Belső lény – belső elme, belső vitális, belső fizikai

Print Friendly

Az emberben mindig két különböző tudat van, az egyik külső, amelyben normál esetben él, a másik belső és leplezett, amelyről semmit nem tud. Amikor gyakoroljuk a szadhanát, akkor a belső tudat elkezd megnyílni, és képesek leszünk befelé menni, és ott mindenféle tapasztalatokat szerezni. Ahogy halad előre a szadhanánk, úgy kezdünk el egyre inkább ebben a belső lényben élni, és a külső egyre inkább felszínessé válik. Először úgy tűnik a belső tudat az álom, és a külső az éber valóság. Később a belső tudat válik a valósággá, és külsőt sokan álomnak vagy illúziónak érzik, vagy pedig valami felszínesnek és lényegtelennek. A belső tudat kezd a mély békének, fénynek, boldogságnak, szeretetnek, az Istenihez való közelségnek vagy az Isteni, az Anya jelenlétének helyévé válni. Ekkor két tudatnak leszünk tudatában: a belsőnek és a külsőnek, amelynek a belső hasonmásává és eszközévé kell átalakulnia – ennek is el kell telnie békével, fénnyel és az Istenivel való összhanggal. Jelenleg te a kettő között mozogsz, és ebben a fázisban minden érzésed, amid van, teljesen természetes. Egyáltalán nem szabad nyugtalankodnod emiatt, hanem várnod kell a belső tudat teljes kifejlődését, amelyben képes leszel majd élni.

***

A belső lény alatt nem a pszichikai vagy legmélyebb lényt értettem. A pszichikai lény az, amely szeretetet, bhaktit és egységet érez az Anyával. Én a belső mentálisról, belső vitálisról, belső fizikairól beszéltem; ahhoz, hogy elérjük a pszichikai titkos székhelyét, először ezeken a dolgokon kell keresztülhaladnunk. Amikor elhagyjuk a külső tudatot, és befelé megyünk, akkor itt először a belső vitálisba lépünk, illetve lépnek egyesek vagy a többség, mások pedig a belső mentálisba vagy belső fizikaiba; az érzelmi vitális a legrövidebb út, mert a pszichikai székhelye a szív központban, éppen az érzelmi részünk mögött van. Célunk érdekében abszolút elengedhetetlen, hogy tudatosak legyünk ezekben a belső régiókban, mert ha ezek nem ébrednek fel, akkor pszichikai lény nem rendelkezik tevékenységeihez célravezető és elégséges segítséggel; akkor csak a külső elme, külső vitális és test van ott neki eszközül, ezek viszont túl kicsik és korlátozottak és homályosak. Eddig még csak a belső vitális perifériájára tudtál belépni, és a tudatosságod még nem kielégítő ott. Ha az ember ott tudatosabbá válik, és mélyebbre megy, akkor el tudja érni a pszichikait: a biztos menedéket, a nirápada szthánát, amelyről beszélsz; akkor nem fognak zavarni a belső vitális perifériájának zavaros látomásai és tapasztalatai.

***

A belső tudat a belső elmét, belső vitálist, belső fizikait jelenti, és mögöttük a pszichikait, amely azoknak a legmélyebb lénye. A belső elme azonban nem a magasabb értelem; az előbbi a külső vagy felszíni elménél jobban kapcsolatban van az egyetemes erőkkel, és nyitottabb a magasabb tudat felé, és a tevékenységnek egy mérhetetlenül mélyebb és nagyobb terjedelmére képes – de lényegi természete ugyanaz. A magasabb tudat a közönséges elme felett van, és működésében különbözik tőle; a magasabb értelemtől a megvilágosult értelmen, intuíción és felettes értelmen keresztül a szupramentális határvonaláig terjed.

Ha a pszichikai fel lenne szabadulva, a saját módján, szabadon tevékenykedne, akkor nem volnának mindezek a botladozások a Tudatlanságban. A pszichikait azonban betakarja a tudatlan elme, vitális és fizikai, és arra kényszerül, hogy rajtuk keresztül a Tudatlanság törvényének megfelelően cselekedjen. Ha megszabadul ettől a borítástól, akkor egy szabad törekvéssel, a magasabb tudattal való közvetlen kapcsolatban és a tudatlan természet megváltoztatásának képességével, saját természete szerint cselekedhet.

***

Az emberben az egész vitális természet mögött ott van az igazi – rejtett és mozdulatlan – vitális lénye, amely teljesen más, mint a felszíni vitális természet. A felszíni vitális szűk látókörű, tudatlan, korlátozott, tele van zavaros vágyakkal, szenvedélyekkel, sóvárgásokkal, lázadásokkal, élvezetekkel és fájdalmakkal, múló örömekkel és szomorúságokkal, fellángolásokkal és levertségekkel. Az igazi vitális lény, ezzel szemben, széles körű, hatalmas, higgadt, erős, korlátok nélküli, szilárd és megingathatatlan, minden erőre, minden tudásra, minden Ánandára képes. Azonfelül ego nélküli, mivel az Isteni egy kivetüléseként és eszközeként ismeri önmagát: ő a – tiszta és tökéletes – isteni Harcos; van benne minden isteni felismeréshez szükséges instrumentális Erő. Az igazi vitális lény az, amely felébred és előtérbe jön benned. Ugyanígy van egy igazi mentális, egy igazi fizikai lény is. Amikor ezek megnyilvánulnak, akkor benned egy kettős létezésnek vagy tudatában: a háttérben lévő mindig higgadt és erős, a csak a felszínen lévő nyugtalan és zavaros. Ha viszont a háttérben lévő igazi lény szilárd marad, akkor csak a felszínen marad meg a nyugtalanság és a zavar; ebben az állapotban a külső részekkel hathatósabban lehet foglalkozni, és azokat is szabaddá és tökéletessé lehet tenni.

***

Az igazi vitális a belső tudatban van, a külső eszközként szolgál a Prakriti jelenlegi játékához a külső személyiségben. Amikor jön a változás, akkor az igazi vitális elutasítja a külsőből azt, ami nincs összhangban a saját igazságával, és egy igaz eszközzé teszi azt a saját kifejeződéséhez, a belső akarata kifejeződésének eszközévé, nem egy olyan dologgá, amely az alacsonyabb Természet sugallataira válaszol. A kettő közötti erőteljes különbség gyakorlatilag eltűnik.

***

Az igazi vitális tudat az, amelyben a vitális teljesen feladja magát, az Isteni eszközévé alakul át, nem támaszt semmilyen követelést, nem ragaszkodik semmilyen vágyhoz, az Anya erejére válaszol és semmi másra, higgadt, önzetlen, teljes mértékben – minden személyes hiúság és ambíció nélkül – hűséges és engedelmes, csak azt kéri, hogy egy tiszta és tökéletes eszköz lehessen, semmire nem vágyik a maga számára, csak hogy az Igazság uralkodhasson őbenne és mindenben, és valósulhasson meg az Isteni Győzelem, és az Isteni Munka legyen elvégezve.

***

Ha a belső lény nem nyilvánul meg, vagy nem cselekszik, akkor a külső soha nem alakul át.

***

A külső tudat az, amelyik általában kifejezésre juttatja önmagát a közönséges életben. Ez a külső mentális, vitális, fizikai. Nagyon nincs kapcsolatban a belső lénnyel, csak keveseknél – amíg össze nem kapcsoljuk őket a szadhana folyamán.

***

[A belső elme és a belső vitális] egy befolyást gyakorol, és kibocsájtják a képességeiket vagy a sugallataikat, amelyeket a külső – amennyire jól csak tud – néha végrehajt, néha nem követi őket. Hogy mennyire vannak hatással a külsőre, az attól függ, hogy milyen mértékű a személy spirituális élete. Pl. a költő, zenész, művész, gondolkodó nagy mértékben belülről él – a zseni és azok, akik egy ideál szerint próbálnak élni. Sok ember van azonban, akiknek nagyon csekély belső élete van, és teljesen a Természet erői irányítják őket.

***

Ahogy az ember életről életre gyűjti a mentális vagy vitális tapasztalatokat, a belső elme és vitális is fejlődik a tapasztalataink hasznosságának megfelelően, és hogy milyen mértékben hasznosulnak a lény növekedése számára.

***

A külső lény csak a kifejezésre juttatásnak egy eszköze, nem maga az én. Nem szabad azonosulnunk vele, mert amit kifejez, az a régi tudatlan természet által megformált személyiség. Ha nem azonosulunk vele, akkor meg tudjuk változtatni, hogy a Fény igazi belső személyiségét juttathassuk kifejezésre.

***

Ezek [a külső elme, vitális és test] kicsik, de látszólagos jelentéktelenségük ellenére fontosak – mivel ezek a lélek és a külső világ közötti továbbításnak egy elengedhetetlen átjárói.

***

A külső tudat be van zárva a test korlátja közé és a testtől függő személyes elme és érzékelés kis darabkájába – csak a külsőt látja, csak dolgokat lát. A belső tudat viszont a dolgok mögé tud látni, tudatában van a személyes vagy egyetemes erők játékának – mert tudatos érintkezésben áll az univerzális működéssel.

***

Belső lényünk érintkezésben áll az univerzális elmével, élettel és Anyaggal; része ennek az egésznek, de éppen e tény miatt nem lehet a megszabadulás és a béke tulajdonosa. Te valószínűleg az Átmanra gondolsz, és összetéveszted azt a belső lénnyel.

***

A belső lény nem “helyezkedhet el” fent, csak összekapcsolódhat a fenttel, áthathatja azt, és az áthathatja őt. Ha fent helyezkedne el, akkor nem lenne belső lény.

***

Nem tudom, mit értesz az alatt, hogy (a belső lény) a pszichikai “körül” van. Nyilvánvalóan közelebb van a pszichikaihoz, mint a külső elme, vitális vagy fizikai, de ez nem garantálja, hogy csak a pszichikai felé nyitott, és a többi univerzális erő felé nem.

***

A pszichikai rendelkezhet békével maga mögött – de a belső elme, vitális és fizikai nem feltétlenül csendesek, – tele vannak folyamatokkal. A magasabb tudat az, amelyik rendelkezik a békének egy alapjával.

***

A belső lény általában nem nyugtalan, de a másikhoz hasonlóan lehet nyugodt vagy nyugtalan.

***

A belső részek – annak megfelelően, hogy a tudatlanság külső erői vagy pedig fentről a magasabb erők és pszichikai belső sugallatai felé  fordulnak – mindenkiben közönségesek maradnak vagy emelkedetté válnak. Ott az összes erő működhet. A külső lény az, amely bizonyos jellegzetességben, bizonyos hajlamokban, bizonyos folyamatokban állandósul.

***

A belső lénynek megvan a maga ideje, ami néha lassabb, néha gyorsabb, mint a fizikai idő.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.