Idézetek az Anyától

Ha bármilyen kérdésben nézeteltérés merül fel, mint például egy döntés meghozatalában vagy egy feladat végrehajtásában, akkor soha ne zárkózzunk be saját elképzelésünkbe vagy álláspontunkba. Éppen ellenkezőleg, meg kell próbálnunk megérteni a másik álláspontját, bele kell helyeznünk magunkat az ő helyébe, és ahelyett, hogy veszekednénk vagy akár harcolnánk, meg kell találni azt a megoldást, amely elfogadhatóan kielégítheti mindkét felet; a jóakaratú emberek számára mindig létezik ilyen megoldás.

*

Azért jöttem Indiába, hogy találkozzak Sri Aurobindóval. Azért maradtam Indiában, hogy Sri Aurobindóval éljek. Amikor ő elhagyta a testét, én továbbra is itt éltem azért, hogy végezzem az ő munkáját, ami – az Igazság szolgálata és az emberiség megvilágosítása által – az Isteni Szeretet uralmának az előmozdítása a földön.

*

A földi élet lényegében a fejlődés mezeje. De milyen rövid az élet mindahhoz az fejlődéshez képest, amit el kell érni!

Kicsinyes vágyaink kielégítésének szándékával vesztegetni az időnket: igazi ostobaság. Valódi boldogság csak akkor lehetséges, ha megtaláljuk az Istenit.

*

A Kegyelem válaszolni fog neked, a Kegyelem kihúz a bajból, a Kegyelem megadja a megoldást a problémádra, vagy segít kikerülni a nehézségből. De ha egyszer megszabadultál a bajtól, és kijutottál a nehézségből, akkor ne felejtsd el, hogy a Kegyelem húzott ki belőle, és ne hidd, hogy te magad voltál az.

*

Csak az tudja felismerni a szeretetet, aki szeret. Akik az őszinte szeretetben nem képesek odaadni magukat, azok soha sehol nem fogják felismerni a szeretetet – és minél istenibb, azaz önzetlenebb a szeretet, annál kevésbé képesek azt felismerni.

*

Először is pénzügyi szempontból tevékenységünk alapelve a következő: a pénz nem pénzcsinálásra való. Az a gondolat, hogy a pénznek pénzt kell csinálnia: hamisság és romlottság.

A pénz arra való, hogy növelje egy csoport, egy ország, vagy jobb esetben, az egész föld gazdagságát, boldogulását és termelékenységét. A pénz: eszköz, egy erő, egy képesség, és nem önmagában egy végcél. És mint minden erő és képesség, a mozgás és a keringés révén növekszik és növeli a képességét, nem pedig a felhalmozás és az állás révén.

Itt most azt igyekszünk bebizonyítani a világnak, konkrét példamutatással, hogy a belső lélektani realizálás és a külső szervezés révén olyan világot hozhatunk létre, ahol az emberi nyomorúság legtöbb oka megszűnik.

*

Az a vágy, amelyik tudja, hogy soha sem lesz kielégítve, azonnal szertefoszlik.

*

Édes Anya!
Azt írod: „Az összes lemondás közül a legnehezebb a jó szokásainkról lemondani.” Mit jelent ez pontosan? Azt sugallja, hogy a jó szokások nem szükségesek a jógában?

Válasz: A jó szokások mindaddig elengedhetetlenek, amíg az ember a szokások alapján cselekszik. De ahhoz, hogy elérjük a jóga legfőbb célját, el kell hagynunk az összes köteléket, bármi is legyen az. És a jó szokások is olyan kötelékek, amelyeket egy nap el kell hagyni, amikor semmi másnak, mint az egyetlen legfőbb indítéknak, a Legfelsőbb Akaratának akarunk engedelmeskedni, és tudunk is engedelmeskedni.

*

A testnevelés a legjobb módja a testtudat fejlesztésének, és minél tudatosabb a test, annál inkább képes fogadni az isteni erőket, melyek azon munkálkodnak, hogy átalakítsák azt, és létrehozzanak egy új fajt.

Válj a tested Urává – ez elvezet a Szabadságba.

És ez az, ami a sportot hatékony segédeszközzé teheti az Isteni realizálásához.

Nagyon kevesen értik ezt meg, és általában azok, akik ellene vannak a sport e külső fegyelmének, az anyagi megvalósításra való összpontosításnak, olyan emberek, akiknek teljesen hiányzik a fizikai lényük feletti uralom. És Sri Aurobindo integrált jógájának megvalósításához a testünk ellenőrzése az egyik első elengedhetetlen lépés. Azok, akik lenézik a fizikai aktivitásokat, olyan emberek, akik nem lesznek képesek egyetlen lépést sem tenni az integrált jóga igazi ösvényén, kivéve, ha először meg nem szabadulnak e megvetésüktől. A testnek, annak minden formájában való ellenőrzése egy elengedhetetlen alap. Az a test, amely minket ural: egy ellenség; egy olyan rendellenesség, amit nem fogadhatunk el. Az elmében a megvilágosodott akaratnak kell irányítania a testet, és nem a testnek kell a maga törvényét az elmére rákényszeríteni. Ha tudjuk, hogy egy dolog rossz, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy azt ne csináljuk. Ha valamit meg akar valósítani, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy ezt megtegyük, és hogy ne állítson meg minket minden lépésnél a test képességének a hiánya vagy a rossz szándéka vagy az együttműködésének a hiánya; és ehhez gyakorolnunk kell a fizikai fegyelmet, és saját otthonunk urává kell válnunk.

Nagyon szép dolog elmenekülni a meditációba, és az úgynevezett lelki nagyságunk magasságából lenézni az anyagi dolgokat, de aki nem ura saját otthonának, az rabszolga.

*

Bátorság! Halljátok meg azt a tanítást, melyet első sugaraival a felkelő nap hoz le a földre minden reggel. Ez a remény tanítása, a vigasztalás üzenete.

Ti, akik sírtok, akik szenvedtek és reszkettek, akik nem mertek hinni betegségetek végében, a gyötrelmeitek befejezésében, nézzétek: nincs éjszaka hajnal nélkül, és akkor virrad fel a nap, amikor a legnagyobb a sötétség; nincs az a köd, melyet a nap nem eloszlatna el, nincs az a felhő, melyet ne aranyozna be, nincs az a könny, melyet egy nap ne szártani fel, nincs az a vihar, melyet ne követne ragyogó diadalmas szivárványa; nincs az a hó, melyet ne olvasztana el, és nincs az a tél, melyet ne változtatna sugárzó tavasszá.

Ha egy megpróbáltatás vagy egy hiba lehangol, ha lesüllyedtek a szenvedés legmélyebb mélységeibe, ne szomorkodjatok – mert az isteni szeretet és a legfelsőbb áldás még ott is elérhet titeket! Mivel átmentetek a megtisztító bánatok tűzpróbáján, ezért tiétek lesz a dicsőséges felemelkedés.

­­*

Kérdés: Sri Aurobindo itt azt mondja: „… a szükséges törekvés és tapaszja [fegyelmet] nagyon is állandó…”

Az Anya: Igen, nem gyakorolhatjuk a jógát, ha nem vesszük komolyan. Mert az embernek nagyon komolynak kell lennie, hogy állandó törekvése legyen, és tapaszját gyakoroljon. Ha nem komoly, akkor öt percig van törekvése, tíz órán keresztül pedig nincs; egy napig nagy a belső ösztönzés, egy hónapig pedig semmi, és így tovább. Nos, ilyen körülmények között nem lehet jógát végezni. Annak folyamatos, állandó dolognak kell lennie, mely nem lankad el. Ha az ember felejt vagy ellanyhul, akkor nem képes jógát végezni.

Kérdés: Nem kell az embernek nagy törekvéssel születnie?

Az Anya: Nem, a törekvés olyan dolog, amelyet fejleszteni, nevelni kell, a lény összes tevékenységéhez hasonlóan. Az ember születhet nagyon kis törekvéssel, és annyira kifejlesztheti azt, hogy nagyon nagy lesz. Az ember születhet nagyon kis akarattal, és fejlesztheti azt, és megerősítheti. Nevetséges elképzelés, azt hinni, hogy a dolgok ily módon jönnek hozzánk, egyfajta kegyelmen keresztül, hogy ha nem kapunk törekvést, akkor nincs törekvésünk – ez nem igaz. Sri Aurobindo pontosan ezt bizonygatja a levelében, és abban a részletben, melyet egy perc múlva felolvasok nektek. Azt mondja, választanunk kell, és állandóan választás elé vagyunk állítva, és folyamatosan választanunk kell, és ha nem választunk, nos, akkor nem tudunk előre haladni. Választanotok kell; nincs „olyan erő”, mely helyettetek választ, vagy a véletlen, a szerencse vagy a sors – ez nem igaz. Szabad az akaratotok, szándékosan maradt szabadon, és választanotok kell. Ti döntitek el, hogy keresitek-e a Fényt, vagy sem, hogy az Igazság szolgálói lesztek-e vagy sem – ti! Vagy, hogy legyen-e törekvésetek, vagy sem, ezt ti választjátok meg. És még akkor is, ha azt mondják nektek, hogy „Önátadásodat tedd teljessé, és a munka el lesz elvégezve helyetted”, ez teljesen rendben van, de ahhoz, hogy az önátadásotok teljes legyen, minden nap és minden pillanatban azt kell választanotok, hogy önátadásotokat teljessé tegyétek, különben nem fogjátok megtenni, magától ez nem valósul meg. Nektek kell akarnotok ezt megtenni. Amikor ez megtörténik, akkor minden jól halad, amikor rendelkeztek a Tudással, akkor is minden jól halad, és amikor az Istenivel azonosultok, akkor pedig minden még jobban halad, de addig is akarnotok kell, választanotok és döntenetek. Ne menjetek lustán lefeküdni, mondván: “Ó! a munkát elvégzik helyettem, nincs semmi teendőm, hagynom kell magam siklani az áramlással.” Ráadásul ez nem igaz, a munka magától nem lesz elvégezve, mert ha a legkisebb dolog is meghiúsítja a kis akaratokat, akkor az azt mondja: “Nem, ezt nem!” És azután mi lesz?

*

Minden feleslegesen kimondott szó, veszélyes fecsegés. Bárki, aki enged ennek a zabolátlanságnak, az lealacsonyítja a tudatát, és ha ehhez a szertelenséghez hozzáadódik az alpári nyelvezettel kifejezett, közönséges veszekedés szokása, az benne egy öngyilkossággal, egy spirituális öngyilkossággal ér fel.

*

Az életnek célja van.
A cél, hogy megtaláljuk és szolgáljuk az Istenit.
Az Isteni nincsen messze: önmagunkban, mélyen belül, valamint az érzések és gondolatok felett van. Együtt van az Istenivel a béke és a bizonyosság, sőt minden nehézség megoldása is.
Add át a problémáidat az Isteninek, és Ő kihúz minden nehézségből.

*

Az emberek azt hiszik, a kétség a felsőbbség jele, miközben ez igazából az alacsonyabb rendűségnek a jele. A szkepticizmus és a kétség a fejlődés két legnagyobb akadálya; önhittséget adnak a tudatlanságnak.

*

Hányszor elismételtem ezt: minden, ami az elmétől származik, teljesen relatív. Minél képzettebb az elme és minél több különböző tudományággal foglalkozott, annál jobban képes bizonyítani, hogy az, amit hangoztat, vagy amit mond: igaz. Érveléssel bárminek az igazságát bizonyíthatjuk, azonban ez nem teszi azt igazzá. Az csak vélemény, előítélet marad, önmagukban is kétséges látszatokon alapuló tudás.

Tehát úgy tűnik, csak egyetlen kiút van, és ez az, hogy elkezdjük kutatni lelkünk után, és megtaláljuk azt. A lélek létezik, nem célja, hogy elrejtőzködjön, nem játszik veled, csak azért, hogy a dolgokat nehezebbé tegye; éppen ellenkezőleg, nagy erőfeszítéseket tesz, hogy segítsen neked megtalálni őt, és hallgatni rá. Csak lelked és aktív tudatod között van két szereplő, akik szokás szerint sok zajt csapnak: az elme és a vitális. És mivel sok zajt csinálnak, miközben a lélek nem – vagyis inkább a lehető legkevesebbet –, az ő zajuk megakadályozza, hogy meghalld a lélek hangját.

– Az Anya / Mira Alfassa