A Tudatalatti és annak részei

Print Friendly, PDF & Email

A jógánkban a tudatalattin lényünknek azt a teljesen elmerült részét értjük, amelyben nincsen ébrenléti tudatos és összefüggő gondolkodás, akarat vagy érzés vagy szervezett reakció, de amely zavarosan mégis befogadja a benyomásokat minden dologról, és eltárolja őket magában, és ebből minden fajta inger, nagyjából ismétlődő vagy furcsa formákban leplezett, tartós szokásszerű folyamat is fel tud törni az álomba vagy az éber természetbe. Mert ha ezek a benyomások legtöbbször összefüggéstelenül és szervezetlenül az álomban merülnek fel, akkor ébrenléti tudatunkban is feljöhetnek és fel is jönnek, régi gondolatok, régi mentális, vitális és fizikai szokások mechanikus ismétlődéseiként, vagy olyan benyomásoknak, cselekvéseknek, érzelmeknek a zavaros indítékaként, amelyek nem a tudatos gondolkodásunkban vagy akaratunkban, vagy azokból keletkeznek, sőt gyakran még éppen ellentétesek is annak észleléseivel, választásaival vagy parancsaival. A tudatalattiban van egy zavaros elme, amely tele van múltunk által kialakított makacs Szanszkárákkal, benyomásokkal, képzettársításokkal, rögzített hajlamokkal, szokásos reakciókkal, van egy zavaros vitális, amely tele van szokásos vágyak, benyomások és idegi reakciók magjaival, és van egy igazán zavaros materiális, amely sok mindent irányít, aminek köze van a test állapotához. Nagymértékben felelős a betegségeinkért; a krónikus vagy a visszatérő betegségek valójában főként a tudatalattinak és annak makacs emlékezetének tulajdoníthatók, és annak a szokásnak, hogy ismétli azt, ami rányomta bélyegét a test-tudatra. Ezt a tudatalattit azonban világosan meg kell különböztetni lényünk szubliminális részeitől, mint amilyen a belső vagy finom fizikai tudat, a belső vitális vagy a belső mentális; mert ezek egyáltalán nem zavarosak vagy összefüggéstelenek vagy rosszul szervezettek, csak el vannak fátyolozva felszíni tudatunk elől. Felszíni részünk ezekből a forrásokból állandóan kap valamit, belső kapcsolatokat, közléseket vagy befolyásokat, csak legnagyobbrészt nem tudja, honnan jönnek.

***

Nem, a szubliminális egy általános fogalom, amelyet a lény mindazon részeire használunk, amelyek nincsenek az ébrenléti felszínen. A tudatalattit nagyon gyakran ugyanebben az értelemben használják az európai pszichológusok, mert nem ismerik a különbséget. De amikor én használom ezt a szót, az alatt mindig azt értem, ami a közönséges fizikai alatt van, nem azt, ami mögötte van. Ebben az értelemben a belső mentális, vitális, fizikai, a pszichikai nem tudatalattiak, viszont szubliminálisként beszélhetünk róluk.

***

A tudatlatti az ébrenléti fizikai tudat alatt van – ez egy automatikus, zavaros, összefüggéstelen, félig tudatos tartomány, amelybe nehezen tud eljutni a fény és a tudatosság. A belső vitális és fizikai teljesen más – egy nagyobb képlékeny, finomabb, szabadabb és gazdagabb tudat, mint a felszíni vitális és fizikai, sokkal nyitottabb az Igazságra és közvetlenebb kapcsolatban van az egyetemessel.

***

A tudatalatti egyetemes, ugyanúgy, ahogyan egyéni is, a Természet összes többi főbb részéhez hasonlóan. De a tudatalattinak különböző részei és síkjai vannak. A földön minden a Tudatnélküliségen alapul, ahogyan ezt hívjuk, bár ez valójában egyáltalán nem tudattalan, hanem inkább teljes tudatosság „alattiság”, egy elfojtott és visszafejlődött tudat, amelyben minden benne van, de semmi sincs kiformálódva és kifejezésre juttatva. A tudatalatti e Tudatnélküliség és a tudatos elme, élet és test között helyezkedik el. Tartalmazza az életre adott összes ősi reakció lehetségességét, amelyek nagy nehezen kijutnak az Anyag nehézkes és tehetetlen alkotóelemeiből a felszínre, és folyamatos alakulással egy lassan fejlődő és önmagát kifejezésre juttató tudatot képeznek; nem ideákként, észlelésekként vagy tudatos reakciókként tartalmazza őket, hanem ezen dolgok cseppfolyós állagaként. De amit tudatosan megtapasztalunk, az is mind lesüllyed a tudatalattiba, nem pontos elsüllyedt emlékekként, hanem a tapasztalat homályos és mégis makacs benyomásaiként, és ezek bármikor feljöhetnek álmokban régi gondolatok, érzések, cselekedetek, stb. mechanikus ismétlődéseiként, tevékenységbe és eseménybe kitörő “komplexusokként”, stb. , stb. A tudatalatti a fő oka, hogy miért ismétlődik minden dolog, és soha semmi sem változik meg, csak látszólag. Ez az oka, hogy az emberek azt mondják, a személyiséget nem lehet megváltoztatni, ez az oka annak is, hogy állandóan visszatérnek azok a dolgok, amelyekről azt hisszük, örökre megszabadultunk tőlük. Minden mag ott van, és az elme, vitális és test összes Szanszkárája, – ez a fő támasza a halálnak és a betegségnek, és ez a Tudatlanság végső (látszólag bevehetetlen) bástyája. Minden, amit elfojtunk, anélkül, hogy teljesen megszabadulnánk tőle, ide süllyed le, és magként megmarad, amely bármely pillanatban kész feltörni vagy kicsírázni.

***

A tudatalatti a természetnek nem a teljes alapzata; ez csak a Tudatlanság alacsonyabb bázisa, és legfőképpen az alacsonyabb vitális és fizikai külső tudatot befolyásolja, és ők azután hatást gyakorolnak a természet magasabb részeire. Bár kedvező látni, mi az és hogyan működik, nem szabad túlságosan foglalkozni az instrumentális lény e sötét oldalával vagy nyilvánvaló megjelenésével. Inkább olyasminek kell tekintenünk, ami nem mi magunk vagyunk, a hamis természet egyik maszkjának, amelyet a Tudatlanság helyez rá az igazi lényre. Az igazi lény a belső, az összes hatalmas lehetőségeivel együtt, hogy elérje és kifejezésre juttassa az Istenit, és különösen a legbelső, a lélek, a pszichikai Purusa, amely lényegét tekintve mindig tiszta, isteni, mindazon dolgok felé forduló, ami jó és igaz és szép. A külső lényt hatalmába kell, hogy kerítse a belső lény, és egy eszközzé kell, hogy alakítsa – többé már nem a tudatlan, tudatalatti Természet feltörésének, hanem az Isteninek az eszközévé. Ha ezt mindig emlékezetünkben tartjuk és a természetet megnyitjuk felfelé, úgy tudjuk elérni az Isteni Tudatot, és úgy tud az leereszkedni fentről a teljes belső és külső létezésünkbe, a mentálisba, vitálisba, fizikaiba, a tudatalattiba, a szubliminálisba, mindabba, amik nyilvánvalóan és rejtve vagyunk. Ez kell, hogy legyen a fő elmélyülésünk. Ha kizárólagosan a tudatalattira gondolunk és a tökéletlenség jellegére, az lehangoltságot vált ki, és el kellene kerülni. Kellő egyensúlyt kell tartanunk, és leginkább a pozitív oldalt kell kihangsúlyoznunk, felismerve a másikat, de csak, hogy elutasítsuk és megváltoztassuk azt. Ez és egy állandó hit és bizalom az Anyában az, ami szükséges az eljövendő átalakuláshoz.

P. S. Ezen dolgok – a vitális szokások – számára bizonyára a hirtelen és határozott megtörés a legkönnyebb és legjobb módszer.

***

A tudatalatti egy rejtett és ki nem fejezett, artikulálatlan tudat, amely az összes tudatos fizikai tevékenységünk alatt működik. Ahogy az, amit tudatfelettinek hívunk, valójában fent egy magasabb tudat, amelyből leereszkednek dolgok a lénybe, épp úgy a tudatalatti a test-tudat alatt van, és dolgok jönnek fel onnan a fizikaiba, a vitálisba és elme-természetbe.

Ahogy a magasabb tudat tudatfeletti számunkra, és támogatja az összes spirituális lehetőségeinket és az egész természetünket, épp úgy a tudatalatti az anyagi lényünk alapja, és mindent támogat, ami feljön a fizikai természetben.

Az emberek normál körülmények között nincsenek tudatában lényük ezen síkjai egyikének sem, de a szadhana által ezek tudatossá válhatnak.

A tudatalatti megőrzi életünk összes múltbeli tapasztalatának benyomásait, és ezek álom-formákban jöhetnek fel onnan: a közönséges alvásban az álmok többsége a tudatalatti benyomásokból létrejött képződmény.

Ugyanazon dolgok erőteljes visszatérésének szokása a fizikai tudatban – amiért is nehéz annak szokásaitól megszabadulni – nagyrészt egy tudatalatti támogatásnak tulajdonítható. A tudatalatti tele van irracionális szokásokkal.

Amikor a természet összes többi részéből dolgokat utasítunk el, akkor azok vagy a körülöttünk lévő környezeti tudatba mennek, amelyen keresztül kommunikálunk másokkal és az egyetemes Természettel, és ők megpróbálnak onnan visszatérni, vagy belesüllyednek a tudatalattiba, és képesek onnan feljönni, még ha sokáig is hevernek ott tétlenül, úgyhogy azt hisszük, elmentek.

Amikor a fizikai tudatot már megváltoztattuk, a fő ellenállás a tudatalattitól érkezik. Folyamatosan fenntartja vagy visszahozza a tétlenséget, gyengeséget, homályosságot, az intelligencia hiányát, ami a fizikai elmét és vitálist sújtja, vagy a fizikai vitális zavaros félelmeit, vágyait, indulatait, nemi vágyait, vagy a betegségeket, lanyhaságot, fájdalmakat, cselekvőképtelenséget, amelyekre a testi természet hajlamos.

Ha fényt, erőt, az Anya Tudatát lehozzuk a testbe, az át tudja hatni a tudatalattit is, és át tudja alakítani a zavarosságát és ellenállását.

Amikor valamit annyira teljesen kitörlünk a tudatalattiból, hogy nem hagy magot maga után, és annyira teljesen ki tudjuk vetni a környezeti tudatból, hogy többet nem tud visszatérni, csak akkor lehetünk biztosak, hogy örökre végeztünk vele.

***

A Muladhara a szűkebb értelemben vett fizikai tudat központja, és a testben alatta minden a teljesen fizikai, ami lefelé haladva egyre inkább tudatalattivá válik, de a tudatalatti valódi székhelye a test alatt van, ahogy a magasabb tudat (tudatfeletti) valódi székhelye a test felett van. Mindamellett a tudatalatti mindenütt érezhető, úgy érezhető, mint valami a tudat működése alatt, és mint ami bizonyos tekintetben támogatja azt lentről, vagy pedig le, maga felé vonzza a tudatot. A tudatalatti a fő támogatója az összes megszokott folyamatnak, különösen a fizikai és alacsonyabb vitális folyamatnak. Amikor valamit kivetünk a vitálisból vagy fizikaiból, az esetek legnagyobb többségében lekerül a tudatalattiba, és ott marad, mintha egy magban lenne, és amikor tud, feljön. Ez az oka, hogy olyan nehéz megszabadulni a megszokott vitális folyamatoktól vagy megváltoztatni a személyiséget; mert ebből a forrásból támogatott és felélénkült, ebben a melegágyban megőrzött vitális folyamataink, még ha el is vannak fojtva vagy nyomva, újból feltörnek és megismétlődnek. A tudatalatti tevékenysége irracionális, mechanikus és ismétlődő. Nem hallgat a logikus értelemre vagy a mentális akaratra. Csak akkor tud megváltozni, ha lehozzuk belé a magasabb Fényt és Erőt.

***

A tudatalatti a támogatója a szokásos cselekedeteknek – ugyanúgy támogathatja a jó szokásokat, ahogyan a rosszakat is.

***

A tudatalatti a bennünk lévő evolúciós alap, nem rejtett természetünk teljessége, és nem is az egész eredete annak, amik vagyunk. De felemelkedhetnek dolgok a tudatalattiból és alakot ölthetnek a tudatos részekben, és a mindennapi vitális és fizikai ösztöneink, folyamataink, szokásaink, személyiség-formáink közül soknak ez a forrása.

Működésünknek három rejtett forrása van: a tudatfeletti, a szubliminális, a tudatalatti, de egyik sincs ellenőrzésünk alatt, vagy még tudatában sem vagyunk nekik. Aminek tudatában vagyunk, az a felszíni lény, amely csak egy instrumentális elrendeződés. Mindennek az egyetemes Természet a forrása – a minden egyes személyben önmagát egyénivé tevő egyetemes Természet; mert ez az egyetemes Természet elhelyez bennünk bizonyos szokásos folyamatokat, személyiséget, jellemet, adottságokat, hajlamokat, tendenciákat, és ez az – akár most, akár születésünk előtt alakult ki –, amit általában önmagunknak hívunk. Ebből nagyon sok minden ismert tudatos részeink megszokott működésében és használatában van a felszínen, még több van rejtve a másik ismeretlen háromban, amelyek a felszín alatt vagy mögött vannak.

De amik a felszínen vagyunk, az állandóan mozgásban van, változik, fejlődik vagy ismétlődik az egyetemes Természet hullámai által, amelyek vagy közvetlenül vagy pedig másokon, a körülményeken, különböző közvetítőkön vagy csatornákon keresztül közvetve jutnak belénk. Ezek közül egyesek egyenesen a tudatos részekbe áramlanak, és ott működnek, de az elménk figyelmen kívül hagyja a forrásukat, kisajátítja őket, és ezeket mind a sajátjának tekinti; egy rész rejtve érkezik a tudatalattiba, vagy belemerül abba, és várja az alkalmat, hogy felemelkedjen a tudatos felszínre; nagyon sok megy a szubliminálisba, és bármikor előjöhet – vagy lehet, hogy nem jön elő, és fel nem használt állományként ott maradhat nyugalomban. Egy rész áthatol és elutasítjuk, visszadobjuk vagy kidobjuk vagy kiöntjük az univerzális tengerbe. Természetünk a számunkra rendelkezésre álló erők állandó aktivitása, amelyből (vagy inkább annak egy kis részéből) csináljuk meg, amit akarunk vagy tudunk. Amit csinálunk, az változatlannak és véglegesen kialakultnak tűnik, de valójában ez mind erőknek egy játéka, egy áramlás, semmi sem változatlan és tartós; a stabilitás látszatát ugyanazon vibrációk és formációk állandó ismétlődése és visszatérése kelti. Ezért lehet megváltoztatni a természetünket, Vivekánanda véleménye és Horatius bölcs mondása ellenére és a tudatalattinak a régihez ragaszkodó ellenállása ellenére, de ez nehéz feladat, mert a Természet uralkodó módszere ez a makacs ismétlődés és visszatérés.

Ami azokat a dolgokat illeti a természetünkben, amelyeket eldobtunk magunktól az elutasítás által, de visszajönnek, az attól függ, hova dobtuk őket. Nagyon gyakran van egyfajta eljárás ezzel kapcsolatban. Az elme elutasítja a mentalitásait, a vitális a vitalitásait, a fizikai a fizikalitásait – ezek általában visszatérnek az egyetemes Természet megfelelő tartományába. Amikor ez történik, akkor ez mind a környezeti tudatban marad, amelyet magunk körül hordozunk, amelyen keresztül kommunikálunk a külső Természettel, és ahonnan gyakran ismétlődően vissza is árad – addig, amíg annyira teljesen el nem utasítjuk vagy, hogy úgy mondjam, messzire el nem dobjuk, hogy többé nem tud hozzánk visszatérni. De amikor azt, amit a gondolkodó és akarati elme elutasít, a vitális viszont erőteljesen támogat, az valóban elhagyja az elmét, de belesüllyed a vitálisba, ott dühöng, és megpróbál ismét feltörni, és újra elfoglalni az elmét, és mentális elfogadásunkat kikényszeríteni vagy erővel megszerezni. Amikor a magasabb vitális – a szív és a nagyobb vitális potenciál – is elutasítja, akkor onnan lesüllyed, és az alacsonyabb vitálisban talál menedékre, együtt annak apró-cseprő, általánosan elfogadott folyamatainak tömegével, amelyek a mindennapi kicsinyességünket alkotják. Amikor az alacsonyabb vitális is elutasítja, akkor a fizikai tudatba süllyed le, és a tétlenség vagy a mechanikus ismétlődés által próbál megmaradni. Ha onnan is kiutasítjuk, akkor lemegy a tudatalattiba, és az álmokban, a passzivitásban, és a legnagyobb fokú tamaszban jön fel. A Tudatnélküli a Tudatlanság végső menedékhelye.

Ami azokat a hullámokat illeti, amelyek újra megjelennek az egyetemes Természetből, az az ottani alsóbb erők természetes hajlama, hogy próbálkozzanak és fenntartsák a tevékenységüket az egyénben, hogy újból felépítsék, amit ő lebontott a benne lévő lerakódásaikból; így hát visszatérnek hozzá, gyakran megnövekedett erővel, és akár egy döbbenetes erőszakkal is, amikor rájönnek, elutasították a befolyásukat. Sokáig azonban nem tudnak fennmaradni, ha egyszer a környezeti tudat megtisztult – hacsak nem lépnek közbe az “Ellenségesek”. Éppen akkor tudnak valóban támadni, de ha a szadhak megszilárdította a belső énben a pozícióját, akkor csak támadni tudnak és visszavonulni.

Az igaz, hogy önmagunk legnagyobb részét – vagy inkább eleve meglévő hajlamaink, az egyetemes Természetre adott reakcióink tendenciáinak többségét – elmúlt életekből hozzuk. Az öröklődés csak a külső lényt befolyásolja erősen; ezenkívül az öröklés következményei még ott sem kerülnek mind elfogadásra, csak amelyek összhangban vannak azzal, amivé lennünk kellene, vagy legalábbis nem akadályozza azt.

***

Amit a tudatalattiról és a külső természetről írt, az igaz. A szubliminális erők szerepéről viszont nem lehet azt mondani, hogy kicsi, mivel onnan jön az összes nagy törekvés, ideál, erőfeszítés egy nagyobb én és egy jobb emberiség felé, amelyek nélkül az ember csak egy gondolkodó állat lenne – ahogyan a művészet, költészet, filozófia, a tudás szomjazásának legnagyobb része is, amelyek mérséklik, ha még nem is oszlatják el a tudatlanságot.

A tudatfeletti szerepe, hogy lassan kifejlessze a spirituális embert a mentális félig állatból. Ezt sem lehet jelentéktelen szerepnek nevezni.

***

A tudatalattiról: ez a lény mentális alatti alapja, és benyomásokból, ösztönökből, megszokott folyamatokból áll, amelyek ott vannak elraktározva. Amilyen folyamat csak rányomja a bélyegét, azt megtartja. Ha a helyes folyamat bélyegét nyomjuk rá, meg fogja tartani, és azt fogja felküldeni. Ezért kell megtisztítani a régi folyamatoktól, mielőtt egy végleges és teljes változás létrejöhetne a természetben. Ha a magasabb tudat egyszer megszilárdul az ébrenléti részekben, akkor lemegy a tudatalattiba, és azt is megváltoztatja, ott is létrehoz egy alapot magából. Ezután nem léphet fel több zavar a tudatalattiban. De még ez előtt minimálisra csökkenthetjük a zavart azzal, hogy a helyes akaratot és a reagálás helyes szokását alkalmazzuk a tudatalatti részekben.

***

A tudatalatti a szokásokkal és emlékekkel kapcsolatos dolog, és kitartóan ismétli, vagy amikor csak tudja, a régi elfojtott reakciókat, reflexeket, mentális, vitális vagy fizikai válaszokat. A lény magasabb részeinek egy még kitartóbb eltökéltségével kell betanítani, hogy adja fel a régi válaszait, és vállalja az újakat és igazakat.

***

Ahogyan koncentrálni tudjuk a gondolkodásunkat egy tárgyra vagy a látásunkat egy pontra, éppen úgy tudjuk az akaratunkat a test egy bizonyos részére vagy pontjára összpontosítani, és utasítást adni ott a tudatnak. Ez az utasítás eléri a tudatalattit.

***

Az emberi elme, az állatihoz hasonlóan, nagyrészt a tudatalattiból felemelkedő benyomásokban él.

***

Nem ismered fel, hogy milyen nagy mértékben él a közönséges természeti lény a tudatalatti fizikaiban. Ott tárolódnak a mentális és vitális szokásos folyamatok, és onnan jönnek fel az ébrenléti elmébe. Ha kihajtjuk őket a felsőbb tudatból, a Paniknak ebben a barlangjában keresnek menedéket. Ha többé nem engedjük meg nekik, hogy szabadon előbukkanjanak az ébrenléti állapotban, alvás során jönnek fel álmokként. Akkor szűnnek meg örökre, ha kitakarítjuk őket a tudatalattiból, a magjaikat is elpusztítjuk e rejtett rétegek megvilágításával. Ahogy mélyül a tudatosságod befelé, és a magasabb fény lejön ezekbe az alacsonyabb rendű beborított részekbe, az ily módon visszatérő dolgok el fognak tűnni.

***

Egyik nap a tudatalattiról kérdeztél, hogy mi az. A látomásban, amit leírsz, a tudat fénye nélküli helyként, Pátala alakjában mutatkozott meg neked a tudatalatti, és mivel egyetemes, ezért határok vagy vég nélküli – a sötét tudatnélküli végtelen, amelyből ez az anyagi univerzum kiemelkedett – minden oldalról a sötétség falai veszik körül, és úgy tűnik, feneketlen is. A Fény fentről, a magasabb tudatból jön, és ahogy lejön az elmén és szíven és vitálison és fizikain keresztül, lent bele kell ömlenie ebbe a tudatalattiba, és fényessé kell tennie.

***

Itt a Pátala nyilvánvalóan egy név a tudatalattira – a lényeknek ott “nincsen fejük”, azaz, ott nincs mentális tudat; minden embernek van ilyen tudatalatti síkja a saját lényében, és minden fajta irracionális és tudatlan (fej nélküli) ösztönök, impulzusok, emlékek stb. emelkednek ki onnan, amelyeknek hatása van az emberek cselekedeteire és érzéseire, anélkül, hogy észlelnék ennek az igazi forrását. Éjjel sok összefüggéstelen álom jön ebből a világból vagy erről a síkról. A fenti – az emberi tudat feletti – világ a lény tudatfeletti síkja – sok effajta világ van; ezek isteni világok.

***

A tudatalatti sötét kútjai mélyek, és – amíg nincsenek teljesen kitisztítva – bizonyos felbuggyanás a régi forrásokból mindig lehetséges.

***

A tudatalattinak sokkal több félelme van, mint azok, amelyeket az ébrenléti tudat beenged vagy tudomásul vesz.

***

Minden, amivel a tudatunk találkozik a mindennapi tapasztalásban, regisztrálódik a tudatalatti emlékezetben, és onnan fel lehet hozni az elmébe, vagy magától is feljöhet. De amit mi emlékezetnek hívunk, az az, amikor a regisztrált dolgot a tudatos elmében, annak hátuljában tartjuk, és akaratlagosan előhozzuk – ez a tudatos emlékezet.

***

A szavak, képek és gondolatok tiszta emléke a tudatos elme működése, nem a tudatalattié. Persze, hogy az emlék hátramegy, mondhatni az elme hátsó részébe, de elő lehet onnan hozni. Az emlék el is veszhet vagy eltorzulhat, úgyhogy rosszul emlékezünk vagy teljesen elfelejtünk valamit, de ez még mindig a tudatos elmének egy tökéletlen működése, nem a tudatalatti működése. Amit a tudatalatti megtart, az a benyomásoknak, nem tiszta és pontos képeknek a tömege, és ezek feljöhetnek álmokban egy összefüggéstelen kuszaságban, teljesen eltorzulva, vagy pedig ébrenléti állapotban ugyanazon ösztönzések, (tudatalatti vitális) impulzusok vagy benyomások mechanikus visszatéréseként vagy ismétlődéseként. Felismerhető különbség van a két működés között.

***

A szubliminális emlékezet egzakt képeket őriz meg. Az egész szubliminálist a közönséges pszichológia tudatalattiként írja le; de a mi lélektanunkban ezt nem lehet megtenni, mert az a tudat, amely tartalmazza őket, annyira pontos és sokkal kiterjedtebb és teljesebb, mint az ébrenléti vagy felszíni tudatunk. Hogyan lehet hát tudatalattinak hívni? A tudatos emlékezet, amely bármely pillanatban, amikor szeretnénk, elő tudja hozni egy dolog emlékét, a mi ellenőrzésünk alatt áll. A szubliminális emlékezet minden dolgot tartalmazhat, még azokat is, amelyeket az elme nem tud megérteni, pl. ha héberül hallasz valakit beszélni, a szubliminális emlékezet azt meg tudja őrizni, és hibátlanul elő tudja hozni bizonyos rendkívüli állapotban, pl. a hipnotizált emberben. A tudatalatti emlékezet benyomásoknak az emlékezete; amikor feljönnek, mint az álomban, vagy az eredmény lesz valami összefüggéstelen vagy irreálisan átrendezett, vagy az csak a lényege a dolognak, annak lélektani üledéke, ami feljön, pl. nemiség, félelem, bizonyos sajátos libido, ahogy a pszichoanalitikusok nevezik, de az utóbbinak adott kifejeződés nem kell, hogy ugyanaz legyen, mint amit az emlékezet nyújtana – ismételheti ugyanazon formákat, ha befolyása alatt tartja a mechanikus elmét a fizikaiban, hogy segítse a kifejeződését, de teljesen más is lehet, mint bármi a valós életben.

***

Nem – ez (Csitragupta Feljegyzése) teljesen más [mint a kozmikus tudatalatti], mert olyasmihez tartozik, ahol a feljegyzések pontosak és hibátlanok. A tudatalatti egy elfojtott és zavaros mag-állapot, ahol a dolgok az ősi Természet determinálatlan tudatnélküliségéből bukkannak fel, de még cseppfolyósak és nem pontosak, a determináció minden potencialitása bennük van, de még nem meghatározottan. A régi dolgok nem emlékekként hullnak vissza belé, hanem benyomásokként, ami teljesen más dolog. Amikor onnan feljönnek, az minden fajta bizarr formában, variációkkal és keveredésekkel történik.

***

A szubmentális mindig asszociációkat szolgáltat a korábbi életből vagy általánosságban a földi életből a vitális vagy más síkok tapasztalataihoz. Meg kell szabadulnunk ezektől a ráerőszakolásoktól, azért hogy megtaláljuk az igazi tapasztalatot.

***

Nem tudom, van-e [olyan kifejezés, amely megfelel a tudatalattinak a tradicionális könyvekben] – ezt a síkot inkább tudatnélkülinek említették, mint tudatalattinak, – ez gyakorlatilag a különbséget nem tevő vagy dzsada prakriti, talán – vagy a mag állapot. A Védában A Panik barlangjaként jelképezték. Talán, ha átnéznénk olyan könyveket, mint a Jóga-Vásistha, találhatnánk valamit a tudatalattiról ténylegesen, bár nem egyértelmű kifejezésekben.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .