A Vitális és annak részei

Print Friendly

A vitális lénynek négy része van: először is a mentális vitális, amely gondolat, beszéd útján vagy másképp juttatja mentálisan kifejezésre az érzelmeket, vágyakat, szenvedélyeket, érzékeléseket és a vitális lény más folyamatait; az érzelmi, emocionális vitális, amely a különböző érzések, mint a szeretet, öröm, bánat, gyűlölet és a többi székhelye; a központi vitális, amely az erősebb vitális sóvárgások és reakciók, mint pl. az ambíció, a büszkeség, a félelem, a dicsőség szeretete, a vonzódások és ellenszenvek, különböző fajta vágyak és szenvedélyek székhelye, és sok vitális energia területe; végül az alacsonyabb vitális, amely a mindennapi vágyakkal és érzésekkel van elfoglalva, mint amelyek kiteszik a mindennapi élet nagyobb részét, pl. étel utáni vágy, szexuális vágy, kicsinyes kedvtelések és idegenkedések, beképzeltség, civakodások, a dicséret szeretete, szemrehányás miatti düh, mindenfajta kis kívánságok – és megszámlálhatatlanul tömérdek más dolog. Székhelyük sorrendben: (1) a toroktól a szívig terjedő régió, (2) a szív (ez egy kettős központ, elől az emocionálishoz és vitálishoz tartozik, mögötte pedig a pszichikaihoz), (3) a szívtől a köldökig, (4) a köldök alatti terület.

***

Van a természetnek egy része, amelyet vitális elmének neveztem el; ennek az elmének a feladata nem a gondolkodás és érvelés, felfogás, dolgok megfontolása és megállapítása vagy értékelése – mert ez a tulajdonképpeni gondolkodó elme, a buddhi funkciója –, hanem, hogy megtervezze vagy megálmodja vagy elképzelje, mit lehet tenni. A jövő számára készít formációkat, amelyeket az akarat megpróbálhat végrehajtani, ha az alkalom és a körülmények kedvezőkké válnak, vagy dolgozhat azon is, hogy kedvezőkké tegye őket. A cselekvés embereiben kiemelkedő ez a képesség és természetüknek egy irányítója; a tettek nagy emberei mindig nagyon nagy mértékben rendelkeznek vele. De még ha valaki nem is a tettek vagy a gyakorlati megvalósítás embere, vagy ha a körülmények nem kedvezőek vagy valaki csak mindennapos és közönséges dolgokat tud csinálni, ez a vitális elme akkor is ott van. Kis méretben működik bennük, vagy ha igényli a nagyság érzetét, akkor nagyon gyakran azt teszi, hogy hiábavalóan tervez, tudva, hogy nem tudja megvalósítani a tervét, vagy pedig nagy dolgokat, történeteket, kalandokat, nagyszerű tetteket képzel el, amelyekben ő maga a hős vagy az alkotó. Amiről írsz, hogy benned történik, az ennek a formációit gyártó vitális elmének vagy képzeletnek a rohama; ennek működése nem tipikusan rád jellemző, hanem nagyjából ugyanígy működik a legtöbb embernél – de mindenkinél a képzelőereje, érdeklődése, kedvenc ideái és vágyai irányultságának megfelelően. Ténykedésének az urává kell, hogy váljál, és nem szabad hagynod, hogy hatalmába kerítse az elmédet, és elragadja, amikor és ahol csak akarja. Amikor a szadhanában a tapasztalatok elkezdenek jönni, rendkívül fontos, hogy ne engedjük, hogy ez a képesség azt tegyen veled, amit szeretne; mert akkor, a természetének megfelelően hamis tapasztalatokat hoz létre, és meggyőzi a szadhakot, hogy ezek a tapasztalatok igaziak, vagy valótlan formációkat szerkeszt, és meggyőzi a szadhakot, hogy ez az, amit tennie kell. Egyeseket eltávolított ez a csalóka erő, amelyet a Hamisság hatalmai használnak fel, akik ezen az erőn keresztül meggyőzték őket, hogy egy nagyszerű spirituális, politikai vagy szociális munkát kell véghez vinniük a világban, majd csalódásba és kudarcba vitték őket. Ez jön fel benned azért, hogy megértsd, mi ez, és elutasítsd. Mert számos dolog van, amelyeket el kellene távolítanod a vitális síkról, mielőtt a mélyebb és nagyobb spirituális tapasztalatok minden baj nélkül elkezdődhetnének vagy biztonságosan folytatódhatnának.

A béke leereszkedése gyakran a szadhana első jelentősebb pozitív tapasztalata. A békének ebben az állapotában a gondolkodó elme (buddhi) hajlamos elcsendesedni vagy lecsökkenteni az aktivitását, és amikor ezt teszi, akkor nagyon gyakran, ha nem állunk résen, ez a vitális elme tódul be, vagy pedig egyfajta mechanikus fizikai vagy rendszertelen tudatalatti elme kezdhet el feljönni és működni; ezek a csend fő megzavarói. Vagy pedig próbálhat az alacsonyabb vitális elme megzavarni; ez felhozza az egót és a szenvedélyeket, és ezek játékát. Mindezek olyan alkotóelemeknek a jelei, amelyektől meg kell szabadulni, mert ha megmaradnak, és más magasabb energiák: a Képesség és az Erő, a Tudás, a Szeretet vagy az Ánanda, elkezdenek leereszkedni, ezek az alacsonyabb dolgok azt eredményezhetik, hogy vagy visszahúzódik a magasabb tudat, vagy a leereszkedését eltakarják az alacsonyabb dolgok, és a stimulációval, amit a leereszkedés okoz, az alacsonyabb természet visszaél a saját céljaira. Ez az oka, hogy miért kerül sok szadhak, akiknek nagy tapasztalatai voltak, a felnagyított ego, zűrzavar, ambíció, szélsőséges szexualitás vagy más vitális szenvedély vagy zavar karmai közé. Ezért jó mindig, ha a vitálisnak egy teljes megtisztulása képes vagy megelőzni a pozitív tapasztalatot, vagy lépést tartani vele – legalábbis azokban a természetekben, amelyekben a vitális erősen aktív.

***

[A vitális elme] a dinamikus (nem ésszerűsítő) akarat, cselekvés, vágy elméje – amely erővel és teljesítéssel és elégedettséggel és birtoklással, élvezettel és szenvedéssel, adással és fogadással, növekedéssel, terjeszkedéssel, sikerrel és kudarccal, jó szerencsével és balszerencsével stb., stb. van elfoglalva.

***

A vitális gondolkodás a vitális folyamatokat, a vitális erők játékát fejezi ki – nem gondolkodik szabadon és függetlenül, mint ahogy arra a gondolkodó elme képes. Az igazi gondolkodó elme a vitális folyamatok fölé tud helyezkedni, szabadon tudja őket szemlélni és megfigyelni és megítélni, ahogyan külső dolgokat figyelne és ítélne meg. A legtöbb embernél azonban a gondolkodó elmét (az értelmet) elözönli a vitális elme, és ezért nem szabad.

***

Ez a vitális elme szokásos tevékenysége, amely mindig elképzeli és elgondolja és eltervezi, mit kell tenni ezzel kapcsolatban, és mit kell elintézni azzal kapcsolatban. Nyilvánvalóan megvan a maga hasznossága az emberi természetben és az emberi cselekvésben, de rendszertelenül és mértéktelenül működik – fegyelem, képességeinek mértéktartása vagy a valóban elvégzendő dolgokra koncentrálás nélkül.

***

Azok a dolgok, amelyek alvás vagy ébrenlét során így jelentkeznek nálad, természetük szerint a vitális elme képzelődései és tevékenységei a dolgokkal és munkával és mindazzal kapcsolatban, ami felmerül az elme számára. Minden dologra, amely megjelenik a elme számára, a vitális képzelet hatással tud lenni: képzelődni, töprengeni tud, elképzeléseket vagy terveket tud készíteni a jövő számára stb., stb. Ennek megvan a hasznossága a közönséges életben a tudat számára, de a jógában le kell csillapítani és fel kell váltani egy magasabb tevékenységgel. Az alvás során is a vitális sík az, amelybe belépsz. Annak, amit tapasztalunk a vitális síkon, megvan a fontossága – ha helyesen vizsgáljuk meg és rendeljük egymás mellé őket –, és tudást nyújt, ami hasznos, és ellenőrzést a vitális én és a vitális sík felett. De ez mind a tudatalattin keresztül, összefüggéstelenül jut el hozzád – ez a baj oka. Az egész dolgot le kell csillapítani, és mi megpróbáljuk ezt elvégezni. Amikor arról beszéltem, hogy nyisd meg magad, egyszerűen azt akartam mondani, hogy rögzítened kellene az elmédbe, jön a segítség, és kell legyen akaratod, hogy azt fogadd – nem szükségképpen azt, hogy erőlködve kellene megnyitnod magad.

***

Annak a forrásnak, ahonnan ezek a képzelődések erednek, semmi köze sincs az értelemhez, és nem foglalkozik semmilyen racionális kifogással. Vagy a vitális elméből származnak, ugyanabból a forrásból, amelyből ered az összes nagyszerű elképzelés és hosszú történet, amelyeket az emberek maguknak mesélnek el, amelyekben ők a hősök, és nagy dolgokat visznek véghez, vagy pedig kis, a fizikai elméhez kötődő entitásoktól származnak, amelyek bárhol bármilyen véletlenszerű sugallatot felszednek, és előadják azt az elmének, csakhogy lássák, elfogadásra kerül-e. Ha az ember gondosan megfigyeli magát, akkor rájöhet arra, hogy a legelképesztőbb és legszokatlanabb vagy a legképtelenebb dolgok haladnak át az elméjén, vagy kukucskálnak be rajta ily módon. Általában az ember csak nevet ezen vagy alig veszi észre, és a dolog visszahull az összefüggéstelen gondolkodás világába, ahonnan jött.

***

Ez megint a vitális elme. Nem érzi az arányt vagy a mértéket, és alig várja, hogy azonnal valami nagyot vigyen véghez.

***

[Ábrándozás:] Ez mind a vitális elme; az ilyen képzelődéseknek a szokása mindenkiben ott van. Nem igazán fontos, de természetesen meg kell tőle szabadulni, mivel az alapja az ego.

***

A közönséges természetben vitális elme nem tud érvényesülni ezen képzelődések nélkül – a szokás tehát hosszú ideig megmarad. A legjobb elkülönülni és közömbösnek lenni, akkor egy idő múlva a vitális elme megcsömörlik, és elveti a szokást.

***

Ez a fajta beszéd [mentálisan beszélgetni egy másik személlyel] nagyon általános a vitális elménél. Ez az egyik módja, hogy a számára érdekes dolgok finom síkján működjön, különösen, ha a fizikai tevékenység abbamarad vagy korlátozott.

***

Az emocionális és a magasabb vitális kérdése elég nehéz. Abban az osztályozásban, amelyben az elmét valami többnek tekintik, mint a gondolkodó, felfogó és akarati intelligencia, az emocionálist az elme részének lehet tekinteni, a mentálisban lévő vitálisnak. Egy másik osztályozásban az inkább a vitális természet legfőképpen mentális része. Az első esetben a “magasabb vitális” kifejezés a tudatos élet-erő azon kiterjedtebb folyamatára korlátozódik, amely az alkotással, a hatalommal és erővel és győzelemmel van elfoglalva, az adással és önodaadással és a világtól való begyűjtéssel a további cselekvés céljából és a hatalom felhasználásával, miközben kibocsátja magát az élet szélesebb folyamataiba, és a Természet kimagaslóbb céljaira reagál. A második elrendezésben az emocionális lény a vitális természet csúcsán helyezkedik el, és a kettő együtt alkotja a magasabb vitálist. Velük szemben áll az alacsonyabb vitális, amely a cselekvés és vágy jelentéktelenebb folyamataival van elfoglalva, és lefelé belenyúlik a vitális fizikaiba, ahol a külsőbb tevékenységek életét és az összes fizikai érzékelést, epekedést, sóvárgást, kielégülést támogatja. Az “alacsonyabb” kifejezés nem szabad pejoratív értelemben tekinteni; ez csak a síkok hierarchiájában elfoglalt pozíciójára utal. Mert bár a természetnek ez a része a földi lényekben hajlamos arra, hogy nagyon homályos legyen és tele romlottsággal – a nemi vágy, minden fajta mohóság, a hiúság, a mindennapi ambíciók, a kicsinyes düh, az irigység, a féltékenység a megszokott vendégei; mégis van egy másik oldala, amely elengedhetetlen közvetítővé teszi azt a belső lény és a külső élet között.

Nem igaz, hogy minden pszichikai tapasztalat kifejezésre juttatja magát egy megtisztított és helyesen irányított vitális áramlatban; akkor teszi ezt, amikor külsőleg, cselekvésben kell megnyilvánulnia. A pszichikai tapasztalat önmagában egy teljesen független dolog, és megvannak a saját jellegzetes formái. A pszichikai lény az összes többi mögött áll; az ereje az igazi lélek-hatalom. Ha azonban előtérbe jön, akkor eláraszthatja az összes többit; az elme, vitális és fizikai tudat megkaphatja a pszichikai bélyegét, és annak befolyásán keresztül átalakulhat. Amikor a természet megfelelően fejlett, akkor van egy pszichikai a mentálisban, egy pszichikai a vitálisban, egy pszichikai a fizikaiban. Amikor az ott van, és erős, akkor mondhatjuk valakire, hogy nyilvánvalóan van lelke. Viszont vannak olyanok, akikben ez az elem annyira hiányzik, hogy a hitünket kell használnunk ahhoz, hogy elhiggyük, egyáltalán van nekik lelkük. A pszichikai lény központja az emocionális lény mögött van; az emocionális van a pszichikaihoz funkcionálisan a legközelebb, és a legtöbb embernél az emocionális központon keresztül lehet a pszichikait a legkönnyebben elérni, és a pszichikaivá tett érzelmen keresztül lehet a legkönnyebben kifejezésre juttatni. Sokan tévesztik ezért össze egyiket a másikkal; de egy világ választja el őket egymástól. Az érzelmek jellegükben vitálisak, és nem részei a pszichikai természetnek. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy míg ez az osztályozás elengedhetetlen a lélektani ön-ismerethez és fegyelemhez és gyakorláshoz, a legjobban akkor használható, ha nem tesszük túl merev és éles szabállyá. Mert a dolgok nagymértékben egymásba folynak, és ezeknek az energiáknak a szintetizáló érzékelése ugyanolyan elengedhetetlen, mint az analízis. Az elme például mindenütt ott van. A fizikai elme elméletileg a vitális alá van elhelyezve, és mégis a szűkebb értelemben vett elmének a meghosszabbítása, és a saját világában a magasabb mentális intelligenciával való közvetlen érintkezésen keresztül tud működni. És van a testnek, maguknak a sejteknek, molekuláknak, részecskéknek is egy homályos elméje. Haeckel, a német materialista valahol az atomban lévő akaratról beszélt, és a legújabb tudomány, az elektronok tevékenységében a kiszámíthatatlan egyedi variációval foglalkozva, közel jut ahhoz a felismeréshez, hogy az nem egy külső forma, hanem egy titokzatos valóság által vetett árnyék. Ez a test-elme egy nagyon nyilvánvaló igazság; homályossága és a múltbeli folyamatokhoz való mechanikus ragaszkodása és a könnyű feledékenység és az új elutasítása következtében a szupraértelmi Erő átszűrődésének és a testi működése átalakulásának az egyik fő akadályát benne találjuk meg. Másrészt, ha egyszer eredményesen átváltoztattuk, az egyik legértékesebb eszköze lesz a szupramentális Fény és Erő stabilizálódásának az anyagi Természetben.

***

Pontosan nem lehetséges megmondani, milyen lesz az ellenállás a magasabb vitális részekben, milyen formát fog felvenni, mert különböző természeteknél különböző formát vesz fel. Teljesen normális, hogy szinte minden ponton legyen valamennyi ellenállás a magasabb tudat leereszkedésével szemben; mert a jelenlegi természet különböző részeinek mindegyike többé-kevésbé kötődik ahhoz a megrögzött módhoz, ahogy lát, cselekszik, érez, reagál a dolgokra, illetve a saját tartományának megszokott folyamataihoz és formációihoz, amelyeket minden egyén kialakított magának a múltban vagy a jelenlegi életében. Amire szükségünk van, az az elme, a vitális, a fizikai tudat képlékenysége, az a készség, hogy feladjunk minden kötődést ezekhez a dolgokhoz, elfogadjuk amit csak lehoz a magasabb tudat, bármennyire is ellentétesek saját természetünk elfogadott ideáival, érzéseivel, szokásaival. Minél nagyobb a képlékenység természetünk bármely részében, annál kisebb ott az ellenállás.

A természet magasabb vitális részei alatt én a vitális elmét, az emocionális természetet, az élet-erő potenciált értem a lényben. A vitális elme a vitális lénynek az a része, amely felépít, tervez, elképzel, elrendez dolgokat és gondolatokat – az természet élet-kezdeményezéseinek, vágyainak, a hatalom vagy birtoklás akarásának, a cselekvés akarásának, az érzelmeinek, a vitális ego reakcióinak megfelelően. Meg kell ezt különböztetni a logikusan gondolkodó akarattól, amely a szűkebb értelemben vett gondolkodó elme, a világosan megkülönböztető értelem parancsainak megfelelően vagy a mentális intuíciónak vagy egy közvetlen érzékelésnek és megítélésnek megfelelően tervezi meg és rendezi el a dolgokat. A vitális elme a gondolatokat nem a logikus értelem, hanem az élet-kezdeményezés és az élet-energia kiszolgálására használja, és amikor behívja az értelmet, akkor azt ezeknek az energiáknak az igazolására használja, ezeknek a parancsait írja elő az értelemnek, ahelyett, hogy egy megkülönböztető akarat által irányítaná az élet-erők tevékenységét. Ez a magasabb vitális, minden részével a mellkasban helyezkedik el, és a szívközpont a fő erődje, amely irányítja ezt az egész részt le a köldökig. Nem kell mondanom semmit sem az emocionális természetről, mert a jellege és a folyamatai mindenki számára ismertek. A köldöktől lefelé van a vitális szenvedélyek és érzékelések uralma, és a mindennapi élet-impulzusoké, amelyek a közönséges emberi élet és karakter zömét alkotják. Ez az, amit alacsonyabb vitális természetnek hívunk. A Muladhara a fizikai tudat és a természet anyagi részeinek a fő támasza.

Az antarátman a lélek, az Isteni része, amely a fejlődő egyén legbelső alapját képezi, és fenntartja a természet instrumentális részeit, az elmét és életet és testet, amelyeken keresztül próbál az anyagi tudat-nélküliségből az isteni Fény és Halhatatlanság, az igazi lénye felé növekedni. Az eszközeinek a korlátai arra kényszerítik, hogy elfogadja az alacsonyabb folyamatokat, és kompromisszumot kössön a természettel, ami késlelteti ezt a folyamatot, még ha ebből a cseréből hozzá is jut az előrehaladásának módjához. A pszichikai lény a lélek-forma vagy lélek személyiség, amely ezen az evolúción keresztül fejlődik és életről életre halad, amíg minden készen nem áll a Tudatlanságon túl, a magasabb evolúcióra. A pszichikai lény felismerése (realizálása), a felébresztése és előtérbe hozatala főképp attól függ, milyen mértékben tudunk egy személyes kapcsolatot kifejleszteni az Istenivel, a Bhaktinak, szeretetnek, bizalomnak, ön-odaadásnak a viszonyát, az elkülönülő és önmagát előtérbe állító mentális, vitális és fizikai ego követeléseinek az elutasítását.

Az utolsó kérdésről keveset tudok mondani. Szanatkumár, azt hiszem, Brahmá négy elme-szülött fiának egyike; ennélfogva nem lehet azonos Szkandával, Síva egyik fiával.

***

Az emocionális lény maga is része a vitálisnak.

***

A szív az emócionális lény központja, és az érzelmek vitális folyamatok. Amikor a szív megtisztul, a vitális érzések pszichikai érzésekké vagy pedig pszichikaival áthatott vitális folyamatokká változnak.

***

Tiszta és igaz gondolatok és érzések és impulzusok eredhetnek az emberi elméből, szívből és vitálisból, mert ott nem minden gonosz. A szív lehet, hogy nincs megtisztítva, de ez nem jelenti azt, hogy minden tisztátlan benne.

***

A szív felett van a vitális elme, de az érzékelés keletkezése alacsonyabb, mint az érzelemé, nem magasabb.

Az érzékelés sokkal közelebb van a fizikaihoz, mint az érzelem.

A vágy helye a szív alatt van a központi vitálisban (köldökben) és az alacsonyabb vitálisban, de az mozgatja az érzelmet és a vitális elmét.

***

A különbséget [az alacsonyabb vitális folyamatok és a szív érzelmei között] az alapján a megfigyelés alapján teszem, hogy honnan erednek ezek a dolgok. A düh, félelem, féltékenység kétségtelenül hatással vannak a szívre, ahogy hatnak az elmére is, de a köldök tájékáról és a zsigerekből erednek (azaz az alacsonyabb vagy legfeljebb a középső vitálisból). Stevensonnak van egy szembeszökő részlet az “Emberrablók”-ban, ahol a hős megjegyzi, hogy a félelmét elsősorban nem a szívben, hanem a gyomorban érzi. A szeretet, remény elsődleges székhelye a szívben van, a sajnálat úgyszintén, stb.

***

Az öröm vitális érzés, ahogy az ellentéte, a szomorúság is.

***

De igaz az, hogy még a düh is, amely az alacsonyabb vitálisból való, és ezért közel van a testhez, mindig ezeket a hatásokat eredményezi? Természetesen a pszichológus nem tudhatja, hogy egy ember dühös, hacsak nem mutatja ennek fizikai jelét, de ugyanúgy nem tudhatja, mit gondol egy ember, hacsak nem beszél vagy ír az illető – ebből az következik, hogy a gondolkodás állapotát nem lehet “elképzelni” anélkül, hogy annak jele legyen beszédben vagy írásban? Egy japán, aki hozzászokott, hogy uralja az összes “érzését”, és ne mutasson ki jelet (ha dühös, akkor ennek első jele egy kés lesz a hasadban egy szenvtelen és mosolygós támadótól), ezen dolgok egyikét sem fogja mutatni, amikor dühös, – még  a “forrongást” sem a mellkasban, – a helyén lesz egy állandó tűz, amely addig fog égni, amíg a dühe valóra nem váltja önmagát a cselekvésben.

***

Az erős vitális az, amelyik tele van élet-erővel, van ambíciója, bátorsága, nagy energiája, ereje a cselekvéshez vagy az alkotáshoz, egy nagy kiterjedt mozgása vagy a nagylelkűség irányába az adásban vagy a birtoklás és a vezetés és az uralom irányába, és egy képessége, hogy beteljesítsen és anyagi formát adjon – a vitális erőnek sok más formája is van. Egy ilyen vitálisnak gyakran nehéz átadnia magát, a saját képességeinek az érzése miatt – de ha meg tudja ezt tenni, akkor az Isteni Munka csodálatos eszközévé válik.

***

Nem, a gyenge vitálisnak nincs meg az ereje, hogy spirituálisan megváltozzon – és mivel gyenge, ezért sokkal könnyebben kerül rossz hatás alá, és még amikor akarja is, nehéznek találja, hogy elfogadjon bármit is, ami meghaladja a megszokott természetét. Az erős vitális, ha megvan az akarat, ezt sokkal könnyebben meg tudja tenni – egyetlen fő nehézsége az ego büszkesége és a képességeinek a vonzereje.

A mellkasnak több kapcsolata van a pszichikaival, mint a vitálisnak. Egy erős vitálisnak lehet jó fizikuma, de gyakran nincs neki – nagyon igénybe veszi a fizikait, mondhatni, felfalja azt.

***

Azt hiszem, mondtam, hogy ez [egy régi vágy] megmaradt a fizikai vitális tudatalatti részében. Ahogy van egy fizikai elme, úgy van egy fizikai vitális – egy olyan vitális, amely fizikai dolgok felé irányul teljesen, tele van vágyakkal és sóvárgásokkal és az élvezetek hajszolásával a fizikai síkon.

***

A fizikai-vitális a mindennapi vágyak és sóvárgások stb. lénye – a vitális-fizikai az idegrendszeri lény; ezek szorosan összekapcsolódnak.

***

A vitális-fizikai irányítja az összes mindennapi, megszokott reakciókat a külső dolgokra – az idegek és a test-tudat reakcióit, és a reflex érzéseket és érzékeléseket; az ember közönséges cselekedeteiből sokat ez idéz elő, és kapcsolódik a szűkebb értelemben vett vitális alacsonyabb részeivel a nemi vágy, féltékenység, düh, erőszak stb. előidézésében. Az alacsonyabb részeiben (vitális-materiális) a fájdalom, fizikai betegség stb. közvetítője.

***

Igen – [az alacsonyabb vitális, a fizikai vitális és a legmateriálisabb vitális] nagyon nyilvánvalóak lesznek a növekvő tudatosság számára. És a különbségtevés szükséges – különben, lehet, hogy valaki befolyásolja vagy ellenőrzi az alacsonyabb vitálist vagy a fizikai vitális egy részét, utána pedig megdöbbenve tapasztalja, hogy valami megragadhatatlan, de látszólag legyőzhetetlen még mindig ellenáll – ez a materiális vitális, a többiből annyival, amennyit az ellenállásával befolyásolni képes.

***

A lény idegi része a vitális egyik összetevője – ez a vitális-fizikai, a test reakcióit, vágyait, szükségleteit, érzékeléseit szorosan behálózó élet-erő. A szűkebb értelemben vett vitális az az élet-erő, amely saját természetében, impulzusaiban, érzelmeiben, érzéseiben, vágyaiban, ambícióiban stb. működik, ezek legmagasabb központjában, amit az érzelem külső szívének nevezhetünk, míg van egy belső szív, ahol a magasabb vagy pszichikai érzések és érzékelések, a lélek érzelmei vagy intuitív áhítozásai és impulzusai vannak. Természetesen a vitális rész bennünk szükséges a teljességünkhöz, de csak akkor lesz igazi eszköz, amikor a pszichikai kapcsolat megtisztította az érzéseit és hajlamait, és a spirituális fény és erő felemelte és irányítása alá helyezte.

***

Én nem tudok finom vitálisról. A finom fizikait azért használjuk, hogy megkülönböztessük a durva anyagi fizikaitól, mert a normál tapasztalatunk számára minden fizikai durva, sthúla. A vitális viszont természetében nem-anyagi, ezért a jelző felesleges. Az materiális vitálison azt a vitálist értjük, amely annyira bele van vonva az Anyagba, hogy annak folyamatai és a durva fizikai jelleg megköti; tevékenysége az, hogy fenntartsa és energiával lássa el a testet, és tartsa meg benne az élet, a növekedés, a mozgás, stb. képességét, és a külső behatásokra való érzékenységet is.

***

Ennek a kérdésnek nincs gyakorlati jelentősége – mert a vitális fizikai erőket a test bárhonnan fogadhatja, a környezetéből, lentről vagy fentről. A síkok rendje egymáshoz viszonyított, nem a testhez viszonyított. Egymáshoz viszonyítva a vitális fizikai a fizikai elme alatt van, de az anyagi fölött – de ugyanakkor ezek az energiák kölcsönösen áthatják egymást.

***

A test-energia az anyagi erőknek egy megnyilvánulása, amelyeket a vitális-fizikai energia támogat, és ez a vitális energiának az anyagban való kicsapódása és az anyagtól való függősége.

***

A vitalitás élet-erőt jelent – ahol csak élet van, a növényben vagy az állatban vagy az emberben, ott élet-erő van – vitális nélkül nem lehet élet az anyagban és élő működés. A vitális egy szükséges erő, és a testi létezésben semmit sem lehet csinálni vagy alkotni, ha a vitális eszközként nincs jelen. Még a szadhanának is szüksége van a vitális erőre.

De ha a vitális nincs átalakítva, és rabja a vágynak, szenvedélynek és egónak, akkor ártalmas, ahogyan viszont máskülönben hasznos lehet. A vitálist még a közönséges életben is kontrollálnia kell az elmének és a mentális akaratnak, különben zavart és katasztrófát eredményez. Amikor az emberek egy vitális emberről beszélnek, olyant értenek alatta, aki a vitális erő uralma alatt áll, és nem kontrollálja őt az elme vagy a szellem. A vitális jó eszköz lehet, de rossz gazda.

A vitálist nem kell megölni vagy elpusztítani, hanem meg kell tisztítani és át kell alakítani a pszichikai és spirituális uralom által.

***

A fizikai lépten-nyomon függ a vitálistól – a vitális segítsége nélkül semmit nem lenne képes tenni – ezért teljesen természetes, hogy megkapja annak sugalmazásait.

***

A fizikai élet nem maradhat fenn a test nélkül, ahogy a test sem élhet az élet-erő nélkül, de az életnek önmagában van egy elkülönült létezése, és egy saját elkülönült teste, a vitális test, ugyanúgy, ahogy az elmének is van egy elkülönült létezése, és a létezhet a saját síkján. Az egész organizációt a pszichikai fogja össze, amely mindnek a fenntartója.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

3 hozzászólás

  1. Csáki György
    jún 23, 2013

    Köszönet a munkádért!

    “Az öröm vitális érzés, ahogy az ellentéte, a szomorúság is.”

    Nem néztem, mi van az angolban. Én úgy tanultam, hogy az öröm létállapot, mint ahogy a szeretet is, és nem egy érzés.

    “Az öröm egy olyan létállapot, amely nem hasonlít egyetlen másra sem. ”

    “A szeretet létállapot; semmi máshoz nincs köze.”

    🙂

    • Dambholi
      Júl 10, 2013

      Örülök, hogy olvastad.

      Ebben a jógában a létállapotnak inkább az Ánandát nevezném. Az öröm és minden egyéb érzelem, érzés stb., amiről a vitálissal kapcsolatban itt szó van viszont a vitálisnak a folyamatai. Míg az Ánanda változatlan és örök, épp ezért lét-állapot, az utóbbiak folyamatosan változók, amiket a alakulásoknak (becomings) nevez Sri Aurobindo.

      • Csáki György
        Júl 14, 2013

        Minden amit lefordítasz és közzéteszel olvasok (többször is).

        Ebben igazságod lehet. Lassan szükséges lesz egy értelmező magyarázó oldal, hogy min mit értünk, mert azt veszem észre, hogy sokszor Anya sem ugyanazokat a fogalmakat használja egy dologra mint Sri Aurobindo.
        pl. fizikai elme és mechanikus elme.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.