Az Úr minden lényben egyformán ott van

Az Úr minden lényben egyformán ott van, nem szabad lényegi különbséget tennünk önmagunk és mások, a bölcs és tudatlan, a barát és az ellenség, az ember és az állat, a szent és a bűnös között. Senkit sem szabad gyűlölnünk, senkit sem lenéznünk, senkitől sem szabad viszolyognunk; mert mindenben az Egyet kell látnunk, az ő tetszése szerint elleplezve vagy megnyilvánulva. Kicsit van felfedve az egyikben vagy jobban egy másikban, vagy el van titkolva és meghamisítva megint másokban az ő akarata szerint és annak tudása alapján, hogy mi a legjobb ahhoz, amivé a bennük lévő formában válni szándékozik, és amit a természetükben végzett tevékenységekben tenni kíván. Minden a mi énünk, egyetlen én, mely sok alakot öltött fel. A gyűlölet és az ellenszenv és a megvetés és az undor, a ragaszkodás és a kötődés és a kedvezés egy adott szinten természetes, szükséges, elkerülhetetlen: a Természet szolgálatára állnak, hogy döntést hozzon bennünk, vagy segítenek azt megtenni és fenntartani. A Karmajógi számára azonban csökevények, buktatók, a Tudatlanság folyamatai, és ahogy halad előre, lemorzsolódnak a természetéről. A gyermek-léleknek szüksége van rájuk a növekedéséhez; de az isteni kultúrában a felnőttről lehullanak. Az Isten-természetben, amelyhez fel kell emelkednünk, lehet rendíthetetlen, sőt akár pusztító szigorúság is, de gyűlölet nem, lehet isteni irónia, de megvetés nem, lehet nyugodt, tisztán látó és erélyes elutasítás, de undor és ellenszenv nem. Még attól, amit el kell pusztítanunk, sem szabad irtóznunk, és nem szabad kudarcot vallanunk abban, hogy azt az Örökkévaló leplezett és átmeneti folyamataként ismerjük fel.