Hol helyezkedik el és hova összpontosul a tudat

Ez mind attól függ, hol helyezkedik el és hova összpontosul a tudat. Ha az egóban helyezkedik el, és oda összpontosul a tudat, akkor az egóval azonosulunk — ha az elmében, akkor a tudat az elmével és annak működésével azonosul, és így tovább. Ha a tudat a hangsúlyt kifelé helyezi, akkor mondják azt, hogy a külső lényben élünk, és a tudat megfeledkezik a belső elméjéről és vitálisáról és a legbelső pszichikai lényéről; ha befelé megy, összpontosításának súlyát oda helyezi, akkor a belső lényként, vagy még mélyebben a pszichikai lényként, ismeri önmagát; ha felemelkedik a testből azokra a síkokra, ahol az én természeténél fogva tudatában van a tágasságának és szabadságának, akkor az Énként, és nem az elmeként, az életként vagy a testként ismeri önmagát. A tudatnak ez a hangsúlya az, amely az összes különbséget okozza. Ezért kell tudatunkat a szívben vagy az elmében összpontosítanunk, abból a célból, hogy befelé vagy felfelé menjünk. A tudat beállítottsága az, amely mindent meghatároz, amely az embert alapvetően mentálissá, vitálissá, fizikaivá vagy pszichikaivá teszi, megkötötté vagy szabaddá, a Purusában elkülönültté vagy a Prakritiben belegabalyodottá.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei