Aforizmák 479-493.

479. Isten elvett egy gyereket, hogy a gyönyörének a keblén cirógassa őt; de az anya sírt, és nem vigasztalódott, mert a gyermeke nem létezett többé.

480. Amikor fájdalomtól vagy bánattól vagy balszerencsétől szenvedek, azt mondom: „Nos hát, régi Játszópajtásom, ismét rákaptál, hogy bántalmazz, és leülök, hogy megszerezzem a fájdalom gyönyörűségét, a bánat örömét, és a balszerencse jó szerencséjét; ekkor Ő észreveszi, hogy rajtakapták, és elviszi tőlem a kísérteteit és mumusait.

481. Az isteni tudás keresője abban a leírásban, amely Krisnát ábrázolja, ahogy ellopta a Gópik ruháit, Isten lélekkel kapcsolatos módszereinek egyik legmélyebb példázatát fedezi fel, a vallásos rajongó a saját szíve misztikus tapasztalatainak egy isteni felvonásban való tökéletes visszaadását, a buja és a Puritán (egy vérmérséklet két oldala) pedig csak egy kéjsóvár történetet. Az emberek azt nyújtják, ami bennük van, és ezt látják visszatükröződni az Írásban.

482. A szeretőm lehúzta a bűn-ruhámat, és én ujjongva hagytam lehullani; azután ráncigálta az erény-ruhámat, de elszégyelltem magam és lármáztam és megakadályoztam őt. Amíg erőszakkal le nem tépte rólam, nem láttam meg, hogyan rejtőzködött el előlem a lelkem.

483. A bűn Krisnának egy csínytevése és álruhája, hogy álcázza magát az erényesek bámulásától. Vedd észre, ó farizeus, Istent a bűnösben, a bűnt önmagadban, amely tisztítja a szívedet; öleld át a testvéredet.

484. Isten szeretete és a jóindulat az emberek felé az első lépés a tökéletes bölcsesség felé.

485. Az, aki elítéli a kudarcot és a tökéletlenséget, Istent ítéli el; a saját lelkét korlátozza az, és a saját látását csapja be. Ne ítélj, hanem figyeld meg a Természetet, segítsd és gyógyítsd a testvéreidet, és együttérzéseddel erősítsd a képességeiket és bátorságukat.

486. A férfi szeretete, a nő szeretete, a dolgok szeretete, a felebarátod szeretete, a hazád szeretete, az állatok szeretete, az emberiség szeretete mind Istennek a szeretete, aki ezekben az élő hasonmásokban tükröződik vissza. Szeress tehát, és válj hatalmassá, hogy kedvedet leld mindenben, segíts mindenkinek, és szeress örökre.

487. Ha vannak dolgok, amelyek teljesen elutasítják, hogy át legyenek alakítva vagy helyre legyenek hozva Isten tökéletesebb hasonmásává, azokat gyöngédséggel a szívben, de könyörtelenséggel a csapásban el lehet pusztítani. De először győződj meg arról, hogy Isten adta neked a kardodat és a megbízásodat.

488. Nem a szomszédság miatt kell szeretnem a szomszédomat – mert mi van a szomszédságban és a távolságban? Sem azért, mert a vallások azt mondják, hogy ő a testvérem – mert hol van a gyökere ennek a testvériségnek? Hanem, mert ő én magam vagyok. A szomszédság és a távolság kihatással van a testre, a szív túlmegy rajtuk. A testvériség a vérből van, vagy a hazából vagy a vallásból vagy az emberiségből, de amikor az önérdek zajosan követelőzik, mi lesz ebből a testvériségből? Csak azáltal, ha Istenben élünk, és ha az elmét és szívet és testet az ő egyetemes egységének képmásává tesszük, válik lehetségessé ez a mély, érdek nélküli és feddhetetlen szeretet.

489. Amikor Krisnában élek, akkor az ego és az önérdek elenyészik, és csak maga Isten minősítheti a szeretetemet mérhetetlennek és korlátlannak.

490. Krisnában élve még az ellenségeskedés is a szeretet játékává és a fivérek birkózásává válik.

491. A lélek számára, amely birtokolja a legmagasabb üdvösséget, az élet nem lehet egy gonosz vagy egy szomorú illúzió; az egész élet inkább egy isteni Szerető és Játszópajtás hullámzó szeretetévé és nevetésévé válik.

492. Képes vagy Istent a test nélküli Végtelennek látni, és mégis úgy szeretni, ahogy a férfi szereti a szeretőjét? Akkor feltárult számodra a Végtelen legmagasabb igazsága. Fel tudod öltöztetni a Végtelent egyetlen, titokzatos, átölelhető testbe, és képes vagy Őt látni, hogy ott van azon testek mindegyikében és összességükben is, amelyek láthatóak és érzékelhetőek? Akkor a legszélesebb körű és legmélyebb igazsága is a birtokodba jutott.

493. Az Isteni Szeretetnek egyidejűleg kettős játéka van: egy univerzális működése – amely mély, zavartalan és megmérhetetlen, mint az Óceán alja, amely az egész világra ráborul és benne minden dologra, mint egy sima ágyra, egyenlő nyomással –, és egy személyes működése – amely  energikus, intenzív és eksztatikus, mint ugyanazon Óceán ringó felszíne, amely váltogatja a hullámainak magasságát és erejét, és kiválasztja azokat a tárgyakat, amelyekre ráesik tajtékának és permetének csókjával, és elnyelő vizeinek ölelésével.

Sri Aurobindo: Thoughts and Aphorisms