A fa és a mag
Az átfogó Szuperelme ezen oszthatatlansága, amely anélkül tartalmaz minden sokféleséget, hogy ezáltal csorbulna saját egysége, egy olyan igazság, amelyhez mindig ragaszkodnunk kell, ha meg akarjuk érteni a kozmoszt és meg akarunk szabadulni analitikus mentalitásunk kezdeti hibájától. Egy fa a magból fejlődik ki, amelyben már benne van, a mag pedig a fából; egy rögzített törvény, egy megváltoztathatatlan folyamat uralkodik a megnyilvánulás formájának állandóságában, amelyet fának nevezünk. Az elme ezt a jelenséget, a fa születését, életét és szaporodását önmagában álló dolognak tekinti, és ennek alapján tanulmányozza, osztályozza és magyarázza. A fát a maggal, a magot a fával magyarázza; kihirdeti a...
TovábbAz univerzum mint Élet jön az egyénhez
Az univerzum mint Élet jön az egyénhez: egy dinamizmusként – melynek teljes titkát az egyénnek uralnia kell –, és ütköző eredmények sokaságaként, potenciális energiák örvényeként, amelyekből ki kell szabadítania valami mindenek felett álló rendet és valami még meg nem valósított harmóniát. Végül is ez az ember fejlődésének igazi értelme. Ez nem pusztán az újbóli kifejezésre juttatása, némiképp más módon, annak, amit a fizikai Természet már megvalósított. És az emberi élet ideálja sem lehet egyszerűen egy olyan állat, amely a mentális lét magasabb szintjén ismétli meg magát. Máskülönben, bármely rendszer vagy rend, mely biztosítana egy elviselhető jólétet és egy mérsékelt mentális...
TovábbAz isteni Életbe való felemelkedés
Az isteni Életbe történő felemelkedés az ember utazása, a legkiválóbb Munka, a szívesen fogadott Áldozat. Egyedül ez az ember valódi teendője a világban, és létezésének igazolása, mely nélkül csak egy kis féreg lenne, és más röpke életű férgek között csúszna és mászna egy sár és víz darabka felszínén, amelynek sikerült a fizikai világegyetem megdöbbentő nagysága közepette kialakulnia. – Sri Aurobindo: Az Isteni Élet
TovábbMI VÉGTELENÜL FONTOSAK VAGYUNK A MINDEN SZÁMÁRA, DE SZÁMUNKRA A MINDEN JELENTÉKTELEN
Jelenleg hamisan vesszük számításba a dolgokat. Mi végtelenül fontosak vagyunk a Minden számára, de számunkra a Minden jelentéktelen; csak mi vagyunk fontosak önmagunknak. Az eredendő tudatlanság ismertetőjele – ami egyben az ego gyökere –, hogy csupán önmagával, mint középponttal tud gondolkodni, mintha az lenne a Minden, és abból, ami nem ő maga, csak annyit fogad el, amennyire egy mentális tudás hajlamos, vagy amennyire a környezetének összeütközései kényszerítik, hogy elfogadjon. Még amikor filozofálni is kezd, nem azt állítja, hogy a világ csak benne és az ő tudata által létezik? Számára a tudatának az állapota vagy a mentális normái a valóság ismérvei; minden, ami kívül esik az érdekszféráján...
TovábbA végtelen Energia mennyiségi és minőségi illúziója
AMIKOR elfordítjuk szemlélő tekintetünket a korlátozott és mulandó érdekességekkel való egoisztikus elfoglaltságától, és a világra szenvtelen és kíváncsi szemmel nézünk, amely csak az Igazságot kutatja, akkor az első eredményünk a végtelen létezés, a végtelen mozgás, a végtelen aktivitás egy határtalan energiájának az észlelése, amely a korlátlan Térben, az örök Időben özönlik kifelé, egy létezésnek az észlelése, amely végtelenül felülmúlja az egónkat vagy bármelyik egót vagy az egók bármely együttesét, amelynek mérlegében az eónok lenyűgöző alkotásai jóformán egy pillanatnak a porszemei, és amelynek felmérhetetlen végösszegében a megszámlálhatatlan miriádok csak mint egy jelentéktelen...
TovábbAz intuitív tudástól a tapasztalaton alapuló tudományig
Az emberben való működésének jellemző természete által azonban az Intuíció – amely általában a fátyol mögül hat, és mindenekelőtt az ember kevésbé megvilágított, a magát kevésbé kifejezni képes részeiben – a fátyol előtt, az ébrenléti tudat gyenge fényében csak azon eszközök által teljesített szolgálatot, amelyek nem képesek teljesen magukba foglalni az üzeneteit: az Intuíció nem képes az igazságot abban a rendezett és érthetően kifejezett formában átadni nekünk, amelyet a természetünk igényel. Mielőtt a közvetlen tudás bármi ilyenfajta teljességét elő tudná idézni bennünk, ahhoz a felszíni lényünkben meg kellene szerveződnie, és megszereznie ott a vezető szerepet. A felszíni lényünkben...
TovábbA tiszta Létező intuitív felismerése
A Szat Brahman, a tiszta, meghatározhatatlan, végtelen, abszolút Létezés az a végső fogalom, amelyre a Védantikus elemzés eljut az univerzummal kapcsolatos véleményében, az az alapvető Valóság, amelyet a Védantikus tapasztalás felfedez mindazon mozgás és képződmény mögött, amely a látszólagos valóságot alkotja. Nyilvánvaló, hogy amikor alapul tekintjük ezt az elgondolást, akkor teljesen mögé megyünk annak, amit a mindennapi tudatunk, a normál tapasztalásunk tartalmaz vagy igazol. Az érzékek vagy az érzék-elme egyáltalán semmit nem tud semmilyen tiszta vagy abszolút létezésről. Mindaz, amit az érzék tapasztalatunk mond nekünk, az forma és mozgás. A forma létezik, de egy olyan létezéssel, amely nem tiszta,...
TovábbÉrzékszervek nélküli közvetlen érzékelés
A mentális és érzéki tudás – ahogy az jelenleg bennünk meg van szerveződve – e természetéből az következik, hogy a fennálló korlátainkban nincs elkerülhetetlen szükségszerűség. Ezek egy evolúció eredményei, amelyben az elme hozzászoktatta magát, hogy normál eszközeiként függjön bizonyos fiziológiai funkcióktól és azok reakcióitól, amelyekkel kapcsolatba lép az anyagi univerzummal. Következésképpen, bár az a szabály, hogy amikor tudatába akarunk jutni a külső világnak, ezt közvetetten, az érzékszerveken keresztül kell megtennünk, és a dolgok és emberek igazságáról csak annyit tudunk megtapasztalni, amennyit az érzékeink felénk közvetítenek, ez a szabály csak egy domináns szokásnak a rendje. Az...
TovábbA tiszta értelem és a lélektani tapasztalás
Az emberi értelemnek kettős működése van: egy vegyes vagy alárendelt és egy tiszta vagy független. Az értelem egy vegyes működést fogad el, amikor az érzékek útján felfogható tapasztalás körébe korlátozza önmagát, annak törvényét a végső igazságként fogadja el, és csak a jelenség tanulmányozásával törődik, azaz a dolgok megjelenéseivel a viszonyaikban, folyamataikban és hasznosságaikban. Ez a racionális működés képtelen megismerni azt, ami van, csak azt ismeri, ami úgy tűnik, hogy van, nincsen mérőónja, amellyel meg tudja mérni a létezés mélységeit, csak a kialakulás tereit tudja felmérni. Másrészt az értelem bebizonyítja a tiszta működését, amikor az érzékekkel felfogható tapasztalatainkat...
TovábbAz Isteni Élet – Az Ego és a Dualitások
A 7. fejezet itt olvasható: http://aurobindo.hu/az-isteni-elet/az-isteni-elet-7/
Tovább
Legutóbbi hozzászólások