CÉL AZ ÉLETBEN
A céltalan élet mindig egy nyomorúságos élet.
Mindegyikünknek kell, hogy legyen célja. De ne feledjétek, hogy a cél minőségétől fog függni az élet minősége.
A célotok emelkedett és mindenre kiterjedő, nemes és önzetlen kell, hogy legyen; ez teszi majd értékessé az életeteket önmagatok és mások számára.
De bármi légyen is az ideálotok, azt nem lehet tökéletesen megvalósítani, hacsak nem valósítjátok meg magatokban a tökéletességet.
Ahhoz, hogy dolgozzatok a tökéletességeteken, az első lépés, hogy váljon tudatossá számotokra az énetek, lényetek különböző részei és azok megfelelő aktivitása.
– Az Anya
Köszönet az idézetért Dambholinak, a folytatása itt olvasható:
http://anya.supramental.hu/hu/nevelesrol/az-elet-tudomanya
Később, 1961 április 25.én Satpremnek az Agendához ezt mondja Anya a céllal kapcsolatban:
„A hétköznapi tudatosság állapotában valamit VALAMIÉRT teszünk. Például, az összes védikus bölcsnek volt egy célja: számukra a cél a halhatatlanság megtalálása volt. Minden szinten mindig van egy cél. Mi magunk is „szupramentális felismerésről” beszélünk. De nem sokkal ezelőtt, nem tudom, mi történt. Valami hatalmába kerített; nem egy gondolat, nem egy érzés, hanem inkább valami állapot: a cél valószerűtlensége – nem, nem a valószerűtlensége: haszontalansága. Még csak nem is haszontalansága: a cél nemlétezése. Ez… Most van valami abszolút minden egyes másodpercben, minden egyes mozdulatban, a legfinomabb és legspirituálisabbtól a leganyagibb mozdulatig – az egymásutániság érzése eltűnt. Az egymásutániság eltűnt: ez nem az „oka”, ezt nem „azért” teszem; nem célzom meg „azt” –, úgy tűnik… Eléggé különleges. Egy megszámlálhatatlan, örökös és egyidejű abszolútum. A kapcsolódás érzése eltűnt, az ok és hatás érzése elmúlt: minden, ami az idő és a tér világához tartozik. Mindegyik… mindegyik mi? Nem mondhatom, hogy „mozdulat”, vagy „tudatállapot”, vagy „rezgés” (mindezen fogalmak még mindig a mi érzékelési módunkhoz tartoznak), tehát azt mondom „dolog” – a „dolog” nem jelent semmit. Minden „dolog” magában hordozza saját abszolút törvényét. Teljes mértékben hiányzik az ok és okozat, a cél, a szándék. Ez a fajta kapcsolat (Anya tesz egy vízszintes kézmozdulatot) nem létezik: csak az (függőleges kézmozdulat). Valami, aminek nincs sem oka, sem hatása, sem folytonossága, sem szándéka – minek a szándéka! Ez valami ilyesmi (ugyanaz a függőleges mozdulat).”