A Transzcendentális, az Univerzális és az Individuális

Print Friendly

A gyakorlatban három fogalomra van szükség, mielőtt fennállhat a Jóga [Egyesülés] bármilyen lehetősége; az erőfeszítéshez, mondhatni három hozzájáruló résztvevő kell hogy meglegyen: Isten, a Természet és az emberi lélek, vagy elvonatkoztatottabb nyelvezettel, a Transzcendentális, az Univerzális és az Individuális. Ha az egyén és a Természet magukra hagyatkoznak, akkor az egyik a másikhoz van kötve, és ez az egyén nem képes észrevehetően meghaladni a Természet lassú menetelését. Valami transzcendentálisra, a Természettől függetlenre és nála nagyobbra van szükség, amely hatással lesz ránk és rá – Magához vonzva minket felfelé, és jóváhagyását egyéni felemelkedésünkhöz illedelmesen vagy erővel megszerezve.

Ez az igazság teszi szükségessé a Jóga minden filozófiája számára az Isvára, az Úr, a legfelsőbb Lélek vagy legfelsőbb Én fogalmát, aki felé irányul az erőfeszítés, és aki megadja a megvilágosító érintést, és erőt a megvalósításhoz. Ugyanúgy igaz az a kiegészítő eszme is, amelyet az odaadás Jógája oly gyakran érvényre juttat, amely szerint ahogyan az egyénnek szüksége van a Transzcendentálisra, és ahogyan keresi Őt, bizonyos értelemben úgy van szüksége a Transzcendentálisnak az egyénre, és Ő is úgy keresi az egyént. Ha a Bhakta keresi Bhagavánt, és sóvárog utána, akkor Bhagaván is keresi a Bhaktát , és sóvárog őutána. A tudás Jógája [Dzsnyána Jóga] nem létezhet a tudás emberi keresője, a tudás mindenek feletti tárgya, valamint a tudás általános érvényű adottságainak egyén általi isteni felhasználása nélkül; az odaadás Jógája [Bhakti Jóga] az emberi Isten-szertő, a szeretet és gyönyör mindenek feletti tárgya, valamint a spirituális, érzelmi és esztétikai élvezet általános érvényű adottságainak egyén általi isteni felhasználása nélkül; a munkálkodások Jógája [Karma Jóga] az emberi munkás, a legfelsőbb Akarat, minden tevékenységek és áldozatok Ura, valamint a képesség és cselekvés általános érvényű adottságainak egyén általi isteni felhasználása nélkül. Legyen bármennyire is Monisztikus a dolgok legmagasabb igazságáról alkotott intellektuális felfogásunk, gyakorlatban arra kényszerülünk, hogy ezt a mindenütt jelenvaló Hármasságot elfogadjuk.

[Bhakta: Isten odaadó híve vagy szeretője; Bhagaván: Isten, a Szeretet és Gyönyör Ura. A harmadik kategória a Bhagavat: a Szeretet isteni feltárása]

Sri Aurobindo: A Jóga szintézise

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.