Az integrált Jógában az egész életet kell átalakítani

Az integrált Jógában az egész életet kell átalakítani, istenivé tenni a legapróbb részletekig. Itt nincs semmi jelentéktelen, semmi lényegtelen. Nem mondhatjuk azt: „Amikor meditálok, filozófiát olvasok vagy ezeket a beszélgetéseket hallgatom, akkor megnyílok a Fény felé, és hívom a Fényt, de amikor kimegyek sétálni vagy barátokkal találkozom, akkor megengedhetem magamnak, hogy mindent elfelejtsek.” Ha megmaradunk ebben a hozzáállásban, az azt jelenti, hogy nem fogunk átalakulni, és soha nem érjük el az igazi egyesülést; mindig megosztottságban leszünk; legjobb esetben is csak felvillanásaink lesznek erről a nagyszerűbb életről. Mert bár bizonyos tapasztalatok és felismerések a meditációban vagy a belső tudatunkban eljuthatnak hozzánk, a testünk és a külső életünk változatlan marad. Egy olyan belső megvilágosodás, amely nem veszi figyelembe a testet és a külső életet, nem sokat ér, mert a világot úgy hagyja, ahogy van. Eddig is folyamatosan ez történt. Még azok is, akiknek nagyon kimagasló és erőteljes felismerésük volt, elvonultak a világtól, hogy zavartalanul éljenek a belső nyugalomban és békében; a világot hagyták a maga útján, a nyomorúság és az ostobaság, a Halál és a Tudatlanság pedig változatlanul folytatták uralmukat a létezés eme anyagi síkján. Azok számára, akik így visszavonulnak, kellemes lehet, hogy elmenekülnek ettől a zűrzavartól, megszöknek a nehézségek elől, és máshol találnak maguknak egy boldog állapotot; de a világot és az életet megjavítatlanul és átalakítatlanul hagyják; és a saját külső tudatukat is változatlanul hagyják, a testüket pedig ugyanolyan megújítatlanul, mint azelőtt. Visszatérve a fizikai világba, valószínűleg még az átlagembereknél is rosszabbul járnak; mert elvesztették az anyagi dolgok feletti uralmat, és a fizikai élettel való kapcsolatuk annak folyamataiban valószínűleg hanyag és gyámoltalan lesz, és ki lesz szolgáltatva minden múló erőnek.

Egy ilyen eszmény jó lehet azoknak, akik ezt akarják, de ez nem a mi Jógánk. Mi ugyanis e világ isteni meghódítását akarjuk, minden folyamatának legyőzését és az Isteninek az itt történő felismerését. De ha azt akarjuk, hogy az Isteni itt uralkodjon, akkor mindent, amink van, ami vagyunk és amit itt teszünk, az Isteninek kell adnunk. Nem szabad azt gondolni, hogy bármi is jelentéktelen, vagy hogy a külső élet és annak szükségletei nem részei az Isteni Életnek. Ha így teszünk, akkor ott maradunk, ahol mindig is voltunk, és nem valósul meg a külső világ meghódítása; abban semmi maradó nem fog megtörténni.

– Az Anya / Mira Alfassa