Az Isteni Élet — Az isteni lélek hasonló, megszabadult lelkekben reprodukálja önmagát

Print Friendly, PDF & Email

Következésképpen az egyéni lélek megszabadulása az alapeszméje az egyértelmű isteni tevékenységnek; ez a elsődleges isteni szükségesség és az eszmei tengely, amelyen minden más forog. Ez a Fénynek az a pontja, amelyben kezd felszínre bukkanni a Sokaságban a kívánt teljes ön-manifesztálódás. De a megszabadult lélek az egység érzékelését horizontálisan is kiterjeszti, csakúgy, mint vertikálisan. Egysége a transzcendentális Eggyel nem teljes a kozmikus Sokkal való egysége nélkül. És ez az oldalirányú egység más formában a saját megszabadult állapotának egy megsokszorozódását, egy reprodukálását jelenti a Sokféleség más pontjaiban. Az isteni lélek hasonló, megszabadult lelkekben reprodukálja önmagát, ahogyan hasonló testekben reprodukálja önmagát az állat. Következésképpen, valahányszor akár egyetlen lélek is megszabadul, ott van egy tendencia ugyanannak az isteni ön-tudatnak egy szétterjesztésére, sőt még egy kirobbanására is, a földünkhöz tartozó emberiség más egyéni lelkeiben, és – ki tudja? – talán a földi tudaton túl is. Hol rögzítsük ennek a szétterjedésnek a határvonalát? Teljesen egy legenda az, amely azt mondja a Buddháról, hogy amikor a Nirvána, a Nem-Létező küszöbén állt, a lelke visszafordult, és fogadalmat tett, soha nem teszi meg ezt a visszavonhatatlan lépést addig, amíg egyetlen lény is van a földön, amely nincs megszabadítva a szenvedés kötelékétől, az ego rabszolgaságától?

Sri Aurobindo: The Life Divine
CHAPTER V The Destiny of the Individual
p. 45

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .