Koncentráció, meditáció – testhelyzet, asszimiláció, erőltetés, fáradság

Print Friendly

Az összpontosított meditáció számára a mozdulatlan ülő pozíció a természetes testhelyzet – a járás és az állás az aktív körülmények. Csak akkor könnyű járva vagy valamit végezve koncentrálni és befogadni, ha szert tettünk a tudat tartós nyugalmára és passzivitására. A koncentráció számára az önmagában összeszedett tudat alapvető fontosságú passzív állapota a megfelelő nyugalmi állapot, és a test számára a legjobb pozíció az ülő, összeszedett mozdulatlanság a testben. A koncentrációt lehet végezni fekve is, de ez a testhelyzet túl passzív, és inkább hajlik a tunyaság, mint az összeszedettség felé. Ez az oka, hogy a jógik mindig egy ászanában ülnek. Hozzá lehet szokni, hogy járva, állva, fekve meditáljunk, de az ülő a legjobb, természetes pozíció.

***

A mélyebb koncentrációt jobb akkor végezni, amikor egyedül vagy és nyugodt. A külső hangok nem szabad, hogy zavarjanak.

***

Feltétlenül jobb a meditáció után egy ideig csendben és összeszedettnek maradni. Hiba a meditációt könnyedén venni – ha ezt tesszük, akkor nem fog sikerülni befogadni, vagy ki fogjuk önteni, amit befogadtunk vagy annak legnagyobb részét.

***

A mély bensőségesség és nyugalom állapotába kerülsz. De ha túl hirtelen jössz ki belőle a közönséges tudatba, akkor rövid időre lehetséges, hogy fellép egy enyhe idegi zavar vagy egy szívverés, ahogy azt leírod. A legjobb mindig néhány másodpercig csendben maradni, mielőtt kinyitjuk a szemünket, és kijövünk ebből a belső állapotból.

A munkával kapcsolatos új érzésed teljesen rendben van, ez része az új nyugalomnak, és azt mutatja, hogy a tudat egyre inkább egyensúlyba kerül és szabaddá válik. Nem valószínű a lustaság jelentkezése.

***

A koncentráció nagyon hasznos és szükséges – minél többet koncentrálunk (természetesen a test képességének korlátai között, erőltetés nélkül), annál inkább növekszik a jóga ereje. De arra fel kell készülnöd, hogy a meditáció néha nem eredményes, és ezen nem szabad felizgatnod magad – mert mindenkivel megtörténik a meditációnak ez a változékonysága. Ennek különböző okai vannak. De legtöbbször valami fizikai az, ami közbelép: vagy a testnek az a szükséglete, hogy időt igényel, amíg magába olvasztja, ami megvalósult, vagy amit elvégeztünk; vagy pedig néha a tunyaság vagy tompaság, olyan okoknak a következtében, amit említesz, vagy mások miatt. A legjobb dolog nyugodtan maradni, és nem izgatottá válni vagy elcsüggedni – egészen addig, amíg az erő nem hat ismét.

***

Valakinek lehet, hogy nincsenek rögzített időpontjai a meditációhoz, és mégis gyakorolja a szadhanát.

***

Kezdetben és sokáig még erőfeszítésen keresztül is szükséges a koncentráció, mert a természet, a tudat nem áll készen. De még ekkor is annál jobb, minél csendesebb és természetesebb a koncentráció. Amikor viszont a tudat és a természet készen áll, akkor a koncentrációnak spontánná kell válnia és bármikor, erőfeszítés nélkül, könnyedén lehetségessé. Sőt végül ez a lény természetes és állandó állapotává válik – ez ekkor már nem koncentráció, hanem a lélek megszilárdult egyensúlyi állapota az Isteniben.

Ez igaz, hogy kezdetben nem lehetséges koncentráltnak lenni és ugyanakkor külső tevékenységet végezni. De ez is lehetségessé válik. Vagy a tudat válik szét két részre: az egyik belső egyensúlyi helyzete az Isteniben van, a másik a külső munkát végzi – vagy pedig az egész van egy ilyen egyensúlyban, és az erő végzi a munkát a passzív eszközön keresztül.

***

Nyilvánvalóan nem fárad el az ember, ha a meditáció természetessé válik. Ha azonban a képesség még nincs meg, akkor sokan nem tudják erőltetés nélkül folytatni azt, ami kimerültséget okoz.

***

Ha az elme elfárad, akkor természetesen nehéz koncentrálni – hacsak nem különítetted el magad az elmétől.

***

El kell különítened magad az elmétől is. Még a mentális, vitális, fizikai síkokon (és nem csak fölöttük) egy tudatnak kell, hogy érezd magad, ami sem nem elme, sem nem élet, sem nem test.

***

Az erőlködés megfeszített igyekezet. Lehetséges egy olyan akaratlagos cselekvés, amelyben nincsen erőfeszítés vagy erőlködés.

Az erőfeszítés és a koncentráció nem ugyanaz a dolog. Az erőfeszítés egy türelmetlen lelkesedés és az erőlködés hevességét foglalja magában, míg a koncentráció természeténél fogva nyugodt és állhatatos. Ha van benne nyugtalanság vagy mohóság, akkor az nem koncentráció.

***

Az útmutatás nélküli személyes erőfeszítésed miatt jutottál bajba és egy túlhevült állapotba, amelyben nem tudtál meditálni stb. Kértelek, hogy hagyd abba az erőlködést, és maradj nyugodtan, és te így is tettél. Az volt a célom, hogy ha nyugodt maradsz, akkor lehetséges legyen, hogy az Anya Ereje működjön benned, és a kezdeti tapasztalatoknak egy jobb kiindulási pontját és folyamatát alapozza meg benned. Ez kezdett megvalósulni; de ha az elméd ismét aktív lesz, és megpróbálja magának eltervezni a szadhanát, akkor valószínűleg adódni fognak zavarok. Az Isteni Útmutatás akkor működik a legjobban, amikor a pszichikai nyitott és előtérben van (a tiéd kezdett megnyílni), de akkor is működhet, amikor a szadhak nincsen neki tudatában, vagy pedig csak az eredményei alapján ismeri fel azt.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról II.
Szadhana a meditáción keresztül

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.