Aforizmák betegségről, gyógyulásról
387. Az orvos egy gyógyszerrel célba vesz egy betegséget; az orvosság egyszer talál, máskor célt téveszt. A céltévesztéseket figyelmen kívül hagyják, a találatokat gondosan megőrzik, számolnak velük és tudományba rendszerezik.
390. Nem a gyógyszer az, ami igazán gyógyít, hanem a beteg hite az orvosban és a gyógyszerben. Mindkettő otromba helyettesítője az ember saját önmagából eredő képességébe vetett természetes hitének, amelyet ők maguk pusztítottak el.
396. A bennünk lévő szellem az egyetlen teljesen eredményes orvos, és a test engedelmessége neki az egyetlen univerzális gyógyszer.
397. Isten bennünk végtelen és önmagát beteljesítő Akarat. Rá tudod bízni, a halálfélelemtől meg nem rémülve, nem kísérletképpen, higgadtan és teljes hittel, a betegeskedéseidet? Végül rá fogsz jönni, hogy Ő felülmúlja egy millió orvos szakértelmét.
398. Az orvos evangéliuma húszezer elővigyázatossággal védett egészség; de ez nem Isten örömhíre a test számára, sem a Természeté.
403. Amikor betegek vagyunk, csak azért kell a testünknek az orvosság, mert testünk megtanulta annak művészetét, hogy orvosság nélkül ne épüljön fel. Ennek ellenére, gyakran látjuk, hogy a Természet által a felépülésre kiválasztott pillanat az, amelyben az orvosok reménytelen esetként lemondanak az életről.
Sri Aurobindo: Thoughts and Aphorisms
Hálás köszönet! 🙂
Szívesen! 🙂
Kedves Dambholi!
Ez az egészséggel, orvossal, betegséggel kapcsolatos aforizmasorozat a 386. -tól a 407.-ig tart. Van kedved a hiányzókat a közeljövőben lefordítani?
Kedvem az van, csak az időből van kevés…:-)
388. Kinevetjük a vadembert a varázslóba vetett hitéért; de mennyivel kevésbé babonásak a civilizált emberek az orvosokba vetett hitükkel? A vadember úgy találja, hogy bizonyos varázsszavak ismételgetésével gyakran kigyógyul bizonyos betegségből; hiszi. A civilizált páciens úgy találja, hogy amikor orvosságot szed egy bizonyos recept szerint, gyakran kigyógyul bizonyos betegségből; hiszi. Mi a különbség?
Fordította: ezvankarcsi
Anya mondja 1962.05.24.-én
“Valójában arra gondoltam, hogy átugorhatnánk, kihagyhatnánk vagy elfelejthetnénk bizonyos aforizmákat. [[Anya később meggondolta magát erről]] különösen az orvosról és a gyógyászatról szólóakat. (Nem mintha megkérdőjelezném a bennük lévő igazságot – egyáltalán nem! De azt viszont megkérdőjelezem, hogy helyénvaló-e most beszélni róluk.) …
Nem hiszem, hogy mindegyik aforizma azért íródott, hogy ki legyen adva – nem hiszem, hogy gondolt volna rá, hogy kiadja. Mondott igencsak privát dolgokat…
…Egy „harci magazinra” van szükségünk, egy folyóiratra, ami harcol minden hagyományos gondolattal; és akkor ezek az aforizmák (például az orvosokról szólóak) olyanok lennének, mint a parancsnokok egy csatában. Egy újság, aminek az lenne a célja, hogy „lerombolja a régi ideákat”. Valami ilyesmi. Nagyon érdekes lenne készíteni egy ilyen újságot – egy harci újságot.”
[A teljes szöveg itt olvasható]