Aforizmák 171-180.
171. Mindent összevéve, végül a Szeretet és az Erő együtt tudja megmenteni az emberiséget, de nem csak a Szeretet vagy csak az Erő. Ezért Krisztus örömmel kellett, hogy várja második eljövetelét, és Mohamed vallása – ahol nem tespedt el – az Imámokon keresztül örömmel vár egy Mahdit.
172. A törvény nem tudja megmenteni a világot, ezért Mózes előírásai halottak az emberiség számára, és a Brahminok Sásztrája romlott és halódó. A Szabadságba kiengedő törvény a felszabadító. Nem a Pandit, hanem a Jógi; nem a szerzetesi élet, hanem a vágyról és a tudatlanságról és az egoizmusról való belső lemondás.
173. A felindultság nyomása alatt egyszer még Vivekánanda is elfogadta azt a téveszmét, hogy egy személyes Isten elviselhetetlenül erkölcstelen lenne, és minden jó ember kötelessége lenne ellenállni Neki. De ha egy mindenható erkölcs-feletti Akarat és Inteligencia igazgatja a világot, akkor kétségtelenül lehetetlen Neki ellenállni; ellenállásunk csak az Ő céljait szolgálná, és valójában Ő szabná meg azt is. Nem jobb akkor, az elítélés és a tagadás helyett, tanulmányozni és megérteni Őt?
174. Ha meg akarjuk érteni Istent, akkor le kell mondanunk önző és tudatlan emberi mércénkről, vagy pedig meg kell nemesítenünk és egyetemessé kell tennünk azokat.
175. Isten gonosz azért, mert a jó ember meghal vagy elbukik, a gonosz pedig él és diadalmaskodik? Nem látom a következtetésben a logikát. Először is meg kell, hogy győzzenek, hogy a halál és a kudarc rossz dolog; néha úgy gondolom, hogy amikor bekövetkeznek, akkor pillanatnyilag azok számunkra a lehető legjobb dolgok. De bolonddá tesznek minket a szívünk és az idegeink, és érvekkel támasztjuk alá, hogy amit ők nem szeretnek, vagy amire nem vágynak, annak magától értetődően gonosznak kell lennie!
176. Amikor visszatekintek elmúlt életemre, akkor azt látom, hogy ha nem vallottam volna kudarcot vagy nem szenvedtem volna, akkor életem legfelsőbb áldásait veszítettem volna el; mégis a szenvedés és kudarc idején bosszantott a szerencsétlenség érzése. Mivel nem vagyunk képesek semmi mást látni, mint azt az egy dolgot, ami az orrunk előtt van, azért szabad folyást engedünk ennek a szipogásoknak és kiabálásnak. Legyetek csendben, ti bolond szívek! Pusztítsátok el az egót, tanuljatok meg határtalanul és egyetemesen látni és érezni.
177. A tökéletes kozmikus látás és kozmikus érzés a gyógymódja minden hibának és szenvedésnek; az emberek többsége viszont csak az egója terjedelmének növelésében ér el sikert.
178. Az emberek azt mondják, és azt gondolják: “A hazámért!”, “Az emberiségért!”, “A világért!”, de valójában úgy értik: “Önmagamért, amit a hazámnak tekintek!”, “Önmagamért, amit az emberiségnek tekintek!”, “Önmagamért, amit a lelki szemeimmel a világnak képzelek!”. Ez lehet, hogy egy kiterjedés, de nem megszabadulás. Szabadlábon lenni egy nagy börtönben, nem a szabadság egyetlen előfeltétele.
179. Élj Istenért a szomszédodban, Istenért önmagadban, Istenért a hazádban és ellenséged hazájában, Istenért az emberiségben, Istenért a fában és a kőben és az állatban, Istenért a világban és a világon kívül, akkor egyenes ösvényen haladsz a megszabadulás felé.
180. Van kisebb és nagyobb örökkévalóság, mert az örökkévalóság a lélek időtartama, és ugyanúgy létezhet az Időben, mint azt meghaladóan. Amikor az Írások azt mondják “szaszvatih szamah”, egy hosszú időközt és az idő állandóságát értik alatta, vagy egy alig mérhető eónt; csak az Abszolút Istennek van abszolút örökkévalósága. Mégis, amikor befelé megyünk, akkor meglátjuk, hogy minden dolog titokzatosan örökkévaló; nincs vég, és soha nem volt kezdet sem.
Sri Aurobindo: Thoughts and Aphorisms
[Mahdi: A jövendölés szerint a messiás, aki a világ végén jelenik meg, és létrehozza a béke és igazságosság uralmát. Ford. megj.]
A 170. és 171. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Önmagában, a Krisztus által prédikált szeretet elégtelennek bizonyult az ember átalakításához. A Mohamed által prédikált erő nem alakította át az embert, távolról sem.
Ez az amiért a tudatosság amely munkálkodik az emberiség átalakításán, egyesíti az Erőt a Szeretettel és az Az Ember akinek meg kell valósítania ezt az átalakítást az Isteni Szeretet Erejével fog eljönni a földre.
1969. október 10.
A 172. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Ez kétséget kizáróan egyértelmű, és ez pontosan az, amit tenni próbálunk. De az emberi természet lázadó, és nehéznek találja elnyerni a szabadságot a vágyról, a tudatlanságról és az önzésről való lemondásnak az árán.
A legtöbb ember jobban szereti a vágy a tudatlanság és egoizmus rabszolgaságát mint a szabadságot ezek nélkül.
1969. október 13.
A 173. és 174. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
A megértés emberi módjának a világ szörnyen erkölcstelen, tele van szenvedéssel és rútsággal, különösen az emberi faj megjelenése óta. Így nehéz az emberi tudatosságnak elfogadni, hogy ez a világ egy személyes isten munkája lehet, mert az embernek úgy néz ki, mintha egy mindenható szörny munkája lenne.
De Sri Aurobindo hozzáteszi, hogy jobb, megpróbálni megérteni az elítélése helyett.
És a megértés legjobb módja biztosan a Legfelső Tudatossággal való egyesülés, ezáltal úgy látni, ahogy az lát, és úgy érteni, ahogy az ért. Ez minden bizonnyal az egyetlen igazi bölcsesség.
És a Jóga az egyesülés igazi módja a Legfelsőbbel.
1969. október 15.
A 175. aforizmával kapcsolatban megkérdezték Anyától:
De mi van azokkal, akik szerencsétlenek, és mindig mindenből kudarcot csinálnak?
Először is, egyszer és mindenkorra, tudnod kell, hogy szerencse, jó vagy rossz, nem létezik.
Ami tudatlanságunk számára szerencsének tűnik, az egyszerűen olyan okok eredménye, amelyekről nem tudunk semmit.
Bizonyos, hogy valakinek, aki vágyakozik, amikor vágyai nem teljesülnek, ez annak a jele, hogy az Isteni Kegyelem vele van, és azt akarja, hogy e tapasztalaton keresztül fejlődjön gyorsan tanítása révén, hogy egy szolgálatkész és spontán megadás az Isteni Akaratnak sokkal biztosabb módja, hogy boldog legyen békében és fényben, mint minden vágy kielégítésével.
1969. október 17.
A 176. és 177. aforizmákkal kapcsolatban megkérdezték Anyától:
Mit jelent a „kozmikus látás és a kozmikus érzés”, és hogyan lehet azokat elérni?
Ez egyszerűen az egész föld vízióját jelenti egyszerre, valamint azt az érzést, amely az egész víziójának az eredménye.
Az az egész tartalmaz egyszerre mindent, a fényt és a sötétséget, a szenvedést és az örömöt, a boldogságot és a boldogtalanságot és mindez az isteni felé fordított imádatot hozza létre, ahogyan minden egyszerre hallott hang építi fel a Isteni legfelsőbb megszólítását: OM.
1969. október 18.
A 178. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Ahhoz, hogy szabad legyen, az egyénnek ki kell jönni a börtönből. A börtön az ego, az elkülönült személyiség érzete. Ahhoz, hogy szabad legyen, az egyénnek egyesülnie kell tudatosan és teljesen a Legfelsőbbel, és ezen azonosuláson keresztül meg kell törnie az ego korlátait és – azzal, hogy egyetemessé teszi önmagát — fel kell számolnia magának az egónak a létét, noha a tudatosság egyéni jellege megmarad.
1969. október 19.
A 179. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Nincs mit hozzátenni. Igaz – nagyon nyilvánvalóan igaz – és ahhoz, hogy biztos legyél benne, meg kell tapasztalnod, csak a tapasztalat teljesen meggyőző.
1969. október 21.
A 180. aforizmával kapcsolatban megkérdezték Anyától:
Hogyan képes az ember megtapasztalni az örökkévalóságot?
Azáltal, hogy egyesül az Örökkévalóval, vagyis, az istenivel.
1969. október 23.