka, az ellenséges erőknek a szélesebb körű támadásai – mivel ők is részei a kozmikus tudatnak –, és a kozmikus Illúzió (Tudatlanság, Avidja) próbálkozása, hogy megakadályozza a lélek növekedését a kozmikus Igazságba. Ezeket a dogokat tapasztalatból kell megtanulnunk; a mentális tanítás vagy magyarázat nem elegendő. Ahhoz, hogy biztonságban lépjünk a kozmikus tudatba, és biztonságban haladjunk át rajta, elengedhetetlen, hogy egy erős, központi őszinteséggel rendelkezzünk, és a pszichikai lényünk, az igazság megérzésével és az Isteni felé való megingathatatlan irányultságával, már előtérben legyen a természetben.

3. A közönséges tudat az, amelyben a dogokat csakis vagy főképpen az intellektuson, a külső elmén és érzékszerveken keresztül ismerjük, és az erőket, stb. csak a külső megnyilvánulásaikon és eredményeiken keresztül ismerjük, és a többit az ezen adatokból való következtetés útján. Előfordulhat a mentális intuíciónak valamiféle működése, valamennyi mélyebb pszichikai meglátás vagy impulzusok, spirituális sejtetések, stb. – de a közönséges tudatban ezek csak esetlegesek, és nem módosítják annak alapvető jellegét.

***

A közönséges ember a saját személyes tudatában él, és a dogokat az elméjén és érzékelésén keresztül ismeri meg, ahogy az érzékszervek kapcsolatba lépnek egy rajta kívül lévő, a tudatán kívül lévő világgal. Amikor a tudat szublimálódik, akkor egy sokkal közvetlenebb módon kezd el kapcsolatba kerülni dolgokkal, nem csak a formájukkal és külső hatásaikkal, hanem azzal, ami bennük van, de a befogadóképesség még mindig kicsi lehet. A tudat azonban tágulhat is, és elkezdhet először érintkezésbe kerülni a világban lévő dolgok körének egy univerzumával, majd, mondhatni, tartalmazhatja azt – ahogy mondják: önmagunkban látjuk a világot –, és bizonyos tekintetben azonosulhat azzal. Minden dogot az énben látni, és az ént minden dologban – mindenütt tudatában lenni az egyetlen lénynek, közvetlenül tudatában lenni a különböző síkoknak, azok erőinek, lényeinek –, ez az egyetemessé válás.

***

Igen, természetesen [a kozmikus Elmében van a fizikai elmének egy rétege], semmi sincs az egyéniben, ami ne lenne meg a kozmikus Energiában. Az egyéni – minden szokványos cél érdekében – csak egy elkülönült középpontja az egyetemes erőknek – jóllehet a lelke világon túliból jön.

***

Mivel [minden emberi lény] egy elkülönült tudatban él, a közös világból – amelyben itt mindenki él – szerzett tapasztalataiból egy saját mentális világot alkot. Ez ugyanúgy épül fel, mint a többieké, és ebbe befogadja mások gondolatait, érzéseit, leggyakrabban anélkül, hogy erről tudomása lenne, és ezt is felhasználja a saját elkülönült világának kellékeként.

***

Az egész élet univerzális erőknek a játéka. Az egyén egy személyes formát ad ezeknek az univerzális erőknek. Azonban választhat, hogy felel-e vagy sem egy bizonyos erő tevékenységére. Csak a legtöbb ember igazából nem választ – szabad folyást enged az erők játékának. Betegségeid, lehangoltságaid, stb. ilyen erők ismétlődő játékai. Csak amikor szabadok tudunk lenni tőlük, akkor lehetünk az igazi személy, és lehet egy igazi életünk – de csak akkor lehetünk szabadok, ha az Isteniben élünk.

***

A Prakriti (Természet) az, amely küldi ezeket az impulzusokat. A természet mindenkinek mindenfajta erőket és tapasztalatokat küld. Neked, mint tudatos lénynek (Purusának), kell választanod, hogy végrehajtod-e vagy nem hajtod végre; el kellene utasítanod azt, amit helytelennek tartasz, és csak azt elfogadnod, ami igaz és helyes. A Természetben ott van a magasabb és az alacsonyabb, az igazi és a hamis. Az Isteni azt akarja tőled, hogy növekedj az Igazságban és a magasabb Természetben, utasítsd el a hamis és az alacsonyabb Természetet.

***

Nem csak egy erőt kaphatunk, hanem egy sugallatot, gondolatot vagy érzetet is. Kaphatjuk azt másoktól, a Természet lényeitől vagy magától a Természettől, ha ő úgy dönt, hogy egy ilyen fajta készen álló formában adja az Erejét.

***

1. Lehet vágy nélküli a vitális. Amikor a vágy eltűnik a lényből, a vitális nem szűnik meg vele.

2. A Prakriti alatt az egyetemes Prakritit értjük. A vitális lénybe belépő egyetemes Prakriti vágyakat teremt, amelyek a vitális lény megszokott reakciója által egy egyéni természetnek mutatkoznak; de ha a megszokott vágyakat, amelyeket az egyetemes Természet dob belénk, elutasítjuk és száműzzük, a lény megmarad, de a vitális vágy régi egyéni Prakritije többé nincs jelen – egy új természet alakul ki, amely a fent lévő Igazságra reagál, nem pedig az alacsonyabb Természetre.

3. Az egyetemes Prakriti határozta meg [a reakció szokását], és a lélek vagy Purusa elfogadta azt. Az elfogadás jelenti a felelősséget. A Purusa az, amely jóváhagy vagy elutasít. A vitális lény reagál az állatban a közönséges élet-hullámokra; az ember is reagál rájuk, de ő rendelkezik a mentális kontroll képességével. Megvan neki az a képessége is – mivel a mentális Purusa felébredt benne –, hogy válasszon, legyen-e vágya, vagy úgy nevelje a lényét, hogy uralkodjon a vágy felett. Végül fennáll a lehetősége, hogy lehozzunk egy magasabb természetet, amely nem lesz alávetve a vágynak, hanem egy más vitális alapelv alapján fog működni.

***

Az egyéni elme számára nem lehetséges, hogy megértse a Kozmikus Akarat működéseit, amíg be van zárva a saját személyiségébe, mert a személyes tudat által létrehozott normák nem alkalmazhatók rájuk. A testben egy sejt is gondolhatná azt, ha tudatos lenne, hogy az emberi lény és annak tevékenységei csak sok, hozzá hasonló sejt kapcsolatainak és működéseinek az eredője, nem pedig egy egyesítő énnek a működése. Csak akkor kezdjük látni a működésben lévő erőket és azokat az irányvonalakat, amelyek mentén működnek, és nyerünk képet a Kozmikus Énről és a Kozmikus Elméről és Akaratról, amikor belépünk a Kozmikus Tudatba.

***

Nincs az a tudatlanság, amely ne lenne része a Kozmikus Tudatlanságnak, csak az egyénben az egy korlátozott formációvá és folyamattá válik, míg a Kozmikus Tudatlanság a legfelsőbb Igazságtól elkülönült világ-tudatnak a teljes folyamata, és egy olyan alacsonyabb rendű mozgásban működik, amelyben az Igazság el van ferdítve, csorbítva van, a hamissággal és a tévedéssel van összevegyítve, és azok elhomályosítják azt. A Kozmikus Igazság egy kozmikus tudatnak a nézőpontja a dolgokról, amelyben a dolgok az ő igaz lényegükben valamint az Istenihez és egymáshoz való igazi viszonyukban láthatóak.

***

A kozmikus Igazság a dolgok azon igazsága, ahogy jelenleg kifejezésre kerülnek az univerzumban. Az Isteni Igazság független az univerzumtól, fölötte van, és létrehozza azt.

***

A jógi tapasztalatai spirituális tapasztalatok – az Erők játékának tapasztalata, és ennek az énnel való kapcsolata, a Vezető ténykedése, az, ami a dolgok, események megjelenése mögött van, stb., stb., a Purusa és Prakriti működéseinek tényleges valóságai, stb. Az Isteni Igazság az Isteni Lényeg, Tudat, Én, Tudás, Fény, Erő, Üdvösség Igazsága. Ez valami, amiből a kozmosz, annak összes folyamatával ered, de több, mint a kozmosz.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .