Világok és síkok egymásra hatása

Print Friendly

Ha a világok vagy síkok lépcsőzetességét egy egésznek tekintjük, akkor egy nagy összefüggő komplex mozgásnak látjuk őket; a magasabbak kiváltják a befolyásukat az alacsonyabbakban, az alacsonyabbak reagálnak a magasabbakra, és a saját szabályaiknak megfelelően kifejlesztenek vagy megnyilvánítanak magukban valamit, ami összhangban van a magasabb rendű erővel és annak működésével. Az anyagi világ a vitális síkról jövő nyomásnak engedelmeskedve fejlesztette ki az életet, a mentális síkról jövő nyomásnak engedelmeskedve pedig az elmét. Most a szupramentális síkról érkező nyomásnak engedelmeskedve próbálja kifejleszteni a szupraértelmet. Részletesebben: egy magasabb világ bizonyos erői, folyamatai, képességei, lényei rá tudják vetni magukat az alacsonyabbra, azért hogy alkalmas és megfelelő formákat hozzanak létre, ami majd összekapcsolja őket az anyag fennhatósága alatt álló területtel, és, hogy úgy mondjam, reprodukálja vagy kivetíti itt a tevékenységüket. És minden itt teremtett dolognak vannak magukból, azt támogató, kifinomultabb burkai vagy formái, amelyek lehetővé teszik a fennmaradásukat, és összekötik őket a fentről működő erőkkel. Az embernek például vannak a szabad szemmel látható fizikai testén kívül finomabb burkai vagy testei, amelyekkel a fátyol mögött közvetlen kapcsolatban él a tudat szuprafizikai síkjaival, és azt tudják befolyásolni ezeknek a síkoknak a képességei, folyamatai és lényei. Ami az életben megtörténik, amögött az okkult vitális síkokon mindig vannak korábban létező folyamatok és formák; ami végbemegy az elmében az előre feltételez korábban létező folyamatokat és formákat az okkult mentális síkokon. Ez a dolgoknak egy olyan megvilágítása, amely egyre nyilvánvalóbbá, hangsúlyosabbá és fontosabbá válik, ahogy egyre jobban fejlődünk egy dinamikus jógában.

Mindezt azonban nem szabad túl merev és mechanikus értelemben felfogni. Ez egy óriási, képlékeny – a lehetőségek játékával teli – folyamat, és egy rugalmas és kifinomult ütemmel vagy érzékkel kell azt felfogni a felfogó tudatban. Nem lehet ezt egy túlságosan precíz vagy matematikai képletre redukálni. Két vagy három szempontot külön ki kell emelni, hogy ne veszítsük szem elől ezt a képlékenységet.

Először is, minden sík, más fölötte vagy alatta lévővel való kapcsolat ellenére, mégis egy világ önmagában, a saját folyamataival, erőivel, lényeivel, típusaival, formáival, amelyek mintha csak a saját maguk és annak a világnak a kedvéért, annak a világnak a saját törvényei szerint és a saját megnyilvánulása céljából léteznének, anélkül, hogy látszólag tekintettel lennének ennek a nagy sorozatnak a többi tagjára. Így, ha vesszük a vitális vagy finom fizikai világot, látjuk, hogy nagy tartományai, (a legnagyobb része), önmagában létezik, bármilyen kapcsolat nélkül az anyagi világgal, és nincs benne semmi olyan folyamat, amely hat az anyagi világra vagy befolyásolja azt, még kevésbé olyan, amelyik kivált egy neki megfelelő megnyilvánulást a fizikai formulában. Legjobb esetben azt mondhatjuk, hogy bárminek a létezése a vitális, finom fizikai vagy bármely más síkon, egy lehetőséget teremt a fizikai világban való megnyilvánulás ezzel összhangban lévő folyamatára. Azonban valami többre van szükség, hogy ezt a statikus vagy látens lehetőséget egy dinamikus potencialitássá, vagy egy anyagi teremtésre irányuló tényleges belső kényszerré változtassuk. Ez a valami lehet egy hívó szó az anyagi síkról, pl. a fizikai létezésben valamilyen erő vagy valaki, aki kapcsolatba lép egy szuprafizikális képességgel vagy világgal vagy annak egy részével, és arra érez késztetést, hogy azt lehozza a földi életbe. Vagy lehet ez egy impulzus magában a vitális vagy más síkon, pl. egy vitális lény arra érez indíttatást, hogy kiterjessze a tevékenységét a föld felé, és kiépítsen ott egy királyságot magának, vagy lehetővé tegye azoknak az erőknek a játékát, amelyeket támogat a fennhatósága alatt álló saját területén. Vagy lehet ez fentről egy nyomás; mondjuk, valamilyen szupramentális vagy mentális képesség fentről kiváltja a képződményét, és formákat meg folyamatokat fejleszt ki a vitális szinten, az áthaladás egy eszközeként, az anyagi világban való önteremtéséhez. Vagy ez létrejöhet mindezen dolgok együtt hatásaként, amely esetben a legnagyobb a lehetősége egy eredményes teremtésnek.

Másrészt, ennek folyományaként, az következik ebből, hogy a vitális vagy más magasabb sík tevékenységének csak egy korlátozott részét érinti a földi lét. De még ez is egy csomó lehetőséget teremt, ami sokkal több, mint amit a föld egyszerre ki tud nyilvánítani vagy a saját kevésbé képlékeny formuláiba bele tud illeszteni. Ezek a lehetőségek nem mind valósulnak meg; egyesek teljesen meghiúsulnak, és a legtöbb, ami marad utánuk, egy elképzelés, amelyből nem lesz semmi; egyesek komolyan próbálkoznak, és visszautasításban részesülnek vagy vereséget szenvednek, és, még ha egy ideig működésben is vannak, semmivé lesznek. Mások egy fél megnyilvánulást hoznak létre, és ez a legáltalánosabb eredmény, annál is inkább, mivel ezek a vitális vagy más szuprafizikai erők összeütközésbe kerülnek, és nem csak a fizikai tudat és az anyag ellenállását kell legyőzniük, hanem a saját egymással szembeni pusztító ellenállásukat is. Bizonyos számú lehetőségnek sikerül egy teljesebb és sikeresebb teremtésben kiváltani az eredményeiket, így hogyha összehasonlítjuk ezt a teremtést az eredetijével a magasabb síkon, van valami közeli hasonlóságszerű, sőt akár egy látszólag pontos reprodukálás vagy továbbítás a szuprafizikaiból a fizikai formulába. És mégis, a pontosság még itt is csak látszólagos; a másik szubsztanciába való továbbításnak a puszta ténye és a megnyilvánulásnak egy más ritmusa különbséget idéz elő. Valami új az, ami megnyilvánult, és ez az, ami a teremtést értékessé teszi. Mi lenne például a haszna egy szupramentális teremtésnek a földön, ha az ugyanaz a dolog lenne, mint egy szupramentális teremtés a szupramentális síkon? Elvileg ez az, de még valami más is: az Isteninek egy győzedelmes új önfelfedezése olyan feltételek között, amelyek máshol nincsenek meg.

Kétségtelenül a finom fizikai a fizikaihoz van a legközelebb, és leginkább az hasonlít rá. De mégis mások a feltételek, és a dolog is más. A finom fizikainak, például, van egy olyan szabadsága, képlékenysége, intenzitása, képessége, arculata, tág és változatos játéka (dolgok ezrei vannak ott, amelyek itt nincsenek), amelyekre, ez idáig, itt a földön nincsen lehetőségünk. De mégis van itt valami, az Isteninek a potencialitása, amely a másiknak, a nagyobb szabadsága ellenére, nincsen meg, valami, ami sokkal nehezebbé teszi a teremtést, de végül az  eredmény igazolja a fáradozást.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról I.
Lényünk síkjai és részei

3 hozzászólás

  1. Csáki György
    okt 1, 2012

    Hálás köszönet! 🙂

    Esetleg a szubtilis fizikai -t szerintem fordíthatod finom fizikai -nak. (a Satprem könyvekben így van) Nekem magyarabb és közelebb hoz a szöveghez. A szubtilis helyett a finomat használni nekem máshol is ok a szövegben.

  2. Dambholi
    okt 1, 2012

    Igaz.

  3. Csáki György
    okt 2, 2012

    Köszi, hogy átírtad “finom”-ra

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.