Az ANYA – A SAKTI

Print Friendly

Az Anya négy Energiája az ő négy kimagasló Személyisége, ezek az ő isteni természetének a részei és megtestesülései, akiken keresztül hatással van a teremtményeire, rendezi és összehangolja az alkotásait a világban, és az ezernyi erejéből irányítja a működést. Az Anya ugyanis egy, de eltérő megjelenésekben jön elénk; sok az ő ereje és személyisége, sok a kisugárzása és Vibhutija, akik az ő munkáját végzik a világegyetemben. Az Egy, akit mi az Anyaként imádunk, az isteni Tudat Erő, amely uralja az egész létezést, egy és mégis annyira sokoldalú, hogy követni a működését még a legélesebb ész és a legszabadabb és a legszélesebb körű felfogóképesség számára is képtelenség. Az Anya a Legfelsőbbnek a tudata és ereje, és messze fölötte van annak, amit teremt. Módszerei közül azonban megláthatunk és megérezhetünk valamit a megtestesülésein és az istennő alakok megragadhatóbb – mert körülírtabb és korlátozottabb – alkatán és ténykedésén keresztül, akikben az Anya beleegyezik, hogy nyilvánvalóvá váljon a teremtményei számára.

Három módja van az Anya létezésének, amely akkor tudatosodhat a számunkra, amikor elkezdünk egységbe kerülni azzal a Tudat Erővel, amely fenntart minket és a világegyetemet. Transzcendentális: az elsődleges legfelső Sakti, ő a világok felett áll, és összeköti a teremtést a Legfelsőbb örökké megnyilvánulatlan misztériumával. Univerzális: a kozmikus Mahasakti, ő teremti ezeket a létezőket mind, mindezen milliónyi folyamatot és erőt magában foglalja és beléjük lép, fenntartja és irányítja őket. Individuális: ő testesíti meg e két hatalmasabb létmódjának az képességét, élővé teszi őket és hozzánk közelivé, és összekötő kapocsként szolgál az emberi személyiség és az isteni Természet között.

Az egyetlen elsődleges transzcendens Sakti, az Anya, az összes világ felett áll, és az örök tudatában hordozza a Legfelsőbb Istenit. Egyedüliként fogadja be az abszolút Erőt és a kifejezhetetlen isteni Jelenlétet; magában tartalmazva vagy szólítva azokat az Igazságokat, amelyeknek manifesztálódniuk kell, ő hozza le őket a Misztériumból, amelyben rejtőztek, a végtelen tudatának fényébe, és erő-formát ad nekik mindenható képességében és határtalan életében, és egy testet a világegyetemben. A Legfelsőbb örökké tartó Szaccsidánandaként nyilvánul meg benne mindörökké, a világokban rajta keresztül nyilvánul meg a Legfelsőbb az Isvára-Sakti egyetlen és kettős tudataként és a Purusa-Prakriti kettős princípiumaként, általa testesül meg a Legfelsőbb a Világokban és a Síkokban és az Istenekben és az ő Energiáikban, és miatta kerül megjelenítésre mindannak a szerepében, ami az ismert világokban és a többi ismeretlenben van. Minden az ő játéka a Legfelsőbbel; minden az Örökkévaló rejtelmeinek, a Végtelen csodáinak az általa való megnyilvánítása. Minden ő, mert minden a Tudat-Erő része és darabja. Semmi sem lehet itt vagy bárhol másutt, csak amit ő elhatároz, és a Legfelsőbb szentesít; semmi sem ölthet alakot, kivéve, amit ő, a Legfelsőbb által sarkalva, meglát és – azt követően, hogy alkotó Ánandájában magba önti azt – megformáz.

A Mahasakti, az univerzális Anya, visz véghez mindent, amit az ő transzcendentális tudata a Legfelsőbbtől hozzá közvetít, és belép azokba a világokba, amelyeket ő alkotott; jelenléte betölti és fenntartja őket az isteni szellemmel és az isteni mindent életben tartó erővel és gyönyörrel, amelyek nélkül nem létezhetnének. Az, amit mi Természetnek vagy Prakritinek hívunk, csak az ő legkülsőbb végrehajtó aspektusa; felállítja és elrendezi erőinek és folyamatainak a harmóniáját, előrehajtja a Természet műveleteit, és titokban vagy nyilvánvalóan ott mozog közöttük, mindenben, ami látható vagy megtapasztalható vagy az élet mozgásába hozható. Nem más a világok mindegyike, mint annak a Mahasaktinak az egyik játéka, aki a világok vagy a világegyetem azon rendszeréhez tartozik, és aki a transzcendentális Anya kozmikus Lelkeként vagy Személyiségeként jelen van ott. Mindegyik világ valami olyasmi, amit ő a látomásában meglátott, összegyűjtött szépségének és erejének a szívében, és megteremtett az Ánandájában.

Teremtésének azonban sok síkja, az Isteni Saktinak sok lépcsőfoka van. Ennek a megnyilvánulásnak – amelynek mi egy része vagyunk – a csúcsán vannak a végtelen lét, tudat, erő és gyönyör világai, amelyek felett leplezetlen örök Erőként ott áll az Anya. Egy szavakkal ki nem fejezhető teljességben és megváltozhatatlan egységben él és mozog ott minden lény, mert ő örökké biztonságban hordozza őket a karjaiban. Hozzánk közelebb vannak egy tökéletes szupramentális teremtés világai, ahol az Anya a szupramentális Mahasakti, az isteni mindentudó Akaratnak és mindenható Tudásnak egy Ereje, amely mindig nyilvánvaló kiapadhatatlan működéseiben és spontán módon tökéletes minden folyamatban. Ott minden folyamat az igazságnak az intézkedése; ott a létezők mind az isteni Fény lelkei és erői és testei; ott az összes tapasztalat az intenzív és abszolút Ánanda tengere és áradása és hulláma. Itt azonban, ahol mi tartózkodunk, a Tudatlanság világai vannak, az elme és az élet és a test világai, amelyek tudatban elkülönülnek a forrásuktól, amelyeknek ez a föld egy kiemelkedő középpontja és az evolúciója egy döntő folyamata. Az összes zavarosságával és küzdelmével és tökéletlenségével ezt is az Univerzális Anya tartja fenn; titkos céljához ezt is a Mahasakti ösztökéli és vezeti.

Az Anya a Tudatlanság e hármas világának a Mahasaktijaként egy közbenső síkon áll a szupramentális Fény, Igazság-élet, Igazság-teremtés – amelyet le kell hozni ide – és a tudat síkjainak felemelkedő és leereszkedő hierarchiája között, amely tudat mint egy kettős létra süllyed bele az Anyag nem-tudásába, és kúszik vissza az élet és a lélek és az elme kivirágzásán keresztül megint a Szellem végtelenjébe. Azáltal, amit lát és érez és ami belőle kiárad, meghatározva mindent, ami lesz ebben a világegyetemben és a földi evolúcióban, az Anya ott áll az Istenek felett, és a cselekvés céljából őelőtte vannak latba vetve az ő összes Erői és Személyiségei, és ő leküldi ezeknek az Erőknek és Személyiségeknek az kisugárzásait ezekbe az alacsonyabb világokba, hogy beavatkozzanak, irányítsanak, harcoljanak és győzelmet arassanak, vezessenek és megforgassák e világok ciklusait, hogy igazgassák e világok erőinek teljes és egyéni irányvonalát. Ezek az Emanációk az isteni formáknak és személyiségeknek azok a sokaságai, amelyekben az emberek őt imádták különböző nevek alatt és korszakokon át. De ezeken az Erőkön, és az ő emanációikon keresztül az Anya elő is készíti, és meg is formázza az ő Vibhutijainak az elméjét és testét, ugyanúgy, ahogy az Isvára Vibhutijai számára elméket és testeket készít elő és formáz meg, hogy megnyilváníthassa a fizikai világban és az emberi tudat álruhájában az ő erejének és tulajdonságának és jelenlétének valamilyen fénysugarát. A föld-színdarab összes jelenete olyan, mint egy dráma, amit ő rendezett és tervezett és állított színpadra, az ő segédeinek képviseletében a kozmikus Istenekkel és leplezett színészként saját magával.

Az Anya nem csak felülről irányít mindent, hanem le is ereszkedik ebbe az alacsonyabb hármas világba. Személytelenül itt minden dolog, még a Tudatlanság folyamatai is, ő saját maga – elleplezett energiában – és az ő teremtménye – csorbított lényegben –, minden az ő Természet-teste és Természet-ereje, és azért léteznek, mert – a Legfelsőbb titokzatos felhatalmazása által indíttatva, hogy megvalósítson valamit, ami ott volt a Végtelenség lehetőségeiben – az Anya hozzájárulását adta a nagy áldozathoz, és mint egy maszkot öltötte magára a Tudatlanság lelkét és formáit. Azonban személyesen is arra a méltóságán aluli dologra adta magát, hogy leereszkedjen ide a Sötétségbe, hogy azt a Fénybe vezesse, a Hamisságba és a Tévedésbe, hogy azt Igazsággá alakítsa, ebbe a Halálba, hogy azt isteni Életté alakíthassa, ebbe a világ-fájdalomba és annak konok szomorúságába és szenvedésébe, hogy az ő fenséges Ánandájának átalakító eksztázisában véget vethessen annak. Gyermekei iránti mélységes és hatalmas szeretetében beleegyezett, hogy magára öltse ennek a zavarosságnak a palástját, leereszkedett, hogy elviselje a Sötétség és a Hamisság erőinek támadásait és kínzó hatásait, eltűrte, hogy keresztül haladjon a születés kapuján, ami egy halál, magára vette a teremtés gyötrelmeit és csapásait és szenvedéseit, mert úgy tűnt, hogy egyedül így lehet azt felemelni a Fénybe és az Örömbe és az Igazságba és az örök Életbe. Ez az a hatalmas áldozat, amit néha a Purusa áldozatának hívnak, de sokkal mélyebben a Prakriti tömeges égő áldozatának, az Isteni Anya áldozatának.

Az Anya négy nagy aspektusa, a négy legfőbb Energiája és Személyisége elől állnak ennek a Világegyetemnek az irányításában és a földi játéknak az Anya által való lebonyolításában. Az egyik a nyugodt tágasság és a megértő bölcsesség és a zavartalan jóindulat és a kimeríthetetlen részvét és az uralkodói és összehasonlíthatatlan fenség és a mindent uraló nagyság személyisége. A másik a pompás erejének és ellenállhatatlan indulatának a hatalmát, harcias kedvét, elsöprő akaratát, féktelen sebességét és világot megrázó erejét testesíti meg. Eleven és bájos és csodálatos a harmadik szépségének és harmóniájának és nemes arányosságának mélységes titkával, komplikált és kifinomult pompájával, ellenállhatatlan csábításával és elbájoló kecsességével. A negyedik az Anya mély tudásának és a gondos hibátlan munkájának és minden dologban a szelíd és precíz tökéletességének az alapos és mélyreható képességével van ellátva. Bölcsesség, Erő, Harmónia, Tökéletesség az ő különböző tulajdonságaik, és ezek azok a energiák, amelyeket magukkal hoznak a világba, a Vibhutijaikban emberi álruhában kinyilvánítanak, és amelyeket felemelkedésük isteni mértékében életre fognak hívni azokban, akik meg tudják nyitni földi természetüket az Anya közvetlen és élő befolyásának. A négy személyiségnek adjuk a négy nagy nevet: Mahesvari, Mahakáli, Mahalaksmi, Mahaszaraszvati.

A méltóságteljes Mahesvari a gondolkodó elme és akarat felett a kiterjedtségben helyezkedik el, és bölcsességgé és nagysággá nemesíti és növeli azokat, vagy tündöklő fénnyel árad túl rajtuk. Mert ő az a hatalmas és bölcs, aki megnyit minket a szupramentális végtelenségek és a kozmikus mérhetetlenségek felé, a legfelső Fény ragyogása felé, a természetfeletti tudás kincsesháza felé, az Anya örök erőinek határtalan mozgása felé. Higgadt ő és csodálatra méltó, nagyszerű és örökké nyugodt. Semmi sem hathatja meg, mert teljes a bölcsesség őbenne; semmi, amit ő tudni akar, sincs rejtve előle; megért ő minden dolgot és minden lényt és az ő természetüket és ami mozgatja őket és a világ törvényét és annak korszakait, és hogy hogyan volt minden és hogyan van és hogyan kell, hogy legyen. Egy olyan erő van benne, amely mindennel szembenéz és uralkodik mindenen és semmi sem diadalmaskodhat az ő hatalmas felfoghatatlan bölcsességével és magasztos higgadt hatalmával szemben. Egyenlően, türelmesen és akaratában megmásíthatatlanul bánik ő az emberekkel természetüknek megfelelően, és a dolgokkal és eseményekkel az Erejüknek és a bennük lévő igazságnak megfelelően. Elfogultság nincs benne semmi, de követi a Legfelsőbb utasításait, és egyeseket felemel, másokat meg lehajít, vagy elűz magától a sötétségbe. A bölcseknek nagyobb és ragyogóbb bölcsességet ad; azoknak, akiknek látomása van, bebocsátást enged a szándékaihoz; a rosszindulatúakra rákényszeríti rosszindulatuk következményeit; a tudatlanokat és a balgákat vakságuknak megfelelően vezeti. Mindenkiben válaszol az ember természetének különböző alkotóelemeire, annak megfelelően, hogy mi a szükségletük és belső ösztönzésük és az általuk megkívánt viszonzás, és ennek megfelelően kezeli őket, a szükséges nyomás alá helyezi vagy a dédelgetett szabadságukra hagyja őket, hogy a Tudatlanságnak megfelelően boldoguljon, vagy hogy elpusztuljon. Mert ő mindenek felett van, őt semmi nem kötelezi, semmihez nem ragaszkodik a világegyetemben. Mégis bárki másnál jobban az övé az univerzális Anya szíve. Mert részvéte vég nélküli és kimeríthetetlen; szemében minden az ő gyermeke és az Egy része, még az Aszura és a Ráksasza és a Piszacsa is és azok, akik lázongók és ellenségesek. Még az elutasításai is csak halasztások, még a büntetése is jóindulat. Részvéte azonban nem vakítja el bölcsességét vagy térítik el cselekvését az elrendeltetett pályáról; mert a dolgok Igazsága az egyetlen törődése, a tudás a képességének a középpontja, küldetése és munkája pedig, hogy lelkünket és természetünket az isteni Igazságba építse bele.

Mahakáli más természetű. Nem kiterjedtség, hanem magasság, nem bölcsesség, hanem erőkifejtés és erő az ő jellegzetes energiája. Van benne egy elemi erejű intenzitás, az erőnek egy hatalmas szenvedélye, hogy véghez vigyen, egy isteni erőszak, amely száguldva zúz szét minden korlátot és akadályt. Az egész istenisége a viharos cselekvés nagyszerűségében ugrik ki; ott van ő a sebesség képviseletében, a közvetlenül ható folyamat, a hirtelen és azonnali csapás, az átütő sikerű frontális támadás képviseletében. Rettenetes az ő arca az Aszura számára, veszedelmes és irgalmatlan az ő lelkiállapota az Isteni gyűlölőivel szemben; mert ő a Világok Harcos Katonája, aki soha nem hátrál meg a harc elől. A tökéletlenséggel szembeni türelmetlenségében durván bánik mindennel az emberben, ami vonakodik, és szigorú mindennel szemben, ami megátalkodottan tudatlan és zavaros; haragja azonnali és iszonyú az árulással és a hamissággal és a gyűlölködéssel szemben, a rosszakaratra egyszerre lesújt az ostora. Nem bírja elviselni az isteni munkában a közömbösséget, a nemtörődömséget és a lustaságot, és egyszerre éles fájdalommal sújt le, ha szükséges, hogy felébressze az idő előtt szendergőt és a lézengőt. Azok az impulzusok, amelyek gyorsak és egyenesek és őszinték, azok a folyamatok, amelyek fenntartás nélküliek és ellentmondást nem tűrők, az a törekvés, amely a lángolásban felemelkedik: Mahakálinak az indítékai. Kedve megszelídíthetetlen, látása és akarata magasra és messzire ható, akár a sas szárnyalása, lába sebes a felfelé haladó úton, a kezei pedig ki vannak nyújtva, hogy lesújtsanak és, hogy segítsenek. Mert ő az Anya is, és szeretete ugyanolyan nagyfokú, mint a haragja, és mély és szenvedélyes jóság jellemző rá. Amikor meg van neki engedve, hogy az erejében lépjen közbe, akkor egy pillanat alatt, mint állag nélküli dolgok, törnek meg az akadályok, amelyek megbénítják, vagy az ellenségek, akik megrohanják a keresőt. Ha haragja irtózatos az ellenségesek számára, és nyomásának hevessége fájdalmas a gyengék és félénkek számára, akkor a nagyok, az erősek és a nemesek szeretik és imádják őt; mert érzik, hogy az ütései erővé és tökéletes igazsággá zúzzák szét, ami ellenszegülő a természetük anyagában, egyenesre kovácsolják, ami ferde és rendellenes, elűzik, ami tisztátlan és fogyatékos. De az, amit ő egy nap alatt megtesz, évszázadokba is telhetne; nélküle az Ánanda lehet kiterjedt és nyugodt vagy szelíd és bájos és gyönyörű, de elveszítené a legteljesebb intenzitásainak kitörő örömét. A tudásnak egy hódító erőt ad, a szépségnek és a harmóniának egy felemelő és felszálló lendületet biztosít, és a lassú és nehéz munkát a tökéletességet követően egy olyan hajtóerőben részesíti, amely megsokszorozza a képességet és lerövidíti a hosszú utat. Semmi nem elégítheti őt ki, ami a legfelsőbb eksztázisoknál, a legmagasabb csúcsoknál, a legnemesebb céloknál, a legszélesebb körű távlatoknál kevesebbel beéri. Vele van ezért az Isteni győzedelmes ereje, és az ő tüzének és szenvedélyének és sebességének a kegyelme, ha a nagyszerű eredményt inkább most el lehet érni, mint később.

A Bölcsesség és az Erő nem az egyedüli megnyilvánulásai a legfelsőbb Anyának; van a természetének egy nehezen megfogható misztériuma, és nélküle a Bölcsesség és az Erő befejezetlen dolgok lennének, és nélküle a tökéletesség nem lenne tökéletes. Felettük van az örök szépség csodája, az isteni harmóniák megfoghatatlan rejtélye, egy ellenállhatatlan egyetemes báj és vonzerő lenyűgöző varázsa, amely dolgokat és erőket és lényeket vonz és tart össze, és arra kényszeríti őket, hogy találkozzanak és egyesüljenek, azért hogy egy rejtett Ánanda játszhasson hangszerén a függöny mögül, és ritmusaivá és tánclépéseivé tegye őket. Ez Mahalaksmi energiája, és az Isteni Saktinak nincs bájosabb aspektusa a megtestesült lények szíve számára. Mahesvari túl nyugodtnak és nagynak és távolinak tűnhet a földi természet kicsinysége számára, hogy közeledjen felé vagy magába foglalja őt, Mahakali túl sebesnek és félelmetesnek tűnhet a gyengesége számára, hogy elviselje őt; de mind örömmel és áhítozással fordul Mahalaksmi felé. Mert ő megbabonáz az Isteni mámorító bájával: mélységes boldogság ha közel vagyunk hozzá, és ha érezzük őt a szívünkben, az a létezést elragadtatássá és csodálatos dologgá teszi; úgy árad ki belőle a kecsesség és a kedvesség és a gyöngédség, mint fény a napból, és ahova csak rászegezi csodás tekintetét és ahova hagyja hullani mosolyának bájosságát, ott a lélek a hatalmába és fogságába kerül, és belemerül a mérhetetlen mennyei boldogság mélységeibe. Delejes az ő kezeinek érintése, és az okkult és kifinomult befolyásuk nemesíti az elmét és az életet és a testet, és ahova ránehezednek a lábai, ott egy lenyűgöző Ánanda csodálatos folyamai törnek fel.

És mégsem könnyű megfelelni ezen elbűvölő Energia igényének, vagy megőrizni Mahalaksmi jelenlétét. Az elme és a lélek harmóniája és szépsége, a gondolatok és érzések harmóniája és szépsége, harmónia és szépség minden külső tettben és folyamatban, az élet és a környezet harmóniája és szépsége: ez Mahalaksmi igénye. Ahol vonzódás van rejtélyes világ-gyönyör ritmusa iránt és válasz a Csupa-Szépség hívására és egyetértés és egység és az Isteni felé fordult életek sokaságának boldog hömpölygése, abban a légkörben hajlandó ő megmaradni. De minden, ami csúf és aljas és közönséges, minden, ami silány és szennyes és ocsmány, minden, ami durva és goromba, az visszautasítja a megjelenését. Ahol a szeretet és a szépség nem születtek meg, vagy vonakodnak világra jönni, oda ő nem megy; ahol alantas dolgok elrútítják azokat, vagy velük elvegyülnek, onnan ő hamar elfordul és eltávozik, vagy kevéssé törődik azzal, hogy a gazdagságát kiárassza. Ha önzés és gyűlölet és féltékenység és rosszindulat és irigység és viszály fogja őt körül az emberek szívében, ha hűtlenség és mohóság és hálátlanság keveredik össze a szent kehelyben, ha a szenvedély durvasága és a bárdolatlan vágy alacsonyítják le az odaadást, az ilyen szívekben a kecses és szépséges Istennő nem vesztegeti az idejét. Egy isteni undor fogja el, és visszavonul, mert ő nem az, aki erősködik vagy küzd; vagy arcát elfátyolozva várakozik, hogy ez a keserű és mérgező démoni dolog  elutasításra kerüljön és megszűnjön, mielőtt újból életre kelti az ő boldogító befolyását. Az önsanyargató csupaszság és keménység nem megnyerő a számára, sem a szív mélyebb érzéseinek az elfojtása és a lélek meg az élet szép részeinek a szigorú elnyomása. Mert a szeretet és a szépség az, amelyen keresztül az Isteni igájába fogja ő az embereket. Az élet az ő mindenek felett való alkotásaiban egy mennyei művészet termékeny munkájává válik, és minden létezés a szent gyönyör költeményévé, a világ gazdagsága össze van szedve és össze van hangolva egy legfelsőbb rend céljából, és még a legegyszerűbb és legmegszokottabb dolgokat is csodálatossá teszi az egységnek az általa való ösztönös megérzése és az ő szellemének a lélegzete. A szívbe befogadva a csodálat csúcsaira emeli a bölcsességet, és felfedi számára az eksztázis rejtett titkait, amely felülmúl minden tudást, az odaadást az Isteni szenvedélyes vonzerejével teljesíti be, megtanítja az erélyt és erőkifejtést arra az arányosságra, amely a tetteik erejét harmonikusan és mértékletesen tartja, és a tökéletességet bájossá teszi, amelynek hatására örökre fennmarad.

Mahaszaraszvati az Anyának a Munkavégzésre irányuló Energiája és az ő tökéletességet és rendet megvalósító szelleme. A Négy közül a legfiatalabb, ő a legjártasabb a végrehajtási képességben, és a fizikai Természethez a legközelebbi. Mahesvari fekteti le a világ-erők nagyszabású irányvonalait, Mahakáli működteti az energiáikat és hajtóerőiket, Mahalaksmi fedezi fel a ritmusaikat és mértékeiket, de Mahaszaraszvati felügyeli elrendezésük és végrehajtásuk részleteit, a részek kapcsolatát és az erők hatékony összetételét valamint az eredmény és a teljesítés hiánytalan precizitását. A dolgok tudománya és jártassága és technikája Mahaszaraszvati hatásköre. Ő mindig a természetében tartalmazza a bizalmas és pontos tudást, a finom megkülönböztetést és a türelmet, az intuitív értelem helyességét valamint a tökéletes dolgozó tudatos kezét és éles szemét – és oda tudja azt adományozni azoknak, akiket kiválasztott. Ez a Erő a világoknak a határozott, fáradhatatlan, gondos és hatékony építője, szervezője, adminisztrátora, műszaki szakembere, kézművese és rendszerezője. Amikor Mahaszaraszvati nekilát a természet átalakításához és újjá képzéséhez, ténykedése fáradságos és minden részletre kiterjedő és türelmetlenségünk számára gyakran tűnik lassúnak és vég nélkülinek, pedig az állhatatos, egységet alkotó és hibátlan. Mert munkáiban az akarat aprólékosságig menően gondos, éberen fáradhatatlan; fölénk hajolva minden kis részletet megfigyel és elér, minden parányi hibát, hézagot, elferdülést vagy befejezetlenséget kiderít, precízen fontol meg és mérlegel mindent, ami el lett végezve, és mindent, ami még ezután vár elvégzésre. A figyelme számára semmi sem túl kicsi vagy látszólag jelentéktelen; semmi sem tudja elkerülni őt, bármennyire megfoghatatlan vagy álcázott vagy látens is legyen az. Formába öntve és újra formázva munkál meg minden alkotórészt, amíg az el nem nyeri az igazi formáját, hajszálpontosan helyére nem kerül az egészen belül, és be nem teljesíti pontos rendeltetését. A dolgok általa való állandó és gondos elrendezésében és újra elrendezésében szeme azonnal meglát minden szükségletet és a kielégítésüknek a módját, és az intuíciója tudja, mit kell kiválasztani, és mit elutasítani, és sikeresen jelöli ki a helyes eszközt, a megfelelő időt, a kellő feltételeket és az alkalmas folyamatot. Irtózik ő a gondatlanságtól és a nemtörődömségtől és a hanyagságtól; minden összecsapott és hevenyészett és kibúvót kereső munka, minden ügyetlenség és körülbelüliség és céltévesztés, az eszközöknek és képességeknek minden helytelen alkalmazása és rossz célra való felhasználása, és a dolgok befejezetlenül vagy félbe hagyása sértő és idegen a természete számára. Amikor a munkája befejeződik, akkor semmi nem marad elfeledve, egyetlen rész sem kerül rossz helyre vagy van kihagyva vagy marad tökéletlen állapotban; minden szoros egységet alkotó, precíz, teljes, csodálatra méltó. A tökéletes tökéletességen  kívül semmi más nem tölti el megelégedéssel őt, és kész örökké tartó fáradozással is szembenézni, ha művének teljességéhez erre van szükség. Emiatt az Anya összes energiái közül ő a legelnézőbb az emberrel és annak ezernyi tökéletlenségével szemben. Jóságos, mosolygó, meghitt és szolgálatkész, nem könnyű őt elhárítani és elkedvetleníteni, ismételt kudarcok után is kitartó, keze fenntartja minden lépésünket, feltéve, hogy akaratunkban őszinték vagyunk és becsületesek és nyíltak, mert a kétszínű elmét ő nem tűri meg, és az ő feltáró iróniája kíméletlen a drámával és a komédiázással és az önámítással és a színleléssel szemben. Szükségleteink számára egy anya, nehézségeinkben egy barát, egy állhatatos és csöndes bizalmas és tanácsadó, ragyogó mosolyával elkergeti a lehangoltság és az ingerlékenység és a depresszió fellegeit, emlékezetünkbe idézve állandóan a mindig jelenlévő segítséget, az örök napsütés felé mutatva, határozott ő, nyugodt és kitartó abban a mély és szakadatlan ösztönzésben, amely a magasabb természet szerves egysége felé hajt minket. A többi Energia minden munkálkodása rá támaszkodik saját teljessége céljából; mert ő biztosítja az anyagi alapot, alaposan kidolgozza az elrendelt feladat részleteit és felhúzza és összeszegecseli a szerkezet páncélzatát.

Az Isteni Anyának vannak más nagy Személyiségei, de azokat nehezebb volt lehozni, és a föld-szellem evolúciójában nem léptek előtérbe annyira szembetűnően. Köztük vannak a szupramentális realizációhoz nélkülözhetetlen Megjelenések – legfőképpen az, aki annak a titokzatos és hatalmas eksztázisnak és Ánandának a Személyisége, amely egy legfelsőbb isteni Szeretetből árad ki, az Ánanda, amely egyedül képes áthidalni a szakadékot a szupramentális szellem legmagasabb magassága és az Anyag legalacsonyabb feneketlen mélysége között, az Ánanada, amelynek kezében van egy csodálatos legistenibb Életnek a kulcsa, és titokban már most is támogatja a világegyetem összes többi Energiájának a munkálkodását. A korlátozott, egoisztikus és zavaros emberi természet azonban alkalmatlan arra, hogy befogadja ezeket a nagy Megjelenéseket, vagy hogy támogassa hatalmas tevékenységüket. Csak amikor a Négy lerakta saját harmóniájának és mozgásuk szabadságának az alapját az átalakított elmében és életben és testben, akkor tudnak ezek a másféle rendkívüli Energiák megnyilvánulni a földi működésben, és válhat lehetségessé a szupramentális tevékenység. Mert amikor az Anya Személyiségei mind összegyűlnek benne, és megnyilvánulnak, és önálló működésük átalakul egy harmonikus egységgé, és benne felemelkednek az szupramentális istenségeikhez, akkor tárulkozik fel az Anya szupramentális Mahasaktiként, és szétárasztva lehozza az ő ragyogó kiválóságait a szavakkal ki nem fejezhető égboltjukból. Ekkor tud az emberi természet dinamikus isteni természetté átalakulni, mert a szupramentális Igazság-tudat és Igazság-erő elementáris irányvonalai mind összehangolódnak, és az élet hárfája alkalmassá válik az Örökkévalóság ritmusai számára.

Ha kívánod ezt az átalakulást, akkor akadékoskodás és szembeszállás nélkül helyezd magad az Anya és az ő Energiái kezébe és hagyd, hogy akadálytalanul végezze a dolgát benned. Három dologgal kell rendelkezned: tudatossággal, fogékonysággal, fenntartás nélküli önátadással. Mert tudatosnak kell lenned az elmédben és a lelkedben és a szívedben és az életedben és a testednek még a sejtjeiben is, tudatában kell lenned az Anyának és az ő Energiáinak és a működésüknek; mert bár ő tud munkálkodni, és munkálkodik is benned, még a homályosságodban és a nem-tudatos részeidben és folyamataidban is, ez nem ugyanaz a dolog, mint amikor egy tudatára ébredt és élő  bensőséges érintkezésben vagy vele. Az egész természetednek fogékonynak kell lennie az érintésére – nem szabad kételkednie, ahogy az önhitt tudatlan elme megkérdőjelez és kétségbe von és elvitat, és ahogy ellensége a saját megvilágosodásának és változásának; saját folyamataihoz nem szabad ragaszkodnia, ahogy a vitális az emberben ragaszkodik, és szívósan szembeállítja konok vágyait és rosszindulatát minden isteni hatással; nem szabad akadályoznia és az alkalmatlanság, a tunyaság és a tamasz mögé elsáncolnia magát, ahogy az ember fizikai tudata akadályoz és, ragaszkodva a kicsinyességben és sötétségben az élvezetéhez, tiltakozik minden érintés ellen, amely megzavarja lélekölő megszokását vagy tompa tespedtségét vagy zsibbadt szendergését. Belső és külső lényed fenntartás nélküli önátadása elő fogja idézni természeted minden részébe ezt a fogékonyságot; a tudat mindenhol fel fog ébredni benned a fentről leözönlő Bölcsesség és Fény, Erő, Harmónia és Szépség, Tökéletesség felé való állandó nyitottságán keresztül. Még a test is fel fog ocsúdni, és végül össze fogja hangolni a többé már nem szubliminális[1] tudatát a szupramentális szupertudatos Erővel, érezni fogja az Anya minden erejét, amely szétterjed fentről és lentről és körülötte, és egy legfelsőbb Szeretet és Ánanda fogja áthatni őt.

Vigyázz, és ne próbáld megérteni és megítélni az Isteni Anyát azzal a kis földi elméddel, amely még azokat a dolgokat is nagyon szereti alávetni saját normáinak és kívánalmainak, szűk látókörű okoskodásainak és hibázó benyomásainak, feneketlen agresszív tudatlanságának és kisszerű beképzelt tudásának, amelyek túl vannak rajta. A saját félig megvilágított homályának börtönébe zárt emberi elme nem képes követni az Isteni Sakti intézkedéseinek sokoldalú szabadságát. Látomásának és cselekvésének sebessége és összetett volta túlszárnyalja az elme botladozó felfogóképességét; a Sakti mértékei nem az elme mértékei. Az elme meg van zavarodva, ahogy az Anya gyorsan változtatja sok különböző személyiségét, ahogy megteremti az összhangot majd megbontja az összhangot, ahogy fokozza a sebességet és ahogy lassítja, ahogy különböző módszerekkel kezeli az egyik embernek és a másiknak problémáját,  ahogy hol az egyik irányvonalat veszi fel, hol a másikat, és ahogy összehozza őket  – és nem fogja felismerni a Legfőbb Erő módszerét, ahogy az kering és sebesen felfelé emelkedik a Tudatlanság útvesztőin keresztül a mennyei Fény felé. Nyisd meg inkább a lelkedet neki, és elégedj meg azzal, hogy a pszichikai természettel érzed őt, és a pszichikai látással látod őt, amelyek egyedül adnak egyenes választ az Igazságra. Ekkor maga az Anya fogja megvilágosítani a pszichikai alkotóelemeik által az elmédet és a szívedet és az életedet és a fizikai tudatodat, és fogja nekik felfedni az ő módszereit és az ő természetét is.

Kerüld a tudatlan elmének azt a hibáját is, amely megköveteli az Isteni Erőtől, hogy mindig a mi mindentudással és mindenhatósággal kapcsolatos nyers felszínes fogalmaink szerint cselekedjen. Mert az elménk lármásan azt követeli, hogy minduntalan csodás képesség és könnyű siker és káprázatos fény gyakoroljon rá hatást; mert különben nem tudja elhinni: itt van az Isteni. Az Anya a Tudatlanság harcterein küzd meg a Tudatlansággal; leereszkedett oda, és nincs teljesen fent. A tudását és a képességét részben palástolja, részben felfedi, eszközeitől és személyiségeitől gyakran visszatartja, és, ahhoz hogy át tudja őket alakítani, követi a kutató elme útját, a törekvő pszichikai útját, a viaskodó vitális útját, a bebörtönzött és szenvedő fizikai útját. Vannak feltételek, amelyeket a Legfelsőbb Akarat fektetett le, van sok összegabalyodott csomó, amelyet ki kell bogozni, és nem lehet minden átmenet nélkül szétvágni. Az Aszura és a Ráksasza hatalmában tartja ezt a fejlődő földi természetet, és a saját régóta meghódított harcterükön és tartományukban, a saját feltételeik szerint kell szembeszállni velük, és legyőzni őket; az emberit bennünk vezetni kell, és elő kell készíteni, hogy felülmúlja a korlátait, mert túl gyenge és zavaros, hogy hirtelen fel legyen emelve egy őt messze meghaladó formába. Az Isteni Tudat és Erő ott vannak, és minden pillanatban azt teszik, ami az elvégzendő munka feltételei között szükséges, mindig azt a lépést teszik meg, amely elrendeltetett, és a tökéletlenség közepette alakítják az eljövendő tökéletességet. De csak amikor a szupraértelem leereszkedett beléd, tud az Anya a szupramentális Saktiként közvetlenül foglakozni a szupramentális természetekkel. Ha az elmédet követed, az nem fogja felismerni az Anyát, még amikor leplezetlenül meg is mutatkozik előtted. Kövesd a lelkedet és ne az elmédet, a lelkedet, amely válaszol az Igazságra, ne az elmédet, amely két kézzel kap a látszatok után; bízz az Isteni Erőben, és az Anya megszabadítja az isteni alkotóelemeket benned, és mindent az Isteni Természet kifejeződésévé formál.

A szupramentális változás egy elrendeltetett és biztosan bekövetkező dolog a föld-tudat evolúciójában; mert annak felemelkedése nem ért véget, és az elme nem a legmagasabb csúcspontja. Ahhoz azonban, hogy a változás megérkezhessen, kialakulhasson és fennmaradhasson, szükség van lentről a hívó szóra, együttesen egy arra irányuló akarattal, hogy ismerjük fel, és ne nyilvánítsuk hamisnak a Fényt, amikor az megérkezik, fentről pedig szükség van a Legfelsőbb jóváhagyására. Az az erő, amely a jóváhagyás és a hívó szó között közvetít, az Isteni Anya jelenléte és ereje. Az Anya erején kívül  semmilyen emberi erőfeszítés és tapaszja nem képes széthasítani a fedelet, és szétszakítani a fedőt, és formálni az edényt, és lehozni a zavarosságnak és a hamisságnak és halálnak és szenvedésnek ebbe a világába az Igazságot és a Fényt és az isteni Életet és a halhatatlan Ánandát.



[1] belső, nem a felszínen lévő; a belső lényhez (belső értelemhez, belső vitálishoz, belső fizikaihoz) tartozó; a szubliminális a legnagyobb része az ember természetének; nem tudatalatti, hanem tudati, és nagyobb, mint az ébren lévő tudat. A tudatalatti az, amelyik a közönséges fizikai tudat alatt helyezkedik el, a szubliminális az, amelyik mögötte található, és amelyik támogatja azt.

Sri Aurobindo: Az Anya

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.