Napóleon (2)

Print Friendly

[Előző rész]

Bonaparte műve teljes egészében csodálatra méltó. Igaz, hogy egy időre elvette a szabadságot Franciaországtól, de Franciaország akkor nem állt készen a demokratikus szabadságra. Egy ideig fegyelmet kellett tanulnia a Forradalom katonájától. Nem tudta volna teljesíteni azt a munkát, amelyet elvégzett, ha gátolja őt a forrongó francia Parlament, amely győzelemben túláradó, vereségben elbátortalanodó volt. Be kellett rendez a Francia Forradalmat, már amennyire a föld el tudta azt viselni, és Napóleonnak ezt egy átlagos élet rövid időtartama alatt kellett megtennie. Meg is kellett mentenie a forradalmat. Franciaország agressziója Európa irányában szükséges volt az önvédelemhez, mert Európa nem szándékozott megtűrni a Forradalmat. Európának meg kellett tanulnia, hogy a Forradalom nem anarchiát jelent, hanem egy újraszervezést, a réginél annyival hatalmasabbat, hogy egy ekképp újraszervezett ország egyedül le tudta győzni egész Európát. Ezt a feladatot Napóleon végezte el eredményesen. Azt mondják, hogy külpolitikája megbukott, mert Franciaországot kisebben hagyta, mint ahogy találta. Ez igaz. De nem az volt Napóleon küldetése, hogy Franciaországot földrajzilag megnövelje. Ő nem Franciaországért érkezett, hanem az emberiségét, és még bukásában is Istent szolgálta, és előkészítette a jövőt. Európa egyensúlyát meg kellett zavarni, azért hogy új egyesüléseket lehessen előkészíteni, és Napóleon gigantikus hadműveletei halálosan meg is zavarták. Felébresztette a Nacionalizmus szellemét Itáliában, Németországban, Lengyelországban, és eközben megszilárdította a nagy Birodalmak formálódása felé irányuló tendenciát – a közvetlen jövő pedig a Nacionalizmus és a Birodalom összehangolt megvalósulása volt. Rákényszerítette Európát, hogy elfogadja a politikai és társadalmi átalakítás szükségességét.

 

Napóleon megdöntésnek punjáján [érdemén] Anglia, Németország és Oroszország osztozott. Meg kellett őt dönteni, mert – bár előkészítette a jövőt és elpusztította a múltat – rosszul kezelte a jelent. Erőszakos kezétől megóvni a jelent – ez volt ellenségei feladata, és ez az érdem e három országnak nagy, azonnali fejlődést hozott, és a huszadik század birtoklását. Anglia és Németország ment a legmesszebb, mert ők cselekedtek a legnagyobb meggyőződéssel, és nemzetként, nem pedig Kormányzatként. Oroszországban a Kormányzat lépett fel, de a nép segítségével. Ezzel szemben azok az országok, amelyek szimpatizáltak Napóleonnal, mint Itália, Írország, Lengyelország, vagy azok, amelyek gyengén vagy helytelenül jártak el, lehanyatlottak, kárt szenvedtek, erőlködtek, és még amikor részlegesen sikeresek voltak, sem tudták teljesen megvalósítani céljaikat. A punja [érdem] azonban mostanra kimerült. A jövő, amellyel a győztes országok kompromisszumot kötöttek, a jövő, amelyet Napóleon szolgált és kezdeti folyamatait előkészítette, követeli a birtokbavételét, és azok, akik a nyomására a leggyorsabban és legtökéletesebben képesek újraszerveződni, fogják birtokba venni a huszadik századot; azok, akik elutasítják, pedig elpusztulnak. Az első ajánlatot azok kapják, akik jelenleg hatalmon vannak; mások egy ideig mellőzve vannak. A Szocializmus eszméje emiatt Angliában, Németországban és Oroszországban a legkitartóbb; de ezekben az országokban mind egy makacs és elvtelen ellenállással szembesül. A huszadik század első évtizedei fogják kiválogatni a választott nemzeteket.

 

Marad a Nacionalizmus és a Birodalom kérdése, amely minden nemzetnek fel van téve, de főképpen Angliának. Fel van neki téve Írországban, Egyiptomban, Indiában. Neki van meg a legkedvezőbb lehetősége, hogy összehangolja a Nacionalizmus és a Birodalom ellentétes igényeit. A Nacionalizmus elleni harc során saját jövőjének esélye ellen harcol, és az indiai Nacionalizmus feletti ideiglenes győzelme az egyik dolog, amitől védőszellemeinek leginkább félniük kell. Mert a visszahatás olyan iszonyú lesz, mint az a visszahatás, amely megdöntötte Napóleont. Az a téveszme, hogy India önkényuralmi birtoklása elengedhetetlen a Birodalom megtartásához, a vesztét jelentheti. Elengedhetetlen számára, ha Napóleonhoz hasonlóan Ázsia és a világ meghódítását tervezi; nem szükséges azonban a birodalmi önkiteljesedéséhez: hiszen még India nélkül is nagyobb Birodalmat birtokolna, mint a Római. Valódi tisztsége Indiában a megbízott és az ideiglenes gyám; egyedüli bölcs és igazságos politikája megbízásának az átruházása gyámolítottjára – szövetség, nem pedig tulajdonlás céljából. Az a lehetőség, amelyről Napóleon álmodott, egy nagy Indiai Birodalom, neki adatott meg, és nem Napóleonnak. Ez a lehetőség azonban kétélű fegyver, amely, rossz célra használva, alkalmasint visszatámad a fegyver forgatójára.

VÉGE

Sri Aurobindo: Historical Impressions: Napoleon

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.