Biztosítalak, hogy India szabad lesz

Amikor felmerült, hogy végrehajtjuk a forradalomnak a tervét – amelyet Sri Aurobindo adott át a bátyámnak 1907-ben Barodában -, akkor azt gondoltam, hogy jobb elnyerni hozzá Sri Aurobindo hozzájárulását. […]

1918. decemberében érkeztem Pondicherry-be. […]
Sri Aurobindo egy fa széken ült egy indigókék terítővel lefedett kis asztalnál az emeleti verandán, amikor felmentem, hogy találkozzam vele. Éreztem, hogy egy spirituális fény veszi körül az arcát. Tekintete átható volt. Levelezésemből már ismert engem. Emlékeztettem bátyámra, aki találkozott vele Barodában; nem felejtette el őt. Majd tájékoztattam őt, hogy a csoportunk most már készen áll, hogy forradalmi aktivitásba kezdjen. Mintegy tizenegy évbe telt, hogy megszerveződjünk.
Sri Aurobindo egy ideig csendben maradt. Aztán kérdéseket tett fel a Szadhanámmal – spirituális gyakorlatommal – kapcsolatban. Leírtam neki az erőfeszítéseimet, és hozzátettem:
– A Szadhana rendben van, de nehéz arra összpontosítani, amíg India nem szabad.
– Talán nem szükséges a forradalmi tevékenység India felszabadításához – mondta.
– De enélkül hogyan fogja a Brit Kormányzat elhagyni Indiát? – kérdeztem.
– Ez egy más kérdés; de ha India felszabadulhat forradalmi tevékenység nélkül, akkor miért kellene végrehajtanod a tervet? Jobb a jógára – a spirituális gyakorlatra – koncentrálni – felelte.
– De India egy olyan föld, amelynek a vérében van a Szadhana. Ha India szabad lesz, akkor, úgy vélem, ezrek fogják a jógának szentelni magukat. A mai világban viszont ki fog hallgatni rabszolgák igazságára vagy spiritualitására? – kérdeztem.
Ő így válaszolt:
– India már eldöntötte, hogy kivívja a szabadságát, és ezért biztos meglesznek azok a vezetők és emberek, akik dolgozni fognak ezért a célért. Mindenki viszont nem lett elhívatva a jógára. Ha tehát te el vagy hivatva, nem jobb arra koncentrálni? Ha végre akarod hajtani a forradalmi programot, szabadon megteheted, de én nem adhatom ehhez a beleegyezésemet.
– De maga volt az, aki ösztönzést adott nekünk, és kezdte el a forradalmi tevékenységet. Most miért tagadja meg a beleegyezését annak végrehajtásához? – kérdeztem.
– Mert végeztem ezt a feladatot, és ismerem a nehézségeit. Fiatal emberek jelentkeznek, hogy idealizmustól és lelkesedéstől hajtva csatlakozzanak a mozgalomhoz. Ezek a motivációk azonban nem maradnak fenn sokáig. Nagyon nehézzé válik a fegyelem betartása és megszerzése. A szervezeten belül kezdenek kis csoportok alakulni, rivalizálás jön létre a csoportok között, sőt az egyének között is. Versengés van a vezetésért. A kormányzat ügynökei a kezdetektől fogva sikeresen beépültek ezekbe a szervezetekbe. És így a szervezetek képtelenek hatékonyan működni. Van, hogy annyira mélyre süllyednek, hogy még a pénzen is veszekednek – mondta higgadtan.
– De tegyük fel még azt is, hogy elfogadom, hogy a Szadhana sokkal fontosabb, és még értelmileg is megértem, hogy arra kellene koncentrálnom. A problémám az, hogy mélyen azt érzem, hogy valamit tennem kell India szabadságáért. Az elmúlt két és fél évben nem voltam képes nyugodtan aludni. Én a kemény erőkifejtéstől maradok nyugodt. De az egész lényem India szabadságára összpontosít. Képtelen vagyok aludni addig, amíg az nincs biztosítva.
Sri Aurobindo két vagy három percig csendben maradt. Ez hosszú szünet volt. Aztán így szólt:
– Tegyük fel, megkapod a biztosítékot, hogy India szabad lesz?
– Ki adhat erre biztosítékot? – kételkedést és provokációt éreztem visszhangzani saját kérdésemben.
Ismét három vagy négy percig csendben maradt. Majd rám tekintett, és így szólt:
– Tegyük fel, én adom meg a biztosítékot?
Egy pillanatig haboztam, átgondoltam magamban a kérdést, és azt mondtam:
– Ha biztosítékot ad, el tudom fogadni.
– Akkor én biztosítalak téged, hogy India szabad lesz – mondta megfontolt hangsúllyal.

Feladatomat elvégeztem – látogatásom célját Pondicherry-be teljesítettem. Személyes kérdésem, és a csoport problémája megoldódott. […]

Ideje volt elindulnom. India szabadságának kérdése azonban ismét felmerült az elmémben, és amikor elbúcsúztunk, miután felálltam, hogy távozom, nem tudtam elfojtani a kérdést, ami magát az életet jelentette számomra:
– Biztos benne, hogy India szabad lesz?
Akkor nem ismertem fel aggályos kérdésem teljes jelentőségét. Egy garanciát akartam, és bár a biztosítékot megkaptam, a kétségek nem szűntek meg teljesen.
Sri Aurobindo nagyon komollyá vált. Előjött benne a jógi, az égre szegezte a tekintetét, amit látni lehetett az ablakon keresztül. Majd rám nézett, öklét az asztalra helyezte, és így szólt:
– Erre mérget vehetsz, olyan biztos ez, mint ahogy a nap holnap felkel. A végzés ki van adva, lehet, hogy nem kell sok idő, hogy be is következzen.
Meghajoltam előtte. Aznap, több mint két év óta, nyugodtan tudtam aludni a vonaton.

Purani: Esti beszélgetések Sri Aurobindoval