A Szaccsidánanda és a Szupraértelem

Print Friendly

A szupraértelem a Szaccsidánanda és az alacsonyabb teremtés között van. Egyedül ez tartalmazza az Isteni Tudat önrendelkező Igazságát, és elengedhetetlen az Igazság-teremtéshez.

Természetesen a Szaccsidánandát realizálni lehet az elmével, az élettel és a testtel kapcsolatban is – de ekkor ez valami stabil, amely jelenlétével támogatja az alacsonyabb Prakritit, de nem alakítja át. Egyedül a szupraértelem képes átalakítani az alacsonyabb természetet.

***

A szupramentális Erő az, amely átalakítja az elmét, az életet és a testet – nem a Szaccsidánanda tudat, amely pártatlanul mindent fenntart. Azonban a Szaccsidánanda, a tiszta lét-tudat-üdvösség megtapasztalása által válik lehetségessé a szupramentálisba való felemelkedés és a szupramentális leerszkedése (egy sokkal késöbbi stádiumban). Először ugyanis meg kell szabadulni a mentális, vitális és fizikai formációk által keltett mindennapi korlátoktól, és a Szaccsidánanda békéjének, nyugalmának, tisztaságának és tágasságának megtapasztalása megadja ezt a megszabadulást.

A szupraértelemnek semmi köze az ürességbe való eljutáshoz. A saját korlátait meghaladó és ehhez egy tagadó és elcsendesítő utat követő Elme az, amely eléri a nagy ürességet. Az Elmének, lévén az a Tudatlanság, meg kell semmisítenie önmagát ahhoz, hogy belépjen a legfelsőbb Igazságba – vagy legalábbis így hiszi. A szupraértelemnek azonban ebből a célból nincs szüksége, hogy megsemmisítse önmagát, mivelhogy az az Igazság-Tudat és az Isteni Tudás.

***

A szupramentális tudatban nincsenek problémák – a problémát a szétválasztás hozza létre, amit az Elme idézett elő. A szupramentális az Igazságot egyetlen egészként látja, és ebben az egészben minden a helyére kerül. A szupramentális spirituális is, de a régi jógák a Szaccsidánanadát a spiritualizált elmén keresztül érték el, és eltávoztak a Szaccsidánanda örökké statikus egységébe vagy inkább a tiszta, abszolút és örök Szatba (Létbe), vagy pedig egy tiszta, abszolút és örök Nem-létbe. A mi jógánk miután realizálta a Szaccsidánandát a spiritualizált elme síkján, tovább halad, hogy realizálja azt a szupramentális síkon is.

A legfelsőbb szuprakozmikus Szaccsidánanda mindenek fölött van. A szupraértelmet a Szaccsidánanda ön-tudatosság és világ-tudatosság képességének lehet nevezni, miután a világ köztudottan benne van és nem rajta kívül. Ahhoz tehát, hogy tudatosan a legfelsőbb Szaccsidánandában éljünk, keresztül kell mennünk a szupraértelmen. Ha a megnyilvánulástól távol a szuprakozmikusban vagyunk, akkor nincs hely a problémák vagy a megoldások számára. Ha egyszerre élünk a transzcendensben és a kozmikus szemléletben, az csak szupramentális tudat által lehetséges a legfelsőbb Szaccsidánanda tudatban – miért kellene tehát felmerülnie a kérdésnek? Miért kellene különbségnek lennie a kozmosz legfelsőbb Szaccsidánanda szerinti verziója és a szupraértelem szerinti verziója között? A nehézséged valószínűleg abból ered, hogy mindkettőről az elme fogalmaiban gondolkodsz.

A szupraértelem egy teljesen eltérő tudat, nem csak a spiritualizált Elmétől, hanem a spiritualizált Elme feletti síkoktól, amelyek az előbbi és a szupraértelem közé esnek. Ha egyszer eljutunk a felettes elmén túl a szupraértelemig, akkor egy olyan tudatba lépünk, amelyre más síkok normái egyáltalán nem vonatkoznak, és amelyben ugyanaz az igazság, pl. a Szaccsidánanda és az univerzum igazsága, teljesen másként látszódik, és egy más dinamikus következménye van. Ez szükségszerűen abból a tényből következik, hogy a szupraértelemnek egy oszthatatlan tudása van, míg a felettes elme az elkülönítésben az egyesítésen keresztül halad előre, az Elme pedig az elkülönítésen keresztül, az elkülönítést fogadva el elsődleges tényként, mert a tudásának ez az természetes folyamata.

A Szaccsidánanda, a tiszta Lét, Tudat, Gyönyör lényegbeli tapasztalata minden síkon ugyanaz, és az Elme gyakran megelégszik vele, mint egyetlen Igazsággal, és a lenyűgöző illúzió részeként minden mást elutasít, de létezik az Isteninek vagy a Létnek (pl. mint az Egy és a Sok, a Személyes és a Személytelen, a Végtelen és a Véges stb.) egy dinamikus megtapasztalása is, amely nélkülözhetetlen a teljes tudáshoz. A dinamikus tapasztalat nem ugyanaz az alacsonyabb síkokon, mint a magasabbakon, a közbülső spirituális síkokon és a szupramentálison. Csak ezeken lehet egyesíteni és összehangolni az ellentéteket, a szupraértelemben összeforrnak, és elválaszthatatlanul egyek; ez már egy hatalmas különbség.

A világegyetem dinamizmus, mozgás – a Szaccsidánanda lényegi tapasztalata a dinamizmustól és a mozgástól eltérően statikus. A Szaccsidánanda és a világegyetem teljes dinamikus Igazságát és ennek következményét semmilyen más tudat által nem lehet megragadni, mint a szupraértelem, mert az ehhez szükséges feltételek minden más (alacsonyabb) síkokon kedvezőtlenebbek, és ezért van ott egy elütő jelleg a statikus tapasztalat teljességében és a dinamikus erő, tudás hiányos voltában, ami ezen más síkok alacsonyabb rendű fényének és képességének az eredménye. Ez az oka, hogy más spirituális síkok tudata, még ha le is ereszkedik, radikális változást nem tud létrehozni a föld-tudatban, csak módosítani vagy gazdagítani tudja azt. A radikális átalakuláshoz szükség van a szupramentális képesség és természet leereszkedésére.

Nem beszélhetünk a Szaccsidánanda két kategóriájáról, mert a Szaccsidánanda mindig ugyanaz – de a Szaccsidánanda és a világegyetem tapasztalata különbözik annak a tudatnak a szintjétől függően, amely megtapasztalja azt.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

4 hozzászólás

  1. Csáki György
    okt 8, 2012

    Szaccsidánanada vagy
    Szaccsidánanda?

    Mi a különbség?

    • Dambholi
      okt 8, 2012

      Szaccsidánanda
      A másik elírás.

  2. Csáki György
    okt 9, 2012

    Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban Satprem-nek is voltak kérdései Anyához, amik tanulságosak lehetnek számunkra:

    Egy nap amikor lesz időd, fel kell majd tegyek neked néhány kérdést. Mert a Supraconscient-el (Tudatfeletti/Szupraértelem) kapcsolatban van, ami nem teljesen tiszta az elmémben.

    Tehetsz fel nekem kérdéseket, de megtalálsz minden választ abban, amit ő (Sri Aurobindo) írt, nem gondolod?

    Igen és nem.

    Mit akarsz tudni?

    Különösen az elmefeletti (overmind) és a Szuperelme/Szupraértelem (Supermind) közti különbséget szeretném megérteni, nem elvont, hanem konkrét módon.

    Az elmefeletti nem az intellektus része (nem intellektuális). Ez az istenek birodalma.

    Ez az istenek birodalma, és ez az a terület, ami uralta a földet. Ott van minden isten, amit az emberek ismertek, imádtak, és akikkel kapcsolatba kerültek.

    Igen, az istenek birodalma, istenszerű életekkel és istenszerű módokkal – ez nem a Szupramentális/Szupraértelem.

    Igen, pontosan – de pontosan mi tesz különbséget?

    A folytatás itt: Anya Ütemterve (Mather’s Agenda) 1962. szeptember 26.

  3. Csáki György
    okt 9, 2012

    Aztán a kérdések következő alkalommal folytatódtak az 1962. október 6. -i beszélgetésben:

    De ezek az istenek az emberi tudatosságtól függetlenül léteznek? Nem emberi teremtmények?

    Nem, egyáltalán nem!

    Egy dolog megrázott: azt mondod, hogy a Gita ahogy Sri Aurobindo kifejtette nem elmefeletti (overmental) hanem elméntúli (szupramentális)…
    Sri Aurobindo azt mondta, hogy amit ő jött elhozni azt már jelezte a Gita.
    De amit nem tisztáztál teljesen számomra az a különbség A Dolog, és az elmefeletti (overmind) között.

    Az Egység tapasztalata.

    Nem, a látásbeli különbség – a látásról beszélek. Azt mondtad például, hogy az elmefelettiben (overmind) lévő tárgyak világítottak.

    Igen, az elmefelettitől előrehaladva.

    Ez alatt azt érted, hogy az ember a földi dolgokat megvilágosodni látja? [[Ténylegesen Satprem mindig ugyanazt a kérdést kutatta: Mennyire változtatja meg a másik látásba való váltás az Anyag meglátásának képességét – hogyan néz ki az igazi Anyag?]]

    Nem, nem! Úgy értem, hogy minden dolog és forma magában az elmefelettiben (overmind) (az istenek ruházata például, ékszereik és koronáik – sok különböző dolog van az elmefelettiben (overmind). ) Ezekben a világokban mindenféle forma van, amiket mi lefordítunk a földi élet képeibe… de ez csupán fordítás.

    Vegyük például az istenek öltözékét. Öltözékük, amiket akaratuk szerint ugyanúgy változtathatnak, mint a formájukat, nem a fizikaiból épül fel, hanem az elmefeletti (overmind) anyagából, és ez az anyag magában hordozza saját fényét. Ez van mindennel, ez minden… Nincsen nap, ami fényt és árnyékot vet: maga az anyag világít.

    És ezentúl, a Szupramentálisban?

    Szupramentális….

    (nagyon hosszú csend)

    Nehéz elmagyarázni. .

    (csend)
    Amikor én az „Egység világáról” beszélek, nem csupán azt értem alatta, hogy az-az érzésed, minden egy és minden ebben az Egyben történik. Azt értem az Egység alatt, hogy nem tudsz különbséget tenni a tervezés, akarat, cselekvés, és az eredmény közt. Ez… minden egy, egyszerre.

    De hogyan? Nem lehet megmagyarázni – egyszerűen nem lehet! Bepillanthatsz ebbe a tapasztalatba, de… végső soron kifejezhetetlen, nincs módunk kifejezni.

    Hogyha azt mondjuk, „minden szimultán”, közhelyekben beszélünk.

    A dolgokat mindig a magas és alacsony értelmében fejezzük ki. Ahogy már gyakran mondtam, más szavak szükségesek, egy másik mód megfogalmazni dolgokat.

    Azt mondod, nem értettem a kérdésedet, de én tökéletesen értettem, tökéletesen jól tudtam mit akartál… De mit lehetne Erről mondani! Egyszerűen nem lehet róla beszélni, és itt a bizonyíték: ha tudnánk beszélni róla, itt lenne. És valószínűleg még akkor sem beszélnénk róla.

    Nem tudunk beszélni róla, nem tudunk mondani semmit; badarság, bármit is mondjunk róla! Természetes, hogy badarság – mi más lehetne?

    (csend)

    A lehetőségek maximális, legmagasabb szintjén az emberi fogalmak LEGJOBB ESETBEN is csak az elmefelettiről (overmind) tudnak egy s mást kifejezni. Számomra ez nagyon eleven, nagyon ismerős, mert sokat éltem ott. De még így is a szavakat túl esetlennek érzem ahhoz, hogy kifejezzék – habár „költői” metaforákkal képes lehetsz átvinni egy benyomást erről. De ahogy beszélünk a Másik Dologról, igen tudatában vagyok, hogy… Mert még akkor is, amikor a tapasztalat közepében vagy, az egyetlen dolog, amit tenni szeretnél, hogy… csendben maradsz. Nem tudsz beszélni. Ahogy kiejtesz egy szót, puff! Minden beborul, elködösödik. Hasztalan.

    De fizikailag például, látod ezt a tárgyat [Satprem felvesz egy papírnyomót]. Most én ezt látom valahogyan – de te, egy szupramentális tudatossággal?

    Én csak átlátok rajta, ennyi az egész.

    De ez semmi!

    Mit értesz az alatt, hogy átlátsz rajta?

    Nos, azt értem, hogy látom a mögötte meghúzódó világító rezgést. De felismerem, hogy egy faja látásmód nem zárja eleve ki a másikat.

    Ugyanez a helyzet, amikor emberekre nézek: nem úgy látom őket, ahogy ők látják magukat, én a bennük rejlő és rajtuk átmenő összes rezgés erejével látom őket, igen gyakran a Jelenlét legfelsőbb Rezgésével. És ezért van, hogy a fizikai látásom… nem egészen romlik, de jellegében változik, mert számomra hamis az a fizikai pontosság, amit a hagyományos látásmód ad. Ösztönösen (nem azért mert így gondolom) ez így Van. De hát az én látásom pontossága többé nem arra szolgál, hogy én a dolgoknak csupán a felszínes héját lássam.

    De ez nem akadályoz meg abban, hogy fizikailag lássak – habár igen, vannak idők amikor elbizonytalanodom, hogy ki áll előttem (mert én egy rezgést látok, ami nagyon hasonló, majdnem ugyanaz három vagy négy emberben, akik nem feltétlenül vannak jelen, de akárhogy is…) tehát van egy enyhe külső különbség – van egy hatalmas különbség abban, hogy a külső forma hogy néz ki, természetesen, és mindössze egy enyhe külső különbség van a rezgések kombinációjában. Szóval néha nem vagyok biztos, nem tudom, hogy ez az ember ez vagy az; ezért kérdezem gyakran „Ki van ott?” Nem arról van szó, hogy nem látok semmit, de nem ugyanúgy látom.

    Egy bizonyos módon úgy gondolom, jobban látok. De egy különös módon. Például, be kell fűzzek egy tűbe egy cérnát (kísérleteztem az ilyesmivel), szóval, hogyha próbálom befűzni a tűbe a cérnát, ez szó szerint lehetetlen. De néha (amikor egy bizonyos hangulatban vagyok), ha be kell fűzzek egy cérnát egy tűbe, magától befűződik – nekem semmit sem kell tennem: fogom a tűt, fogom a cérnát, ennyi.

    Úgy gondolom (ténylegesen egyszerűen ez tapasztalat kérdése) úgy gondolom, ha tökéletesedik ez az állapot, lehetségessé válik mindent MÁS MÓDON tenni, és az a mód nem függ a külső érzékeléstől; és természetesen az egy szupramentális kifejezés kezdete lenne, mert ez egyfajta belső tudás, ami CSINÁLJA a dolgokat. Amikor EZ eljön, akkor tudod, és akkor cselekedhetsz.

    De nem szabad gondolkodnod; abban a percben, hogy elkezdesz gondolkodni, vagy használni akarod valamelyik érzékszervedet, ez teljesen eltűnik.

    És ami a kifejezést illeti, az első dolog, ami átfut rajtad… ez nem csak egy lehetetlenség: nem AKARSZ beszélni.

    Valami másra van szükség, valami egészen másra.

    Várnunk kell. Meg kell várnunk, amíg eljön.

    (csend)

    De amiről itt beszélsz [Satprem a papírnyomóra mutat] nem az, amit az emberek „tisztánlátásnak” neveznek?

    Nem, nem!

    Ez szupramentális látás?

    Igen.

    Egy tisztánlátó nem így látná.

    Nem. Ez a szupramentális tudatosság beszűrődése.

    Amitől mást látsz a tárgyakon vagy embereken keresztül…

    Nem, semmi köze azokhoz a víziókhoz, amik nekem voltak.

    De az a Vízió… jól ismerem, és ez nem egy „vízió” – nem egy vízió! Nem nevezhetem képnek: ez egy tudás. Még azt sem mondhatom, hogy tudás, ez… valami, ami MINDEN egyszerre, valami, ami megtestesíti saját igazságát.

    Alapozzuk meg! Amikor jól megvannak az alapok, beszélünk róla újra (Anya nevet).

    Azért teszek fel neked kérdéseket, mert egy könyvet kell írnom! [Sri Aurobindo vagy a tudatosság kalandja]

    Oh, de ne beszélj erről a könyvedben! Az emberek azt fogják mondani, hogy teljesen megőrültél (Anya nevet).

    Angolból fordította: ezvanzsac

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.