Meditáció – jelentése, tárgya, feltételei

Print Friendly

A kérdéseid egy nagyon kiterjedt terület egészét lefedik. Ennélfogva, valamennyire tömören szükséges válaszolni rájuk, csak bizonyos fő pontokat érintve.

1. Mit jelent pontosan a meditáció

Két szó van, amit az angolban az indiai dhjána ideájának kifejezésére használnak: a “meditáció” és a “kontempláció”. A meditáció tulajdonképpen az elme koncentrációját jelenti egyetlenegy idea  sorozatra, amelyek egyetlenegy témát fejtenek ki. A kontempláció egyetlenegy tárgy, kép, elképzelés mentális megfigyelését jelenti, hogy a tárggyal, képpel vagy elképzeléssel kapcsolatos tudás a koncentráció ereje által természetes módon jelentkezhessen az elmében. Mind a két dolog a dhjána egy formája, mert a dhjána alapelve a mentális koncentráció vagy gondolatban, látásban vagy tudásban.

Vannak más formái is a dhjánának. Van egy szövegrészlet, amelyben Vivekánanda azt tanácsolja, hogy vonuljunk hátra a gondolatainktól, hagyjuk őket jelentkezni az elménkben, ahogyan akarnak, és figyeljük őket és vegyük észre, mik ezek a gondolatok. Ezt lehet az önmegfigyelésben való koncentrációnak hívni.

Ez a forma egy másikhoz vezet el, az összes gondolat kiüresítéséhez az elméből, egyfajta tiszta, éber űrt hagyva maga után, amelybe – a közönséges emberi elme alacsonyabb rendű gondolatai által nem zavarva – bejöhet az isteni tudás és rajta hagyhatja önmaga bélyegét, olyan világosan, ahogy fehér krétával írunk a fekete táblára. Majd meglátod, hogy a Gíta a jóga egyik módszereként – sőt a jógának azon módszereként, amelyet úgy tűnik előnyben részesít – az összes mentális gondolatnak erről az elutasításáról beszél. Ezt nevezhetjük a megszabadulás dhjánájának, mert megszabadítja az elmét a gondolkodás mechanikus folyamatának rabságától, és megengedi neki, hogy – ahogyan neki tetszik, és amikor neki tetszik – gondolkodjon vagy ne gondolkodjon, vagy hogy kiválassza a saját gondolatait, vagy pedig, hogy túlmenjen a gondolkodáson az Igazság tiszta felfogásához, amit a mi filozófiánkban vidzsnyánának hívunk.

A meditáció az emberi elme számára a legkönnyebb folyamat, de az eredményeiben a legszűkösebb, a kontempláció nehezebb, de nagyszerűbb, az ön-megfigyelés és a Gondolkodás láncaitól való megszabadulás mindegyik közül a legnehezebb, de gyümölcseiben a legszélesebb körű és a legkiemelkedőbb. Ezek bármelyikét választhatjuk, hajlamainknak és képességeinknek megfelelően. A tökeletes módszer, ha mindegyiket használjuk, mindegyiket a maga helyén és a maga céljára, de ez szilárd hitet és állhatatos türelmet és az Akarat nagy energiáját követeli meg a jógában való ön-elmélyedésben.

2. Mi kell, hogy legyen a meditáció tárgya vagy ideái?

Ami a természeteddel és legmagasabb törekvéseiddel a liginkább összhangban van. De ha örökérvényű választ kérsz tőlem, akkor azt kell mondanom, hogy mindig a Brahman a legjobb tárgya a meditációnak és kontemplációnak, és az idea, amelyet az elmének ki kellene választania, az az, hogy mindenben Isten van, minden Istenben van, minden Istenként van. Alapvetően nem számít, hogy ez a Személytelen vagy a Személyes Isten, vagy szubjektíven az Egyetlen Én. De ez az az idea, amelyet a legjobbnak találtam, mert ez a legmagasabb, és minden más igazságot magához ölel, akár ennek a világnak, akár más világoknak az igazságait, akár minden jelenségek körébe tartozó létezéseken túli igazságokat, – “Ez mind a Brahman”.

Az Árja harmadik számában, az Isa Upanisad Elemzésének második részében találsz egy leírást a Mindennek erről a víziójáról, amely segítségedre lehet az idea megértésében.

3. A meditáció leginkább nélkülözhetetlen belső és külső feltételei.

Nincsenek nélkülözhetetlen külső feltételek, de a meditáció ideje alatt az egyedüllét és a visszavonultság valamint a test nyugalma hasznos, néha szinte elengedhetetlenek a kezdő számára. De nem szabad, hogy megkössenek a külső körülmények. Ha egyszer kialakul a meditáció szokása, az lehetővé kell tegye, hogy minden körülmények között meditáljunk, fekve, ülve, sétálva, egyedül, társaságban, csendben vagy zajban stb.

Az első szükséges belső feltétel az akarat összpontosítása a meditáció akadályaival, úgymint az elme elkalandozásával, feledékenységgel, elalvással, fizikai és idegi türelmetlenséggel és nyugtalansággal stb. szemben.

A második egy növekvő tisztaság és a belső tudat (csitta) nyugalma, amelyből a gondolat és az érzés kiemelkedik, azaz minden zavaró reakciótól való megszabadulás, mint pl. a dühtől, bánattól, levertségtől, evilági eseményektől való szorongástól stb. A mentális és az erkölcsi tökéletesség mindig szoros kapcsolatban állnak egymással.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról II.
Szadhana a meditáción keresztül

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.