Szaccsidánanda a különböző síkokon

A Szaccsidánanda a három megjelenésű Egy. A Legfelsőbben a három nem három, hanem egy: a lét – tudat, a tudat – üdvösség, és ennélfogva elválaszthatatlanok, nem csak elválaszthatatlanok, hanem az egyik annyira a másik, hogy egyáltalán nem különböznek. A megnyilvánulás magasabb síkjain háromsággá válnak – bár elválaszthatatlanok, az egyik kiemelkedőbbé válhat, és alapjául szolgálhat a többinek vagy vezetheti őket. Az ezalatt lévő alacsonyabb síkokon megjelenésükben szétválaszthatóvá válnak – bár rejtett valóságukban nem – és az érzékelhetőség szintjén az egyik a többi nélkül létezhet, hogy tudomást szerezzünk arról, ami egy tudatnélküli vagy fájdalmas létnek vagy egy Ánanda nélküli tudatnak tűnik a számunkra. Valóban, e nélkül az elkülönülésük nélkül a tapasztalásban nem nyilvánulhatott volna meg fájdalom és tudatlanság és hamisság és halál és az, amit tudatnélküliségnek hívunk – nem lett volna a korlátolt és szenvedő tudatnak ez az evolúciója az Anyag egyetemes tudatlanságából.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei