AZ INDIVIDUALIZMUS ÉS AZ ÉRTELEM KORA

Megjelent Az Emberiség ciklusa c. mű  2. fejezete:
AZ INDIVIDUALIZMUS ÉS AZ ÉRTELEM KORA

Részletek a fejezetből:

Az emberi társadalom individualista korszaka a hagyományos korszak korrupciójának és kudarcának eredményeként alakul ki. Az emberiség lelkéből és gyakorlatából kivesznek a régi igazságok, és az ezeket utánzó és helyükbe lépő szokások már csak mechanikusan léteznek. Az új korszak individualizmusa kísérlet arra, hogy a meggyőződés és gyakorlat konvencionalizmusától egy valós és kézzelfogható Igazság szilárd alapjához jusson vissza. A régi egyetemes normák mind csődbe jutottak, az egyén az, akinek felfedezővé, úttörővé kell válnia, és kell meglelnie a világ és a saját lénye igazi törvényét. És amikor ezt megtalálta újraformázza a vallást, a társadalmat, az erkölcsi elveket, a politikai intézményeket, az embertársaihoz való viszonyát, a saját tökéletességére irányuló igyekezetét és az emberiségért végzett munkáját.

 Európa individualista korszaka kezdetben az értelem lázadása volt, tetőpontja pedig a fizikai Tudomány győzedelmes előrehaladása. Az individualizmus hajnala mindig kérdezés és tagadás. Az egyén úgy érzi, hogy az igazi tudományt és tudást vagy tiltják, büntetik és üldözik, a politikában mindenütt isteni előjogokat talál, a társadalmi rendben a szokásoknak úgyszintén megmerevedett uralmát találja. A lázadó egyén lerázza magáról az igát, kijelenti az igazságot, úgy, ahogyan azt ő látja, és ezzel elkerülhetetlenül a fennálló közösség vallási, társadalmi, politikai, és egy pillanatra talán még erkölcsi rendjének a gyökerét is kezdi kiirtani, mert az a hatalom birtokosain nyugszik, akik az ő számára hiteltelenné váltak, és azokon a szokásokon, amelyeket ő rombol le, és nem egy élő igazságon, amely sikeresen szembehelyezhető az egyén saját igazságával. Az ő küldetése a pusztítás, a hazugság elpusztítása, és az igazság egy új alapjának egy szűz földre történő lefektetése.