A Nagy Francia Forradalom (4)

Print Friendly, PDF & Email

Előző rész

Vannak korok, amikor egyetlen személyiségben összpontosul egy korszak vagy egy mozgalom temperamentuma, és pusztán e személyiségnek a létezése biztosítja annak beteljesedését. Nehéz lenne meghatározni azokat a pontos hasznosságokat, amelyek Danton létezését szükségessé tették a Forradalom sikeréhez. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket ő hajtott végre, és senki más nem lett volna rá képes, amelyek kényszerítették a végzetet; vannak bizonyos dolgok, amelyeket ő mondott, amelyek Franciaországot eszeveszett elszántsággal és bátorsággal töltötték el. Ezek a szavak, ezek a tettek korszakokon át visszhangzanak. Annyira elevenek, annyira halhatatlanok, hogy úgy tűnik magával a világösszeomlással is szembeszállnak, és kitartanak amellett, hogy az örök feledést is túlélik. Áthatja őket az emberi lélek mindenhatósága és halhatatlansága és a végzet feletti hatalma. Úgy érezzük újra megismétlődnek az eljövendő korszakokban és a még nem létező világokban. Az a képesség, amelyből kisarjadtak, csak ritkán juttatta kifejezésre önmagát tettekben és csakis döntő pillanatokban. Danton energiája szunnyadva, tétlenül hevert, elképesztő szónoki képességben szétszóródva, megelégedve érzésekkel és frázisokkal. Minden alkalommal azonban felkavarta, megrázkódtatta az eseményeket, és egy ősi elementáris erő megrázó impulzusát bocsátotta ki, amely keresztül özönlött a francia nemzet tudatán. Miközben élt, mozgott, beszélt, cselekedett, az energia – amelyet nem ő maga használt fel – osztotta meg önmagát a milliókkal; azok a gondolatok, amelyeket nem mondott ki, olyan elméket kerítettek hatalmukba, amelyek sajátjuknak tekintették őket; a tettek, amelyeket ő lehet jobban véghezvitt volna, mások által lettek rosszabbul végrehajtva. Danton elégedett volt. Lenyűgöző és feltűnést hajhászó volt, de egyszersmind egyedülállóan mentes a személyes ambíciótól. Kielégítette, hogy látta, a Forradalom az ő hatására támaszkodva, de mások tettei által diadalmaskodik. Bukása elvette a győzedelmes Terror erejét a működéstől Franciaországban, ösztönzését, hogy pusztítson és diadalmaskodjon. Egy kis időre a felhalmozódott hajtóerő fenntartotta, majd megtorpant és szünetet tartott. A cselekvés minden nagy áradata középpontjának igényel egy emberi lelket, az Univerzális Személyiség egy megtestesült pontját, hogy abból kiözönölhessen másokra. Ilyen pont, ilyen középpont volt Danton. Mindennapi gondolatai, érzései, impulzusai egy kiegyensúlyozottságot adtak ennek a száguldó tombolásnak, egy megváltozhatatlanságot ennek a nagy horderejű káosznak. Ő volt a Forradalom megszemélyesített karaktere – ő volt a szíve, míg Robespierre csak a keze volt. A történelem, amely  – lévén európai – nagy súlyt helyez az eseményekre, egy kicsit a beszédre, de a lelkek fontosságát soha nem ismerte fel, nem tudja értékelni a Dantonhoz hasonló embereket. Csak a látnok szeme képes kiválasztani őket a tömegből, és megtalálni e roppant vibrációknak a forrását.

Sri Aurobindo: Historical Impressions: The French Revolution

georges_danton

2 hozzászólás

  1. hibiscus
    szept 24, 2016

    Már nagyon hiányoltam a folytatást. Köszönet.

  2. Dambholi
    okt 8, 2016

    Szívesen!
    Még két rész van, Robespierre-ről és Napóleonról.

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .