MI VÉGTELENÜL FONTOSAK VAGYUNK A MINDEN SZÁMÁRA, DE SZÁMUNKRA A MINDEN JELENTÉKTELEN

Jelenleg hamisan vesszük számításba a dolgokat. Mi végtelenül fontosak vagyunk a Minden számára, de számunkra a Minden jelentéktelen; csak mi vagyunk fontosak önmagunknak. Az eredendő tudatlanság ismertetőjele – ami egyben az ego gyökere –, hogy csupán önmagával, mint középponttal tud gondolkodni, mintha az lenne a Minden, és abból, ami nem ő maga, csak annyit fogad el, amennyire egy mentális tudás hajlamos, vagy amennyire a környezetének összeütközései kényszerítik, hogy elfogadjon. Még amikor filozofálni is kezd, nem azt állítja, hogy a világ csak benne és az ő tudata által létezik? Számára a tudatának az állapota vagy a mentális normái a valóság ismérvei; minden, ami kívül esik az érdekszféráján vagy...

Tovább

A végtelen Energia mennyiségi és minőségi illúziója

AMIKOR elfordítjuk szemlélő tekintetünket a korlátozott és mulandó érdekességekkel való egoisztikus elfoglaltságától, és a világra szenvtelen és kíváncsi szemmel nézünk, amely csak az Igazságot kutatja, akkor az első eredményünk a végtelen létezés, a végtelen mozgás, a végtelen aktivitás egy határtalan energiájának az észlelése, amely a korlátlan Térben, az örök Időben özönlik kifelé, egy létezésnek az észlelése, amely végtelenül felülmúlja az egónkat vagy bármelyik egót vagy az egók bármely együttesét, amelynek mérlegében az eónok lenyűgöző alkotásai jóformán egy pillanatnak a porszemei, és amelynek felmérhetetlen végösszegében a megszámlálhatatlan miriádok csak mint egy jelentéktelen...

Tovább

Az intuitív tudástól a tapasztalaton alapuló tudományig

Az emberben való működésének jellemző természete által azonban az Intuíció – amely általában a fátyol mögül hat, és mindenekelőtt az ember kevésbé megvilágított, a magát kevésbé kifejezni képes részeiben – a fátyol előtt, az ébrenléti tudat gyenge fényében csak azon eszközök által teljesített szolgálatot, amelyek nem képesek teljesen magukba foglalni az üzeneteit: az Intuíció nem képes az igazságot abban a rendezett és érthetően kifejezett formában átadni nekünk, amelyet a természetünk igényel. Mielőtt a közvetlen tudás bármi ilyenfajta teljességét elő tudná idézni bennünk, ahhoz a felszíni lényünkben meg kellene szerveződnie, és megszereznie ott a vezető szerepet. A felszíni lényünkben...

Tovább

A tiszta Létező intuitív felismerése

A Szat Brahman, a tiszta, meghatározhatatlan, végtelen, abszolút Létezés az a végső fogalom, amelyre a Védantikus elemzés eljut az univerzummal kapcsolatos véleményében, az az alapvető Valóság, amelyet a Védantikus tapasztalás felfedez mindazon mozgás és képződmény mögött, amely a látszólagos valóságot alkotja. Nyilvánvaló, hogy amikor alapul tekintjük ezt az elgondolást, akkor teljesen mögé megyünk annak, amit a mindennapi tudatunk, a normál tapasztalásunk tartalmaz vagy igazol. Az érzékek vagy az érzék-elme egyáltalán semmit nem tud semmilyen tiszta vagy abszolút létezésről. Mindaz, amit az érzék tapasztalatunk mond nekünk, az forma és mozgás. A forma létezik, de egy olyan létezéssel, amely nem tiszta, hanem...

Tovább

Érzékszervek nélküli közvetlen érzékelés

A mentális és érzéki tudás – ahogy az jelenleg bennünk meg van szerveződve – e természetéből az következik, hogy a fennálló korlátainkban nincs elkerülhetetlen szükségszerűség. Ezek egy evolúció eredményei, amelyben az elme hozzászoktatta magát, hogy normál eszközeiként függjön bizonyos fiziológiai funkcióktól és azok reakcióitól, amelyekkel kapcsolatba lép az anyagi univerzummal. Következésképpen, bár az a szabály, hogy amikor tudatába akarunk jutni a külső világnak, ezt közvetetten, az érzékszerveken keresztül kell megtennünk, és a dolgok és emberek igazságáról csak annyit tudunk megtapasztalni, amennyit az érzékeink felénk közvetítenek, ez a szabály csak egy domináns szokásnak a rendje. Az elme...

Tovább

A tiszta értelem és a lélektani tapasztalás

Az emberi értelemnek kettős működése van: egy vegyes vagy alárendelt és egy tiszta vagy független. Az értelem egy vegyes működést fogad el, amikor az érzékek útján felfogható tapasztalás körébe korlátozza önmagát, annak törvényét a végső igazságként fogadja el, és csak a jelenség tanulmányozásával törődik, azaz a dolgok megjelenéseivel a viszonyaikban, folyamataikban és hasznosságaikban. Ez a racionális működés képtelen megismerni azt, ami van, csak azt ismeri, ami úgy tűnik, hogy van, nincsen mérőónja, amellyel meg tudja mérni a létezés mélységeit, csak a kialakulás tereit tudja felmérni. Másrészt az értelem bebizonyítja a tiszta működését, amikor az érzékekkel felfogható tapasztalatainkat...

Tovább

Az Isteni Élet – Az Ego és a Dualitások

A 7. fejezet itt olvasható: http://aurobindo.hu/az-isteni-elet/az-isteni-elet-7/

Tovább

Az Isteni Élet – Az Ember az Univerzumban (részlet)

Az univerzum és az egyén az a két lényeges megjelenés, amelyekbe leereszkedik a Megismerhetetlen, és amelyeken keresztül kell őt megközelíteni; mert más közbenső kollektivitások csak az ő kölcsönhatásukból születnek. A legfelsőbb Valóságnak ez a leereszkedése természetében egy ön-álcázás; és a leereszkedésben egymásra következő szintek vannak, az álcázásban egymást követő fátylak. A feltárulás szükségképpen egy felemelkedés formáját veszi fel; és szükségképpen mind a felemelkedés, mind a feltárulás fokozatosan előrehaladó. Mert az Isteni leereszkedésében minden egymásra következő szint az ember számára egy stádium egy felemelkedésben; minden fátyol, amely elrejti az ismeretlen Istent az...

Tovább

Az Isteni Élet — Az Egyén Rendeltetése

Az Isteni Élet [The Life Divine] következő fejezete olvasható az alábbi linkre kattintva: V. Fejezet — Az Egyén rendeltetése

Tovább

Az Isteni Élet — Az isteni lélek hasonló, megszabadult lelkekben reprodukálja önmagát

Következésképpen az egyéni lélek megszabadulása az alapeszméje az egyértelmű isteni tevékenységnek; ez a elsődleges isteni szükségesség és az eszmei tengely, amelyen minden más forog. Ez a Fénynek az a pontja, amelyben kezd felszínre bukkanni a Sokaságban a kívánt teljes ön-manifesztálódás. De a megszabadult lélek az egység érzékelését horizontálisan is kiterjeszti, csakúgy, mint vertikálisan. Egysége a transzcendentális Eggyel nem teljes a kozmikus Sokkal való egysége nélkül. És ez az oldalirányú egység más formában a saját megszabadult állapotának egy megsokszorozódását, egy reprodukálását jelenti a Sokféleség más pontjaiban. Az isteni lélek hasonló, megszabadult lelkekben reprodukálja önmagát,...

Tovább