Isten létezése nem tudományos hipotézis vagy probléma, hanem egy spirituális vagy metafizikai megoldandó kérdés

A nehézség az, hogy te nem tudós vagy, aki megpróbálja rákényszeríteni az elképzeléseit a tudomány legnehézkesebb területére – lévén a legmateriálisabb -, a fizikára. Csak, ha te magad is tudós lennél, és általánosan elfogadott tudományos tényekre alapoznád az elképzeléseidet, vagy pedig saját felfedezéseidre – bár még ekkor is nagy nehézségek árán -, hallgatnának meg, vagy lenne súlya a véleményednek. Különben kiteszed magadat annak a vádnak, hogy olyan területen foglalsz állást, ahol nem rendelkezel szakmai hozzáértéssel, ugyanúgy, ahogy a tudós maga is ezt teszi, amikor felfedezései alapján kijelenti, hogy Isten nem létezik. Amikor a tudós azt mondja: “tudományosan szólva, Isten egy olyan hipotézis, amelyre többé nincsen szükség”, akkor kapitális képtelenséget beszél – mert Isten létezése egyáltalán nem egy tudományos hipotézis vagy probléma, és nem is lehet és nem is volt az, ez egy szellemi vagy metafizikai probléma, és mindig is az volt. Tudományosan egyáltalán nem beszélhetsz róla – sem mellette, sem ellene. A metafizikusnak vagy a spirituális keresőnek joga van rámutatni, hogy ez képtelenség; de ha a tudomány területén teszel a tudósnak ellentmondást nem tűrő kijelentéseket, akkor azt kockáztatod, hogy ugyanezt az ellenvetést ellened fordítják.

Ami a tudás egyesülését illeti, az egy lehetséges dolog, nem pedig egy létező dolog. A tudás mechanikus módszere bizonyos eredményekre vezet, a magasabb módszer bizonyos más eredményekre vezet, és ezek sok tekintetben alapvetően eltérnek egymástól. Hogyan kellene a különbséget áthidalni – amikor mindegyik igazolhatónak tűnik a saját területén? Ez egy megoldandó probléma, de úgy, ahogy javaslod, nem lehet megoldani. Legkevésbé a fizika területén. A lélektanban mondhatjuk azt, hogy a mechanikus vagy fiziológiai megközelítés a gyenge végénél ragadja meg a dolgot, és ez az összes közül a legkevésbé eredményes – mert a lélektan elsődlegesen nem mechanikus működésről és mérésről szól, az a test-tudat fizikai közreműködésén túli hatalmas területnek a kezdete. A biológiában a mechanikus működésen túl kaphatunk egy futó pillantást valamiről, mert a kezdetektől van a tudatnak – amely az önkifejezés céljából fejlődik és önmagát egyre jobban megszervezi – egy mozgása. A fizikában viszont a mechanikus törvényszerűségnek a legjellemzőbb területén vagy, ahol a folyamat a minden, a meghajtó tudat pedig úgy döntött, hogy a legnagyobb alapossággal elrejtőzködik – ezért “tudományosan szólva” az ott nem létezik. Csak az okkultizmus és a jóga segítségével lehet ott azt felfedezni, de az okkult tudomány és a jóga módszerei nem mérhetőek és követhetőek a fizikai tudomány eszközeivel – a szakadék tehát még mindig megmarad. Egy nap lehet, hogy ez áthidalható lesz, de nem valószínű, hogy a fizikus lesz a hídépítő, tehát semmi értelme arra kérni, hogy próbáljon meg olyasmit, ami a hatáskörén túl van.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Értelem, Tudomány és  Jóga