„Ez az én testem és ez az én vérem”

Print Friendly, PDF & Email

„EZ AZ ÉN TESTEM ÉS EZ AZ ÉN VÉREM”

Jézus egy nagy gondolkodó volt, egy olyan ember, aki – látszólag saját erejére utaltan, bár ez nem biztos – megragadott valamit az isteni tudásból, de azok a szerzők, akik feljegyezték a mondásait, legnagyobbrészt átlagos, nagyon korlátozott műveltségű és behatárolt gondolkodású emberek voltak, és ők úgy tűnik, durván félreértették legmélyebb mondásait. Például, amikor azt mondta, „Én és az Atyám egyek vagyunk”, kifejezve azt a mély igazságot, hogy az emberi én és az isteni én azonosak, akkor ők azt képzelték, ezzel egy egyedi igényt támasztott, hogy ő Isten; ebből ered Szűz Mária rendkívüli legendája, és mindaz, ami ebből következett. Mindnyájan ismerjük az Utolsó Vacsora történetét és Jézus csodálatosan sokatmondó kijelentését, amikor megtörte a kenyeret és adott a borból a tanítványainak: „Ez az én testem és ez az én vérem”, és az Eucharisztia rendkívüli szertartását és az Átváltozásnak azt a tanát, amelyet a Római Katolikus Anyaszentegyház erre alapított. „Romlottság! Babona! Istenkáromló badarság!” – kiáltja a protestáns – „Csak egy élénk Keleti metafora és semmi más.” Ha így lenne, akkor ez valóban csak egy „értelmetlen, mesterkélt és ostoba” metafora volna, sőt mi több „még egy irtózatos és utálatos” is. De én inkább abban hiszek, hogy Jézus szavainak mindig volt egy egyetemesen igaz és nagyon szép jelentése. Másrészt az Átváltozás tana olyan, amelyet maguk a katolikusok sem értenek, számukra ez egy „misztérium”. És mégis milyen nyilvánvaló a jelentés a Keleti felfogóképesség számára! Az anyag sejtállománya, az univerzum élelem-burka, amelyhez a kenyér és bor tartozik, van Isten véreként és testeként visszaadva, és ez jelképezi azt a nagyszerű ősi áldozatot, amely által Isten keresztre feszítette önmagát, hogy a világ létezhessen. A Végtelennek végessé kellett válnia, a Feltételhez-nem-kötöttnek feltételhez kellett kötnie magát, a Szellemnek ki kellett fejlesztenie az Anyagot. A kenyérben és a borban, amelyet az áldozó megesz, Isten tényleg ott van, de nincs jelen a tudatunkban, és ily módon csak a hit aktusa által válik (itt a tudatunk számára) jelenlévővé; ez az Átváltozás teljes tana. Mert, ahogy az Upanisad mondja, hinnünk kell Istenbe, mielőtt képesek vagyunk megismerni őt; „Ő van”-ként kell őt realizálnunk, mielőtt őt az ő lényegében realizálnánk. És valóban, ha a gyerek nem hitte volna el, amit a tanítója vagy a könyve mondott neki, hogyan tudhatna a felnőtt ember bármit is?

– Sri Aurobindo

Aurobindo Sri fényképe.

4 hozzászólás

  1. hibiscus
    márc 26, 2016

    Ezt hol írta, vagy mondta Sri Aurobindo?

    Mert az aurobindo.ru -n ez a kifejezés csak

    Satprem. Sri Aurobindo, or The Adventure of Consciousness (145-146)

    -ben fordul elő

    https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22This+is+my+body%2C+this+is+my+blood%22+site:aurobindo.ru

    … Nem mondta Krisztus: „Ez az én testem, az én vérem”, nem azért használja ezt a két leganyagibb, legkonkrétabb-jelképet – kenyér és bor – hogy kifejezze, ez az Anyag is az Egynek a teste és Istennek a vére? (lásd Sri Aurobindo, Eight Upanishads, X.XI.) Hogyha Ő nem lenne már ott a kőben is, akkor hogy kerülhetett volna bele az emberbe, milyen csoda áltat szállt volna le a mennyből? Az evolúció eredményei vagyunk, nem pedig tetszőleges csodatételek utódai: az egész földi múlt ott van az [emberi természetünkben]… Az emberi lény természete feltételez egy anyagi és vitális fejlődési szakaszt, amelyik előkészíti felbukkanását az elmében, és egy állati múltat, amelyik megformálja az összetett embersége első természeti elemét. És hadd ne mondjuk, hogy ez azért van, mert az anyagi Természet fejlődött a kibontakozó emberi élet, test, az állati elme által, és csak utólag ereszkedett le az így kialakut formába… mivel ez feltételez egy szakadékot a lélek és a test között, a lélek és az élet között, a lélek és az elme között, ami nem létezik; nincs test lélek nélkül, nincs test, ami ne saját magának a léleknek egy formája lenne; az Anyag saját maga a szellem szubsztanciája és ereje, és nem létezhetne, ha lett volna bármi más, mivel semmi sem létezhet, ami nem az Örökkévaló szubsztanciája vagy ereje…(The Life Divine, 677)

  2. Csáki György
    márc 26, 2016

    1962 dec. 15.-i és 1967 szept. 13.-i Agendarészletben mondja Anya:

    „Természetesen, Sri Aurobindo maga mondta, Krisztus egy Avatár (egy kisebb Avatárforma). Egy Avatár a Krisna vonalban, ezt a vonalat képviselte… igen, a jóság, a jótékonyság, szeretet, a harmónia. Ő ehhez a vonalhoz tartozik.”

Hozzászólás a(z) hibiscus bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .