Ez mind Brahman – tapasztalat a börtönben

Print Friendly

… az ítélet előtt ettől a naptól fogva minden reggel és este tettem egy kis sétát az udvaron […] olykor két órát is kint voltam, nem volt ezzel kapcsolatos idő korlát. Ezt nagyon élveztem.

Egyik oldalon voltak a börtön gyárak, a másikon a tehénistállók – az én független királyságomat e kettő szegélyezte. A gyártási részlegtől a tehénistállókig, a tehénistállóktól a gyártási részlegig fel és alá járva az Upanisadok mélységesen megindító, időtlen, hathatós mantráit recitáltam, vagy figyelve a foglyok mozgásait és tevékenységeit próbáltam realizálni az immanens Istenség – a minden formában benne lévő Isten – alapigazságait. A fákban, a házakban, a falakban, az emberekben, állatokban, madarakban, fémekben, a földben – az „Ez Mind Brahman” (szarvam khalvidam Brahman) mantra segítségével – próbáltam állandósítani vagy kikényszeríteni ezt a realizálást. Ahogy így folytattam, néha a börtön teljesen megszűnt börtönnek látszani. A magas fal, azok a vas korlátok, a fehér fal, a napfényben ragyogó zöld levelű fa – úgy tűnt, ezek a közönséges dolgok egyáltalán nem voltak tudat nélküliek, hanem hogy egy univerzális tudattal vibráltak; szeretnek és meg akarnak ölelni engem, körülbelül így éreztem. Emberek, tehenek, hangyák, madarak mozognak, repülnek, énekelnek, beszélnek – mégis minden a Természet játéka; emögött mind van egy nyugalmas gyönyörben belemélyedt, nagyszerű, tiszta, szenvtelen Szellem. Időnként úgy tűnt, mintha Maga Isten állna a fa alatt, és játszana az Ő Gyönyör-fuvoláján; és ennek tiszta varázsával magát a lelkemet hozná elő. Állandóan úgy tűnt, mintha valaki átölelne és az ölében tartana. Ezen érzések megnyilvánulása hatalmába kerítette egész testemet és elmémet, mindenütt egy tiszta és terjedelmes béke uralkodott. Lehetetlenség leírni ezt a tapasztalatot. Életem kemény fedőrétege megnyílt és egy minden lény iránti szeretet forrása tört fel belülről. Együtt a szeretettel olyan szattvikus érzések, mint a könyörületesség, kedvesség, ahimsza, stb. lettek úrrá túlnyomóan radzsaszikus természetemen, és ez hatalmas felszabadulást eredményezett. És minél jobban megmutatkoztak ezek a tulajdonságok, annál nagyobb volt a gyönyör és mélyebb a felhőtlen béke. A per miatti szorongás az elejétől eloszlott, és egy ellentétes érzés talált helyett az elmémben: „Isten: Mindenség-jóság, Ő hozott engem a börtönbe, az én javamra. A kiszabadulásom és a vád hatályon kívül helyezése most már biztos volt.” Megszilárdult ebben a hitem. Ezután sok napig semmilyen bajtól nem szenvedtem a börtönben.

– Sri Aurobindo: Tales of prison life / A börtön élet történetei

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.