Nirodbaran: Levelezés Sri Aurobindóval — Orvosi Témák (1)

Az orvos és az Isteni Erő

Az volt a benyomásom, hogy nem lelkesedsz az orvostudomány iránt, vagy legalábbis annak gyakorlása iránt. Ha tudtam volna, hogy alig várod, hogy igazold a ti 20,000-eteket, akkor ebben az irányban hasznosíthattunk volna. Komolyan gondolod? … Nos, az Anya gondolt rád, amikor azt akartuk, hogy valaki betöltse azt a lyukat, ami a bogaras X hagyott maga után, és azt sem tudjuk, mit csinálunk, amikor B elmegy, hogy ellenőrizze a családi ügyeinek alakulását. Elvetettük az elképzelést, mert azt hittük, talán nem csak nem leszel lelkes, hanem a lelkesnek az ellenkezője leszel, hogy ismét doktor úr legyél. Amikor azonban szeretettel és sóvárgással beszéltél a 20.000-ről, megdörzsöltem a szememet, és azt gondoltam: „Ejha! Itt az alkalom!” Ennyi az egész.

Most, hogy rám van bízva a házipatika vezetése, féltem a tekintélyemet. Az emberek nagy dolgokat várnak egy Angliából visszatért orvostól (akinek, bizalmasan közölhetem veled, nem volt elég ideje a tapasztalatszerzésre). Ha nem tudod megóvni a tekintélyemet, legalább ments meg egy megalázó helyzettől.

Az emberek rendkívül ostobák – de feltételezem, nem tudnak segíteni magukon. Minél többet látok az emberiségből, ez a vélemény annál inkább erőlteti rám magát. A butaság mélységei, amire az emberiség elméje képes… A tekintélyt nem garantálhatom, de remélem egy megalázó helyzettől valamennyire megóvlak…

[?]

Küldöm egy diagnózist az első páciensem betegeskedéséről. Pechemre ilyen nehéz esettel kell megbirkóznom az Asrambeli orvosi munkám legelején. De miért kell annyi Erőt elhasználnod, amikor tényleg egy szóval el tudod intézni az egész ügyet; úgy értem, miért nem egyszerűsíted le a munkánkat és a páciensek kellemetlenségét azzal, hogy kibocsátod a magasabb Isteni tudatból a tathāsztudat [„úgy legyen”-edet]? Remélem a páciensem hamarosan meggyógyul az Erőd által.

Feltételezem, ez egy szintfelmérő eset! Gondolhattam volna, hogy mindenki tudja: az orvosoknak állandóan találgatniuk kell, és hogy a gyógyulás a találat vagy a céltévesztés dolga. Ha gyakran célba találsz, akkor egy ügyes orvos vagy – vagy ha nagyszerűen ölöd meg az embereket, akkor is. Ez erre redukálódik le.
Nem vártam, hogy a tathāsztumat ilyen mogorva komolysággal veszed. Félig komolyan szólva, nem azért vagyok itt, hogy parancsra csodákat tegyek, hanem hogy egy új tudatot vigyek be valahova a világba – ami maga mégis egy csodának a kísérlete. Ha történetesen a folyamatba beesnek fizikai csodák az még megjárja, de te nem szegezheted az orvosi pisztolyodat az arcomnak, és nem szólíthatsz fel, hogy állj, és ide a pénzt! Ami az Erőt illeti, az erőm alkalmazása, eltekintve a szupramentálistól, mindig erők küzdelmét jelenti, és a siker függ (1) a kibocsátott erő erejétől és kitartásától, (2) a tárgy fogékonyságától, (3) a Kimondhatatlan jóváhagyásától – bocsánat, úgy értettem, a Megnevezhetetlentől, a Szavakkal-ki-nem-fejezhetőtől, a Megismerhetetlentől.
X fizikai tudata meglehetősen makacs, ahogy észrevetted, és ezért nem túl fogékony. Lehet, hogy érzi magában az Anyát, de kevésbé megszokott a számára, hogy engedelmeskedjen az ő akaratának vagy erejének.

X megkért, mondjam el neked, hogy este nagyon kézzelfoghatóan érezte a Jelenlétedet és Erődet. Egyáltalán nem akar semmilyen orvosságot; azt mondja, korábban voltak kétségei, de ezek mostanra eltűntek.

Ez fura. Az összes erő, amit belehelyezek, vagy majdnem az összes, ezzé a szubjektív formává válik – van valamennyi objektív eredmény, de még mindig csekély, bizonytalan és lassú. Természetesen nyilvánvaló az ok: ahhoz hozzá van szokva, hogy szubjektíven fogadjon, de ahhoz nincsen, hogy fizikailag fogadjon. Mindazonáltal ez nem megfelelő a jelenlegi cél szempontjából, eltekintve, hogy ez egy lépés (számára) az objektívebb fogékonyság felé.

1935. 01. 28/1935. 01. 31.