Aforizmák 150-159.

Print Friendly, PDF & Email

150. Két fajta ember létezik, akik számára van remény: az, aki megérezte Isten érintését, és vonzódást érez iránta, valamint a szkeptikus kereső és a meggyőződéses ateista; de ami az összes vallás előíráskövetőit és a szabadgondolkodás papagájait illeti, ők holt lelkek, akik a halálnak hódolnak, amit ők életnek hívnak.

151. Jött egy ember egy tudóshoz, és azt szerette volna, hogy tanítsa őt; a tudós megmutatta neki a mikroszkóp és a teleszkóp felfedezéseit, de az ember nevetett, és azt mondta: “Ezek nyilvánvalóan hallucinációk, amelyet a közvetítő közegként használt lencse vált ki a szemben; addig nem hiszek, amíg ezeket a csodákat nem mutatja meg a puszta látásomnak.” Ekkor a tudós sok közvetett tényen és kísérleten keresztül bizonyította neki tudásának megbízhatóságát, de az ember megint csak nevetett, és így szólt: “Amit maga bizonyítékoknak nevez, azt én véletleneknek hívom, a véletlenek száma nem képez bizonyítékot; ami a kísérleteit illeti, azokat nyilvánvalóan szokásostól eltérő körülmények között hajtották végre, és a Természet egyfajta tébolyodottságát jelentik.” Amikor szembe találta magát a matematika eredményeivel, dühös lett, és így kiáltott fel: “Ez nyilvánvalóan szélhámosság, zagyvaság és babona; azt próbálja elhitetni velem, hogy ezeknek a nevetséges kabbalisztikus figuráknak bármilyen valódi erejük és jelentésük van?” Ekkor a tudós – nem ismerve fel a saját tagadásainak a rendszerét és a saját negatív érveléseinek a módszerét – elkergette, mint egy reménytelen gyengeelméjűt. Ha el szeretnénk utasítani egy tárgyilagos és előítéletmentes kutatást, mindig meg tudjuk találni azokat a tiszteletre méltó többszótagú szavakat, amelyek támogatják az elutasításunkat, vagy előírhatunk olyan vizsgálatokat és körülményeket, amelyek érvénytelenné teszik a kutatást.

152. Amikor az elménk az anyag befolyása alá kerül, akkor azt gondolja, hogy az anyag az egyetlen valóság; amikor visszahúzódunk az anyagtalan tudatba, akkor az anyagot egy álarcnak látjuk, és csak a létet érezzük a tudatban úgy, hogy azt megérinti a valóság. Akkor e kettő közül melyik az igazság? Nem tudom, Isten tudja; de az, aki mind a kettőt megtapasztalta, könnyen meg tudja mondani, melyik állapot a termékenyebb tudásban, melyik a nagyszerűbb és boldogabb.

153. Úgy vélem, hogy a anyagtalan tudat igazabb, mint az anyagi tudat. Mert az elsőben tudom azt, ami a másikban el van rejtve előlem, és ura is lehetek annak, amit az elme ismer az anyagban.

154. A Pokol és a Menny csak a lélek tudatában létezik. Ez igaz, de a föld és annak tájai és tengerei és mezői és sivatagjai és hegyei és folyói ugyanúgy a lélek tudatában léteznek. Az egész világ nem más, mint a Lélek látásának elrendezése.

155. Csak egyetlen lélek és egyetlen létezés van; ezért mindnyájan csak egy objektivitást látunk; de az elmének és az egónak sok csomópontja van az egyetlen lélek-létezésben, ezért az egyetlen Dolgot mindnyájan különböző fényekben és árnyékokban látjuk.

156. Az idealista téved; nem az Elme az, amely ezeket a világokat teremtette, hanem az teremtette a világokat, ami az elmét teremtette. Az Elme kizárólag rosszul látja azt, ami teremtve van, mert részlegesen és részleteken keresztül lát.

157. Ekkép szólt Rámakrisna, és így mondta Vivekánanda. Igen, de engedd meg, hogy megtudjam azokat az igazságokat is, amelyeket az Avatár nem öntött szavakba, és a próféta kihagyott a tanításából. Istenben mindig több lesz, mint amit az emberi gondolkodás valaha is kigondolt, vagy az emberi nyelv valaha is kimondott.

158. Mi volt Rámakrisna? Isten, aki emberi testben nyilvánult meg; de a háttérben ott van Isten az Ő végtelen személytelenségében és az Ő egyetemes Személyiségében. És mi volt Vivekánanda? Egy ragyogó pillantás Síva szeméből; de mögötte van az isteni tekintet, amelyből érkezett, és maga Síva és Brahma és Visnu, és a mindent túlszárnyaló OM.

159. Aki nem ismeri fel Krisnát, az emberben lévő Istent, az nem ismeri teljesen Istent; aki csak Krisnát ismeri, az még Krisnát sem ismeri. De azért az az ellentétes igazság is teljesen igaz, hogy ha egy kis sápadt csúnya és illat nélküli virágban képes vagy teljesen meglátni Istent, akkor birtokolod az Ő legfelsőbb valóságát.

Sri Aurobindo: Thoughts and Aphorisms

6 hozzászólás

  1. Csáki György
    dec 13, 2012

    A 150. aforizmával kapcsolatban ezt kérdezték Anyától:

    Nem a vallások szabálykövetői segítik a hétköznapi tömegeket azáltal, hogy adnak nekik egy képet Istenről? Nem gondolod, hogy a vallás segít a hétköznapi embereknek?

    Minden ami történik, a Legfelsőbb Úr akaratából történik, azért hogy az egész teremtést a Legfelsőbbnek a tudásához vezesse.

    De e tevékenységnek messze legnagyobb része ellentét és tagadás által működik. Így működnek a vallások a legtöbb úgynevezett hívő számára, akik hit nélkül és még kevesebb tapasztalattal követik vallásukat.

    1969. szeptember 14.

  2. Csáki György
    dec 14, 2012

    A 151. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:

    A többnyire materialista tudósok ugyanazokat az eljárásokat használják az okkult és spirituális tudás megcáfolására mint a tudatlan gyengeelméjűek, a tudomány megcáfolására.
    Ami egy jóindulatú ember számára bizonyíték az csalás annak, aki nem hajlandó tanulni.

    1969. szeptember 17.

  3. Csáki György
    dec 16, 2012

    A 152. és 153. aforizmával kapcsolatban ezt kérdezték Anyától:

    Hogyan képes az ember mindig megmaradni egy anyagtalan tudatosságban?

    Nem képes, és nem is lenne jó, ha abban maradna.

    Sri Aurobindo nem említi itt a tudatosságot, amely a szóban forgó két tudatosság (anyagi és nem anyagi), bármelyikénél magasabb, vagyis a szupramentális tudatosságot, amely tartalmazza az összes többit önmagában és ily módon mindent ismer a lény összes síkján. Ez az a tudatosság, amelyre törekszünk, ez az a tudatosság, amely megtanítja nekünk a teljes igazságot.

    1969. szeptember 18.

  4. Csáki György
    dec 17, 2012

    A 154., 155. és 156. aforizmával kapcsolatban kérdezték Anyától:

    Hogyan tud segíteni itt az életünkben az idealizmus?

    Sri Aurobindo úgy tűnik, hogy itt egy filozófiai iskolára utal, amely úgy tartja, hogy az Idea teremtette a világot. Természetesen, ez tévedés.

    Azok az idealisták, akik tagadják, hogy az anyag rabszolgái, nem kell, hogy e filozófia támogatói legyenek, és idealizmusukkal mégis képesek segíteni az embereket, hogy ne legyenek tovább az anyagi vágyak rabszolgái.

    1969. szeptember 22.

  5. Csáki György
    dec 17, 2012

    A 157. és 158. aforizmával kapcsolatban megkérdezték Anyától:

    Vajon az Avatároknak továbbra is le kell születniük a Földre, ha egyszer a szupramentális tudatosság megszilárdult?

    Ezt a kérdést könnyebb lesz megválaszolni, amikor a szuperelme megnyilvánul az élőlényekben a Földön.

    Mindig azt hallottam, hogy Sri Aurobindo volt „az utolsó Avatár”; de ő valószínűleg emberi testben az utolsó Avatár – utána, nem tudjuk ….

    1969. szeptember 23.

  6. Csáki György
    dec 18, 2012

    A 159. aforizmával kapcsolatban ezt kérdezték Anyától:

    Ha egyszer valaki rálépett Sri Aurobindo jógájának ösvényére az ne hagyja abba az összes többi isten és istennő imádatát?

    Aki valóban követi azt az ösvényt, amelyet Sri Aurobindo mutatott meg, amint elkezd tapasztalatot szerezni ezen az ösvényen, lehetetlennek fogja találni, hogy a tudatosságát bármelyik isten vagy istennő, sőt akár együtt az összes imádására korlátozza.

    1969. szeptember 26.

Hozzászólás a(z) Csáki György bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .