Minden síknak megvan a saját igazsága
Ha a szupraértelem nem nyújtana nekünk egy nagyobb és teljesebb igazságot, mint az alacsonyabb síkok közül bármelyik, akkor nem lenne érdemes megpróbálni elérni azt. Minden síknak megvan a saját igazsága. Ezekből néhány már nem igaz egy magasabb síkon; pl. a vágy és az ego igazsága volt a mentális, vitális és fizikai Tudatlanságnak – ego vagy vágy nélkül ott az ember egy tamaszikus automata lenne. Ahogy magasabbra emelkedünk, az ego és a vágy már nem tűnnek igazságoknak, ezek hamisságok, amelyek eltorzítják az igazi személyt és az igazi akaratot. A Fény Hatalmai és a Sötétség Hatalmai közti harc egy igazság itt – ahogy feljebb emelkedünk, egyre kevesebb lesz belőle az igazság, és a szupraértelemben ennek egyáltalán nincs igazsága. Más igazságok megmaradnak, de változik a jellegük, a fontosságuk, az egészben betöltött szerepük. A Személyes és a Személytelen közti különbség vagy ellentét a felettesértelemnek egy igazsága – a szupraértelemben nincs nekik elkülönített igazságuk: elválaszthatatlanul egyek. De, aki nem sajátította el teljesen és nem élte meg a felettesértelem igazságait, az nem érheti el a szupramentális Igazságot. Az ember elméjének illetéktelen büszkesége éles különbséget tesz, és minden mást valótlanságnak nevezve egyszerre a legmagasabb igazságra akarja vetni magát, bármi is legyen az – ez azonban egy nagyravágyó és öntelt tévedés. Az embernek fel kell mennie a lépcsőn, és minden lépcsőfokon szilárdan meg kell vetnie a lábát, hogy elérje a csúcsot.
Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei
Gratulálok a honlaphoz, nagyon örülök minden sorának!
Köszönöm. Örülök, hogy tetszik!
Szia amina! Örülök, hogy itt vagy!
” De, aki nem sajátította el teljesen és nem élte meg a felettesértelem igazságait, az nem érheti el a szupramentális Igazságot.”
Nekem úgy tűnik az alábbi idézet alapján, hogy mondhatnánk ezt sikerült meghaladni?
„… az Elmefeletti (Overmind) uralta a világot különböző vallásokon keresztül. És ez minden isten, illetve minden ember által a vallásaikban istenné nyilvánított lény tartózkodási helye. Ezek a lények a saját világukban léteznek és egyes embereket, amikor kapcsolatba kerülnek velük, elborítja az ő erejük és felsőbbrendűségük, és istent és vallást hoznak létre belőlük. … ezt a szintet megkerülhetjük, sőt akár át is léphetünk rajta anélkül, hogy tudnánk. Érdekes volt számomra olvasni a Védákban, ha nem úgy emelkedsz ahogy kellene, vagy hogyha megpróbálod megkerülni az isteneket akkor kellemetlen dolgok történnek veled és az utad lezáródik – emlékszel erre? [Ez minden bizonnyal Rishi Agastya és Indra beszélgetésére utal (A Véda Titka, Cent. Ed. X. 241) amihez Anya megjegyzéseket fűzött az 1961-es Agendában (II. kötet, 37. oldal] Ez ad egy elképzelést, hogy milyen ez. Olyan, mint egy közbenső zóna, sokkal felsőbbrendűbb, mint a föld, de még mindig közbenső. Volt aki megpróbálta megállás nélkül átlépni; és ott, azt mondják, bajba kerülsz. Személyesen én nem vagyok ebben biztos. Csak a saját tapasztalatomról beszélhetek: mindig is volt egy testvériesség érzés – el tudod képzelni! Ismertem őket, baráti viszonyban voltam velük, vagyis nem volt kérdés, hogy kikerülöm-e őket vagy sem.”
Anya Ütemterve (Mother’s Agenda) 1962. szeptember 26.