Evolúció a spirituális és szupramentális lény felé

Print Friendly, PDF & Email

Voltak korok, amikor a spirituális tudás megszerzése utáni kutatás — legalábbis bizonyos civilizációkban —, intenzívebb volt és szélesebb körben elterjedt, mint most, vagy inkább, mint amilyen a világban az elmúlt néhány évszázadban jellemző volt. Most ugyanis úgy tűnik, hogy a kutatás görbéje egy új irányt vesz fel, amely a múlt eredményeiből indul ki, és egy nagyszerűbb jövő felé irányul. A spirituális vívmányok vagy az okkult tudás azonban mindig — még a Védák korában és Egyiptomban is — csak a kevesek számára volt korlátozva, nem volt elterjedve az emberiség széles rétegei között. Az emberiség összességében lassan fejlődik, és ez a fejlődés magában foglalja az evolúció minden fokozatát az anyagi és a vitális embertől a mentális emberig. Csak egy csekély kisebbség nyomult át a korlátokon, és nyitotta meg az okkult és spirituális tudás kapuit, és készítette elő az evolúció előrehaladását a mentális emberen túl a spirituális és szupramentális lény felé. Ennek a kisebbségnek néha óriási befolyása volt, mint a Védikus Indiában, Egyiptomban, vagy, mint a tradíció szerint, Atlantiszban, amikor is irányt szabott az emberi faj civilizációjának — erősen rányomva arra a spiritualitás és az okkultizmus bélyegét; máskor viszont titkos iskolákba és rendekbe vonult vissza, közvetlenül nem befolyásolta a civilizációt, amely belesüllyedt az anyagi tudatlanságba: vagy a káoszba és a sötétségbe, vagy a kemény munkával kivívott külső felvilágosodásba, amely elutasítja a spirituális tudást.

Az evolúció ciklusai mindig felfelé tartanak, azonban ezek ciklusok, és ezért nem egyenes vonalban haladnak felfelé. A folyamat éppen emiatt felemelkedések és hanyatlások sorozatának benyomását kelti, de ami lényeges az evolúció által elért gyarapodásokban, az megmarad, vagy ha még egy időre el is halványul, az új koroknak megfelelő formákban ismét előbukkan. A teremtésbe — az Anyagtól a Szupraértelemig — a létezés összes fokozata leereszkedett, és minden egyes fokozat létrehozott egy neki megfelelő világot, birodalmat, síkot vagy rendszert. Az anyagi világ teremtésében a leereszkedő Tudat belemerült a látszólagos Tudatnélküliségbe, és ebből a Tudatnélküliségből fokról-fokra emelkedik ki, míg újra el nem éri spirituális és szupramentális tetőfokát, és ki nem nyilvánítja a képességeit itt az Anyagban. De még a Tudatnélküliségben is van egy rejtett Tudat, amely, mondhatnánk úgy, egy rá jellemző Intuíció alapján működik, amelyet rejtve magában hordoz. Az Anyag minden szintjén, az Élet minden szintjén ez az Intuíció az adott szintnek megfelelően fejti ki a hatását, és egy fátyol mögül hat, támogatva és kikényszerítve a teremtő Erő közvetlen szükségleteit. Létezik Intuíció az Anyagban, amely fenntartja az anyagi világ működését az elektrontól a Napig és a bolygókig, és amit azok magukban tartalmaznak. Létezik Intuíció az Életben, amely hasonlóan támogatja és irányítja az Élet játékát és fejlődését az Anyagban, amíg az készen nem áll a mentális evolúcióra, amelynek eszköze az ember. Az emberben a teremtés ugyanezt a felfelé irányuló folyamatot követi: a belső Intuíció annak a szintnek megfelelően alakul, amelyet az ember a fejlődésében elért. Még a tudós precíz intellektusa, amely hajlamos tagadni az Intuíció külön való létét vagy felsőbbségét, sem tud igazán előrehaladni, hacsak nincsen mögötte egy mentális Intuíció, amely lehetővé teszi a számára, hogy megtegye a következő lépést, vagy megsejteti vele, mit kell tennie. Az Intuíció tehát jelen van a dolgok kezdeténél és a közepénél ugyanúgy, ahogy a beteljesülésénél.

Az Intuíció azonban csak akkor ölti fel magára igazi formáját, amikor az értelmin túl a spirituális területre megyünk, mert csak ott jön teljesen elő a fátyol mögül, és tárja fel valódi és teljes természetét. Az ember mentális evolúciója mellett, egy másik evolúció kezdeti folyamata is előrehaladt, amely a spirituális és a szupramentális lényt készíti elő. Ennek két irányvonala volt, az egyik a Természet titkos okkult erőinek és azoknak a rejtett síkoknak és világoknak a felfedezése, amelyeket az anyagi világ elleplez előlünk, a másik pedig az ember lelkének és spirituális énjének a felfedezése. Ha Atlantisz hagyománya igaz, akkor ez az a fejlődés, amely az okkult tudás legvégsőbb pontjáig ment, azonban onnan nem tudott továbblépni. A Védikus kor Indiájában született meg az a csúcsteljesítmény, amelyet a másik irányvonal — a spirituális önfelfedezés — hagyott maga után; az okkult tudás jelen volt, de alárendelt maradt. Elmondhatjuk, hogy itt Indiában az Intuíció uralma alakult ki először, az intellektuális Értelem utána, a későbbi filozófiában és tudományban fejlődött ki. A tömegek azonban abban az időben, alapjában véve, egyértelműen teljesen az anyagi szinten éltek, az anyagi Természet Istenségeit imádták, teljesen anyagi dolgokat akartak tőlük. A Védikus misztikusok erőfeszítése felfedte számukra a mögöttes dolgokat, a belső látás, hallás és tapasztalat ereje által, amely korlátozott számú látnoknak és bölcsnek volt a sajátja, és gondosan titokban volt tartva az emberiség tömegei elől: a misztikusok ugyanis mindig ragaszkodtak a titoktartáshoz. A spirituális síkon az Intuíciónak ezt a kivirágzását nagyon helyesen tulajdoníthatjuk azon sarkalatos vívmányok gyors újbóli felbukkanásának, amelyet egy korábbi korszak hozott le. Ha analizáljuk India spirituális történetét, akkor azt találjuk, hogy miután elérte ezt a csúcspontot, egy leereszkedés következett be, amely megkísérelte felemelni a már kifejlődött tudat összes alacsonyabb szintjét, és összekötni azt a csúcson lévő spirituálissal. A Védikus kort az intellektus és a filozófia nagy kitörése követte, amely még a spirituális igazságot vette alapul, és még egyszer megpróbálta azt elérni — nem közvetlen Intuíción vagy okkult folyamaton keresztül, ahogy azt a Védikus próféták tették, hanem az elme visszatükröző, spekulatív, logikus gondolkodásán keresztül; ugyanakkor jóga módszerek fejlődtek ki, amelyek a gondolkodó elmét, mint eszközt használták fel a spirituális felismerés eléréséhez, miközben ezt az elmét magát is spirituálissá tették. Ezután olyan filozófiák és jóga módszerek kifejlődésének korszaka következett, amelyek a spirituális felismerés eszközeként egyre jobban és jobban felhasználták az érzelmi és esztétikai lényt, és a szíven és az érzelmeken keresztül tették spirituálissá az emberben az emocionális szintet. Ez Tantrikus és más eljárásokkal párosult, amelyek figyelmüket a mentális akaratra, az élet-akaratra és az érzékelések akaratára fordították, és azokat egyszerre tették a spiritualizálás eszközeivé és területévé. A Hathajógában és más, a test isteniesülésére tett kísérletekben az erőfeszítésnek szintén az egyik irányvonala található meg, amely ugyanazt az eredményt próbálta elérni az élő Anyag vonatkozásában; de ehhez még meg kell várni a testben lévő Szellem valódi jellegzetes módszereinek és képességeinek felfedezését. Elmondhatjuk tehát, hogy az egyetemes Tudat az Anyagba való alászállását követően két irányvonal mentén vezette az evolúciót: az egyik a felemelkedés vonala, az Én és a Szellem felfedezéséért, a másik a leereszkedés vonala az értelem, az élet és a test már kifejlődött szintjein keresztül, azért, hogy ezekbe is lehozza a spirituális tudatot, és ezáltal bizonyos rejtett célt valósítson meg az anyagi univerzum teremtésében. A jógánk vezérelve ennek a folyamatnak az elfogadása, összegzése és befejezése, az a törekvés, hogy felemelkedjünk a lehető legmagasabb szupramentális szintre, és lehozzuk annak tudatát és képességét az elmébe, az életerőbe és a testbe.

A jelenlegi materialista, tárgyiasult intellektussal és életerő törekvéssel áthatott civilizáció — amelyet te annyira fájónak tartasz —, csak egy epizód, de olyan epizód, amely talán elkerülhetetlen volt. Mert ha az elme, az életerő és a test spiritualizálása az elérendő cél, és a Szellem tudatos jelenléte még a fizikai tudatban és az anyagi testben is, akkor annak a korszaknak — amely az Anyagot és a fizikai életet helyezi előtérbe, és magát az intellektus azon erőfeszítéseinek szenteli, hogy felfedezze az anyagi lét igazságát —, talán el kellett jönnie. Egyik oldalon, mindennek az anyagiasítása, egészen magáig az intellektusig, a spirituális kereső számára óriási nehézséget hozott létre — amiről beszélsz —, azonban a másik oldalon azt a jelentőséget adta meg az Anyagban való életnek, amelyet a spiritualitás a múltban hajlamos volt megtagadni tőle. Bizonyos szempontból ez a kor szükségessé tette a spirituális keresés számára az anyag spiritualizálását, így támogatva a kibontakozó spirituális tudat alászálló folyamatát a földi természetbe. Ennél többet érdemként nem hozhatunk fel a számára; ennek a kornak a tudatos erőfeszítése inkább abban volt, hogy elfojtsa, és szinte kiirtsa az emberiségben a spirituális részt; csak az ezzel szembenálló oldal nyomásának isteni felhasználásán, és a fentről történő beavatkozáson múlott, hogy a végeredmény spirituális lesz.

5 hozzászólás

  1. Csáki György
    okt 5, 2012

    …a végeredmény spirituális lesz, vagy lett?

    • Dambholi
      okt 6, 2012

      Az emberiséget tekintve még mindig csak lesz, gondolom.

      • Csáki György
        okt 6, 2012

        Tényleg azt írta Sri Aurobindo, hogy lesz, de olyan érzés jött kétszeri olvasás után, hogy „lett” és talán csak elírtad…

  2. Csáki György
    okt 6, 2012

    Köszönöm, hogy feltetted! Jó volt ezt olvasni tegnap este. 🙂

    • Dambholi
      okt 6, 2012

      Szívesen – a leglelkesebb olvasónak!

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .