Gondolatok és Felvillanások
Ha Brahman csak egy személytelen absztrakció, amely örökre ellentmond konkrét létezésünk látszólagos tényének, akkor a dolog megfelelő befejeződése a megszűnés lenne; de számolni kell a szeretettel és gyönyörrel és ön-tudatossággal is.
Az univerzum nemcsak egy matematikai képlet bizonyos – számoknak és elveknek nevezett – mentális absztrakciók összefüggésének megoldásához, hogy végül egy nullát vagy egy ürességet számítson ki, és nem is csak egy fizikai működés, amely erők bizonyos kiegyenlítődését fejezi ki. Az univerzum egy Önmagát-szeretőnek a gyönyöre, egy Gyermek játéka, egy Költő vég nélküli ön-megsokszorozódása, aki meg van mámorosodva saját vég nélküli teremtés-képességének extázisától.
Beszélhetünk a Legfelsőbbről úgy, mintha Ő egy matematikus lenne, aki egy kozmikus számtani művelet számol ki számokban, vagy egy gondolkodó, aki alapelveknek és erők egyensúlyának a viszonyaiban, kísérletezéssel megold egy problémát; de úgy is beszélnünk kellene Róla, mintha egy szerető, az univerzális és parciális harmóniáknak egy muzsikusa, egy gyerek, egy költő lenne. A gondolkodás oldala nem elég; a gyönyör oldalát is teljesen meg kell ragadni: az Ideák, Erők, Létezések, Princípiumok üres öntőminták, ha nincsenek megtöltve Isten gyönyörének lélegzésével.
Ezek a dolgok metaforák, de minden metafora. Az elvonatkoztatások Isten igazságainak tiszta eszméit adják meg nekünk; a metaforák adják meg nekünk az ő élő valóságukat.
– Sri Aurobinod: Gondolatok és Felvillanások / Thoughts and Glimpses
Legutóbbi hozzászólások