Lényünk síkjai és részei II. Szaccsidánanda

A Levelek a Jógáról c. mű I. kötet V. rész  Lényünk síkjai és részei kibővült a II. Szaccsidánanda fejezettel. Csáki Györgynek köszönhetően az idegen szavak jelentése megjelenik a szójegyzékből, ha az egér mutatóját az adott szóra visszük. Ez nagy segítséget jelent a megértéshez.  

Tovább

Szuprakozmikus Valóság – Szupramentális és szuprakozmikus – Felettes Értelem – Nirvána

1. A szuprakozmikus Valóság alatt a legfelsőbb Szaccsidánandát értem, aki az előbbi felett van és az egész manifesztáció felett, egyik sem köti meg, mégis akitől minden megnyilvánulás és az egész világegyetem ered. 2. A szupramentális és a szuprakozmikus nem ugyanaz. Ha ez így lenne, akkor nem lehetne szupramentális világ, és a szupramentális princípium nem ereszkedhetne le az anyagi világba – visszatérnénk ahhoz az elképzeléshez, hogy az isteni Igazság és Valóság csak a világon túl létezhet, és a világegyetem – bármely világegyetem – csak féligazság vagy a tudatlanság illúziója lehet. 3. A szupramentális alatt vagy a világegyetem felett vagy a világegyetemben lévő Igazság-Tudatot értem, amely által az...

Tovább

Isteni Magassságok – Lényünk koncentrikus és vertikális szerveződése

Nem hiszem, hogy mindig egzakt összefüggés állapítható meg az egyik spirituális rendszer és okkult tudás és egy másik között. Mindegyiknek ugyanaz a tárgya, de különbségek vannak a szemszögben, különbségek a vizsgálat kiterjedésében, eltérés annak mentális elképzelésében, hogy mit láttunk és tapasztaltunk, az egymástól elütő gyakorlati célokban, és ennélfogva különbség a felmért, kivágott vagy követett ösvényekben; a rendszerek eltérőek, mindegyik felépíti a saját keretét és módszerét. Az ősi indiai rendszerben csak egyetlen, háromságot alkotó isteni magasság van, a Szaccsidánanda. Vagy ha a felső hemiszféráról beszélünk, mint isteni magasság, akkor három van: a Szat sík, a Csit sík és az...

Tovább

Levelek a Jógáról – Lényünk Síkjai és Részei I.

A „Művei II.” menüpont alatt szerepel a Levelek a Jógáról című mű alábbi fejezete: I. kötet V. rész  Lényünk síkjai és részei I. A tudat (Az utolsó levél (részlet) kivételével már felkerült a blogbejegyzések közé.)    

Tovább

A Szaccsidánanda és a Szupraértelem

A szupraértelem a Szaccsidánanda és az alacsonyabb teremtés között van. Egyedül ez tartalmazza az Isteni Tudat önrendelkező Igazságát, és elengedhetetlen az Igazság-teremtéshez. Természetesen a Szaccsidánandát realizálni lehet az elmével, az élettel és a testtel kapcsolatban is – de ekkor ez valami stabil, amely jelenlétével támogatja az alacsonyabb Prakritit, de nem alakítja át. Egyedül a szupraértelem képes átalakítani az alacsonyabb természetet. *** A szupramentális Erő az, amely átalakítja az elmét, az életet és a testet – nem a Szaccsidánanda tudat, amely pártatlanul mindent fenntart. Azonban a Szaccsidánanda, a tiszta lét-tudat-üdvösség megtapasztalása által válik lehetségessé a szupramentálisba...

Tovább

Szaccsidánanda a különböző síkokon

A Szaccsidánanda a három megjelenésű Egy. A Legfelsőbben a három nem három, hanem egy: a lét – tudat, a tudat – üdvösség, és ennélfogva elválaszthatatlanok, nem csak elválaszthatatlanok, hanem az egyik annyira a másik, hogy egyáltalán nem különböznek. A megnyilvánulás magasabb síkjain háromsággá válnak – bár elválaszthatatlanok, az egyik kiemelkedőbbé válhat, és alapjául szolgálhat a többinek vagy vezetheti őket. Az ezalatt lévő alacsonyabb síkokon megjelenésükben szétválaszthatóvá válnak – bár rejtett valóságukban nem – és az érzékelhetőség szintjén az egyik a többi nélkül létezhet, hogy tudomást szerezzünk arról, ami egy tudatnélküli vagy fájdalmas létnek vagy egy...

Tovább

A tudat súlypontjai

A tudatnak nincs szüksége egy tisztán egyéni „énre”, hogy különféle módon jelölje ki a központosító súlypontot: ahova a súlypont kerül, az „én” ahhoz kapcsolódik hozzá, azért hogy úgy gondoljunk magunkra, mint mentális lények vagy fizikai lények vagy bármi, amivé az “én” lehet. A bennem lévő tudat vagy ilyen vagy olyan módon tudja kijelölni a súlypontját: le tud menni a fizikai részbe, és ott a fizikai természetben tud működni – nem foglalkozva egyelőre a többivel, ami mögötte vagy fölötte van –, vagy fel tud menni a fej feletti szintre, és az elme, az élet és a test fölött elhelyezkedni, innen ezeket önmaga alacsonyabb instrumentális formáinak tudja látni, vagy egyáltalán nem látni őket, és...

Tovább

Hol helyezkedik el és hova összpontosul a tudat

Ez mind attól függ, hol helyezkedik el és hova összpontosul a tudat. Ha az egóban helyezkedik el, és oda összpontosul a tudat, akkor az egóval azonosulunk — ha az elmében, akkor a tudat az elmével és annak működésével azonosul, és így tovább. Ha a tudat a hangsúlyt kifelé helyezi, akkor mondják azt, hogy a külső lényben élünk, és a tudat megfeledkezik a belső elméjéről és vitálisáról és a legbelső pszichikai lényéről; ha befelé megy, összpontosításának súlyát oda helyezi, akkor a belső lényként, vagy még mélyebben a pszichikai lényként, ismeri önmagát; ha felemelkedik a testből azokra a síkokra, ahol az én természeténél fogva tudatában van a tágasságának és szabadságának, akkor az Énként, és...

Tovább

Tudatfeletti, tudatalatti

Amikor Jadzsnyavalkja azt mondja, hogy a Brahman állapotban nincs tudat, akkor arról a tudatról beszél, ahogy azt az ember ismeri. A Brahman állapot az önmagának legteljesebben tudatában levő legfelsőbb lét állapota, szvajamprakása — ez a Szaccsidánanda, a Lét-Tudat-Gyönyör. Még ha az Azon túliként, parátparamról,  is beszélnénk róla, ez nem azt jelenti, hogy ez a Nem-lét és Nem-tudat állapota, hanem hogy ez a kozmikus lét és tudat legmagasabb spirituális szubsztrátumán, alapzatán is túl van (a Rig Véda ragyogó paradoxonjában ez a “felettünk lévő alapzat”.) Ahogy az nyilvánvaló a kínai Tao és a buddhista Sunyja leírásából, hogy az egy Semmi, amelyben minden benne van, ugyanez a helyzet ebben az esetben a...

Tovább

A tudat egy dinamikus és teremtő energia

A tudat, tapasztalatom szerint, nem egy olyan jelenség, amely a személyiségnek a Természet erőire adott reakcióitól függ, és amely nem több ezeknek a reakcióknak az észlelésénél és értelmezésénél. Ha ez így volna, akkor amikor a személyiség csendessé és mozdulatlanná válik, és nem mutat reakciót, mivel nem lenne észlelés vagy értelmező tevékenység, ezért nem lenne tudat sem. Ez ellentmond a jóga egyes alapvető tapasztalatainak, pl. a csendes és mozdulatlan tudatnak, amely végtelenül kiterjedt, személyiségtől nem függő, hanem személytelen és egyetemes, a kapcsolatokat nem észlelő és értelmező, hanem mozdulatlanul ön-tudatos, a visszahatásoktól nem függő, hanem önmagában állandó, még ha semmilyen...

Tovább