Vittük tovább az evolúciót

Print Friendly

Kérdés: Mi úgy gondoljuk, hogy te is és az Anya is Avatárok vagytok. De csak ebben az életben nyilvánítottátok ki az isteniségeteket? Azt mondják, hogy te és ő állandóan a földön voltatok a teremtése óta. Mit csináltatok a korábbi életetek folyamán?
Sri Aurobindo: Tovább vittük az evolúciót.

Kérdés: Nehéz nekem megérteni egy ilyen tömör kijelentést. Nem tudod ezt bővebben kifejteni?
Sri Aurobindo: Ez azt jelentené, hogy le kell írni az egész emberiség történelmét. Csak annyit mondhatok, hogy ahogy vannak speciális Isteni leereszkedések, amelyek célja, hogy tovább vigyék az evolúciót egy újabb stádiumba, ugyanúgy az Isteniből valami mindig ott van, hogy egyik vagy másik irányba segítsen keresztül menni  ezen stádiumok mindegyikén is.

Kérdés: Az emberiség átlagos tömegei lehet, hogy nem ismerték fel a jelenléteteket maguk között, különösen, amikor talán külsőleg mindkettőtöknek olyan személyisége volt, mint a közönséges embereké. De, hogy lehet az, hogy még Sri Krisna, Buddha vagy Krisztus sem tudta észlelni a jelenléteteket ebben a világban?
Sri Aurobindo: A jelenlétünket hol és kiben? Ha nem találkoztak, akkor nem ismerték fel, és még ha találkoztak is, akkor sincs ok arra, hogy miért kellett volna levetnünk azt a fátylat, amely e személyiségek felett függött, és felfednünk e mögött az Istenit. Azoknak az életeknek egyáltalán nem ez volt a rendeltetése.

Kérdés: Ha állandóan a földön voltatok, az azt jelenti, hogy itt voltatok, amikor azok a nagyszerű lények leereszkedtek. Bármi is volt a külső köpönyeg, hogyan tudtátok elrejteni előlük a belső önmagatokat — az igazi isteniségeteket? Nem számíthatott, hogy ti vagy közülük bármelyik is egy országban született vagy sem. A magasabb fényükkel nekik fel kellett volna fedezniük, hogy az Isteni Tudat, amelyből leereszkedtek, már itt volt egy fizikai formában.
Sri Aurobindo: De miért nem lehet a belső én mindenki elől elrejtve egy ilyen életben? Érvelésednek csak akkor lenne valami ereje, ha akkoriban a jelenlétünk a földön Avatárként valósult volna meg, de ha az csak egy Vibhutiként valósult meg, akkor nincs.

Kérdés: Azt kérdezted: “A jelenlétünket hol és kiben?” Miért tetted fel ezeket a kérdőszavakat? Mit fejeznek ki pontosan?
Sri Aurobindo: … Ez bizonyos testben való vagy test mögötti és bizonyos külső személyiség mögötti “jelenlét”. Úgyszintén “jelenlét” a világ melyik részén? Ha az Anya Rómában volt Buddha idejében, hogyan tudhatta volna ezt Buddha, mivel azt sem tudta, hogy Róma létezik?

Kérdés: Nem úgy értettem, hogy neked vagy az Anyának le kellett volna dobnia a fátylatokat. Azoknak a Nagy Embereknek kellett volna felismerni titeket a fátyol ellenére.
Sri Aurobindo: Nagy ember lehet valaki, anélkül, hogy ehhez hasonló dolgokat tudna. A Nagy Emberek vagy akár a nagy Vibhutik is nem kell, hogy mindentudók legyenek, vagy hogy olyan dolgokat tudjanak, amelyeknek az ismerete nem hasznos a számukra.

Kérdés: Azt mondtad: “De miért nem lehet ilyen életekben a belső énünk mindenki előtt elrejtve?” Nem bírom megérteni, hogyan képes akárki is elrejteni belső énjét az Avatárok és Vibhutik elől.
Sri Aurobindo: Egy Avatár vagy Vibhuti azzal a tudással rendelkezik, ami szükséges a munkájához, ennél többre nincs szükségük. Abszolút nincsen ok arra, hogy Buddhának tudnia kellene, mit történik Rómában. Egy Avatár nem is nyilvánítja ki teljesen az Isteni mindentudást és mindenhatóságot; ő nem jött semmi ilyen fajta szükségtelen hivalkodás céljából; ez az Isteni mindentudás és mindenhatóság mind mögötte van, nem a tudatának az előterében. Ami a Vibhutit illeti, még azt sem kell tudnia a Vibhutinak, hogy ő az Isteninek egy felhatalmazottja. Egyes Vibhutik, mint például Julius Ceasar, ateisták voltak. Maga Buddha sem hitt egy személyes Istenben, csak valamilyen személytelen és leírhatatlan Maradandóban.

Kérdés: Egy dolgot mégsem tudok megérteni: még ha nem is vettétek le a fátylatokat, miért tudták olyan emberek, mint Buddha vagy Krisztus megállni, hogy ne dobják le az ő (tudatlanságból való) fátylukat, azért, hogy felismerjenek titeket?
Sri Aurobindo: Miért kellett volna ledobniuk? A fátyol azért van ott, mert szükséges a munkájukhoz. Miért kellene ezt ledobni? Tehát, ha az Anya jelen volt Krisztus életében, akkor nem az Isteni Megnyilvánulásaként volt ott, hanem teljesen emberiként. Ha őt az Isteniként ismerték volna fel, az iszonyú zűrzavart okozott volna, és meghiúsította volna azt a munkát, amelynek az elvégzésére Krisztus eljött, azáltal, hogy megszegte volna annak célravezető korlátait.

Kérdés: Mivel te és az Anya a kezdetektől állandóan a földön voltatok, miért volt szükség, hogy az Avatárok egymás után lejöjjenek ide?
Sri Aurobindo: Mi nem Avatárként voltunk itt.

Kérdés: Azt mondod, hogy nem Avatárként voltatok a földön. És mégis vittétek tovább az evolúciót. Mivel az Isteni Maga volt a földön, hogy az evolúciót továbbvigye, miért volt szükség, hogy lejöjjenek az Avatárok, akik az  Ő részei?
Sri Aurobindo: Az Avatár elengedhetetlen, amikor egy speciális munkát kell elvégezni, és az evolúció kríziseiben. Az Avatár egy speciális megnyilvánulás, miközben a fennmaradó időben Vibhutiként működik az Isteni a közönséges emberi korlátokon belül.

1935. 9. 25 – 1936. 7. 25.

Sri Aurobindo: On Himself [Önmagáról]

15 hozzászólás

  1. Csáki György
    jan 8, 2014

    Anya mondta az Avatárokkal kapcsolatban:

    Nincs EGYETLEN Avatár sem aki itt maradt – mind elmentek. Vagy pedig jól elrejtőztek, mert … Soha senki sem találkozott valamelyikükkel. Vannak olyan emberek akik elmennek keresni őket, de senki sem találkozott velük. És halálukról is már sokat beszéltek és gyakran úgy tűnik, hogy igen fontos szerepet játszottak.

    Hogy érted ezt, hogy még soha senki sem találkozott velük?

    Fizikai szempontból.

    Látod, azt mondják, hogy Shiva élt a földön, hogy Krishna élt a földön. Ami Buddhát és Krisztust illeti, tudjuk éltek a földön – elég nagy hűhót kavartak! Az emberek még inkább lármát csaptak Krisztus halálából mint az életéből. Ami Buddhát illeti, ő meggyőzte magát, hogy elmenjen örökre (habár ténylegesen nem tette meg) De a többiek…? Az emberek természetesen mesélik Krishna halálának a történetét, de sok történet kering és persze sok történet születik.

    Anya Agendája, 1964. október 17.

  2. Csáki György
    jan 9, 2014

    Ott van az összes keresztény és buddhista teória, Shankara, mindazok, akik a világot egy „irreális Hazugságnak” nyilvánították és olyannak, aminek muszáj eltűnnie, hogy helyet adjon egy „mennyországnak” (egy „új világnak” és egy „mennyországnak”). És ez az emberiség egyik “leginspirálóbb” eleme, azoknak, akik nem boldogok a világgal úgy, ahogyan van, akik nem azt mondják, „Ó amíg élek és itt vagyok, addig minden rendben; utána, az engem nem érdekel” – élvezni a rövid életet. „Utána, hát, vége, és erről ennyit; had vegyek ki mindent a pillanatból ami megadatott nekem .” Milyen furcsa felfogás!

    Mother’s Agenda, March 20, 1965

  3. Csáki György
    jan 9, 2014

    „A kereszténység isteníti a szenvedést, hogy a föld megmentésének eszközévé tegye.”

    Mother’s Agenda, July 29, 1967

  4. Csáki György
    ápr 29, 2014

    Ha a vibhutit akarnám szemléltetni, hivatkozhatnék a Mennyei Királyság című filmben Baliánra?

  5. Dambholi
    ápr 29, 2014

    Én inkább valós személyre hivatkoznék. pl. Ardszunára, Shankarára, Lao-Cé-ra, Szókratészra, Julius Ceasar-ra, Leonardóra, Shakespeare-re, Napoleonra…

  6. Csáki György
    ápr 29, 2014

    Köszönöm válaszod.

    Akiket felsorolsz azokról tudható, hogy vibhutik. A kérdésem arra irányul, hogy a filmbéli alak – mivel sokak által LÁTOTT figura – rendelkezik-e egy vibhuti jellemzőivel, és milyen mértékben.

  7. Dambholi
    máj 7, 2014

    Lehet, hogy igen, lehet hogy nem. Nem biztos, hogy a vibhuti tulajdonságait általánosítani lehet. Lehet olyan személy is az, aki egy adott kor megítélésében inkább negatív szereplője volt a történelemnek, és magasabb megítélés szerint jelentősen előre vitte az evolúciót, másrészt viszont lehet az is, hogy valakit mi nagyon pozítív személyiségnek tekintünk, de mégsem vibhuti.

  8. Csáki György
    máj 11, 2014

    Említetted fentebb Napóleont. Most van egy sorozat a Spectrum-on: Vasmarkú uralkodók (Icons Of Power) címmel.

    “A sorozat főszereplői: II. (Nagy) Katalin, német hercegnőből lett orosz cárnő, Bonaparte Napóleon, francia tábornok, majd Franciaország királya, VIII. Henrik angol király, országa históriájának legkülönlegesebb alakja, és végül I. (Nagy) Péter, a Romanov dinasztia tagja, aki nagyhatalommát tette Oroszországot. Róluk, és arról a korról, amelyben uralkodtak készült ez a négy történelmi tabló.” Valahogy nem domborítják ki számomra a filmben Napóleon “vibhutiságát”. Lehet fordítanod kellene Sri Aurobindótól egy két részletet Bonapartéval kapcsolatban is… 🙂

  9. Dambholi
    máj 12, 2014

    Az már korábban tervbe lett véve. Talán jövőre… mert az idén még pár dolgot be kéne fejezni.
    Egyébként lehet, hogy mind a négy vibhuti volt, annak ellenére, milyen fényben tünteti fel őket a jelenkor aktuális moralitása.

  10. hibiscus
    nov 26, 2015

    “Ami a Vibhutit illeti, még azt sem kell tudnia a Vibhutinak, hogy ő az Isteninek egy felhatalmazottja. Egyes Vibhutik, mint például Julius Ceasar, ateisták voltak.”

    Nagy Sándor, Attila, Caligula, Kleopátra, Julius Ceasar, Dzsingisz kán, Hannibal, Heródes, Nero. Hatalomra jutásuk sokszor aljas és szégyentelen tettek eredményeként volt lehetséges.

    Pontosan miben más Julius Ceasar – akit Dzsingisz kánnal hasonlítanak egyes tudósok – az emberiség evolúciója szempontjából?

  11. Dambholi
    dec 9, 2015

    A fentiek közül Nagy Sándort, Julius Caesart Sri Aurobindo egyértelműen vibhutiknak tekinti, ahogy Napóleont is. Ezek mindegyike egy új pozitív fordulópontot jelentett a történelemben. Nagy Sándor és Caesar a görög civilizáció elterjedésében és fennmaradásában játszott közvetve kiemelkedő szerepet, Napóleon pedig a feudalizmus európai szintű eltüntetésében és az azt felváltó új korszak stabilizálásában volt meg egy “emberfeletti” szerepe. Attilát és Dzsingisz kán és Hitler is kifejezett negatív erő volt szerinte — nekem ez azt jelenti, hogy az emberiség fejlődését jelentősen hátráltatták, vagy hosszabb időre vissza is vethették volna a hatalmuk vagy rendszerük megszilárdulásával. Caligulát, Nerót, Heródest én személy szerint ez utóbbi kategóriába sorolnám, csak kisebbek volt a negatív következménye az uralmuknak. Ugyancsak számomra Hannibál, Kleopátra és Marcus Antonius nem esnek ebbe a kategóriába, bár a vibhutik közé sem. Augustus, akivel szemben álltak, viszont vibhuti volt. Ő szilárdította meg azt az új rendszert, amit Caesar elkezdett

    De az nem az a szempont, hogy hogyan kerültek hatalomra, mennyi áldozatba került a tevékenységük.

    A Napóleonról szóló esszében ezek jól ki vannak fejtve.
    http://aurobindo.hu/napoleon-1/

  12. hibiscus
    jan 10, 2016

    Köszönöm a választ.

  13. Kepes József
    nov 19, 2017

    Hihetetlen türelme volt Sri Aurobindónak amikor ezeket a nagyonis emberi kérdéseket megválaszolta.
    Mindenki tette a dolgát az adott korban, Jézus is -függetlenül attól esetleg voltak még hasonló kaliberű lelkek a földön éppen akkor-, és azok is megtettek valamit. Mint ahogy most is mondják a Mesterek, meditálj, add át magadat az Isteni Akaratnak, minél többször, amennyire képes vagy rá. A te dolgodat nem tudja más megtenni, csak te és mindenkinek szerepe van a földi életben.

    A mi ‘vibhuti’-kal kapcsolatban: Lehet hogy szerepe lesz abban, amit tudomásom szerint Pió atya és Sri Chinmoy is megjósolt a magyaroktól induló nagy spirituális megújulásban. Nem ő indítja, de kikényszeríti ténykedésével ;).

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.