Az Anya (részlet)

Print Friendly
az_anya_elo-kic

1

Két erő van, amely kizárólagosan képes együttműködve megvalósítani azt a nagy és nehéz dolgot, ami erőfeszítésünk célja: ez a két erő pedig a lentről hívó, szilárd és kimeríthetetlen törekvés és a fentről válaszoló legfelsőbb Kegyelem.

A legfelsőbb Kegyelem azonban csak a Fény és az Igazság feltételei között fog működni; a Hamisság és a Tudatlanság által támasztott feltételek között nem fog működni. Mert ha engedne a Hamisság követeléseinek, azzal saját célját hiúsítaná meg.

A Fénynek és Igazságnak ezek a feltételei azok a kizárólagos feltételek, amelyek mellett leereszkedik a legmagasabb Erő; és csak a fentről leereszkedő és lentről megnyíló legeslegmagasabb szupramentális Erő az, amely képes győzedelmesen kezelni a fizikai Természetet, és megsemmisíteni annak zavarait…

Teljes és őszinte önátadásra van szükség; arra van szükség, hogy önmagunkat kizárólagosan az isteni Erő felé nyissuk meg; a leereszkedő Igazságnak az állandó és teljes választására és a földi Természetet még mindig uraló mentális, vitális és fizikai Hatalmak és Látszatok hazugságának az állandó és teljes elutasítására van szükség.

Az önátadásnak teljes körűnek kell lennie, és a lény összes részére ki kell terjednie. Nem elég, hogy a pszichikai válaszoljon a befolyásra és a magasabb mentális elfogadja azt, vagy még a belső vitális is engedelmeskedjen neki, és a belső fizikai tudat érezze azt. A lény egyik részében, még a legkülsőben sem szabad, hogy legyen bármi is, ami fenntartással él, bármi, ami kétségek, zavarok és kibúvók mögé bújik, bármi, ami lázad vagy elutasít.

Ha a lény egy része átadja magát, de más rész fenntartással él, a saját útját járja, vagy saját feltételeket támaszt, akkor minden alkalommal, amikor ez történik, magad lököd el az isteni Kegyelmet magadtól.

Ha hódolatod és önátadásod mögött egy fedezéket csinálsz a vágyaid, egoisztikus követeléseid és vitális ragaszkodásaid számára, ha az igaz törekvés helyére ezeket a dolgokat teszed, vagy kevered őket vele, és próbálod őket az Isteni Saktira kényszeríteni, akkor hiábavaló segítségül hívni az isteni Kegyelmet, hogy alakítson át téged.

Ha az egyik oldalon vagy az egyik részben megnyitod magad az Igazságnak, és a másik oldalon állandóan kinyitod a kapukat az ellenséges erőknek, akkor felesleges azt várni, hogy az isteni Kegyelem veled fog maradni. Tisztán kell tartanod a szentélyt, ha el szeretnéd ott helyezni az élő isteni Jelenlétet.

Ha minden alkalommal, amikor az Erő beavatkozik és behozza az Igazságot, te pedig hátat fordítasz neki, és megint behívod a már kiutasított hamisságot, akkor nem az isteni Kegyelemet kell hibáztatnod, hogy cserben hagyott, hanem a saját akaratod megbízhatatlanságát és a saját önátadásod tökéletlenségét.

Ha hívod az Igazságot, és benned mégis valami azt választja, ami hamis, tudatlan és nem isteni, vagy egyszerűen csak nem hajlandó azt végképp elutasítani, akkor mindig ki leszel téve a támadásnak, és a Kegyelem visszahúzódik tőled. Először derítsd ki mi a hamis és alacsony rendű benned, és kitartóan utasítsd azt el – helyesen csak ekkor hívhatod az isteni Erőt, hogy alakítson át.

Ne gondold, hogy meg lehet engedni, hogy az igazság és a hamisság, a fény és a sötétség, az önátadás és az önzés együtt lakjon az Isteninek szentelt házban. Az átalakításnak átfogónak kell lennie, és emiatt átfogónak kell lennie mindazon dolgok elutasításának, amelyek szembeszállnak vele.

Utasítsd el azt a hamis elképzelést, hogy az isteni Erő mindent megtesz, és köteles megtenni érted kívánságod szerint, és még akkor is, ha nem teszel eleget a Legfelsőbb által támasztott feltételeknek. Tedd önátadásodat igazzá és teljessé, csak akkor lesz minden más megtéve érted.

Utasítsd el azt a hamis és tunya elvárást is, hogy az isteni Erő fogja érted megtenni még az önátadást is. A Legfelsőbb megkívánja a neki való önátadásodat, de nem kényszeríti rád: minden pillanatban szabadon megtagadhatod és elutasíthatod az Istenit, amíg nem következik be a visszavonhatatlan átalakulás, vagy visszavonhatod önodaadásod, ha hajlandó vagy elszenvedni ennek spirituális következményeit. Önátadásodat magadtól kell megtenned, és szabadon; annak egy élő lény önátadásának kell lennie, nem egy tehetetlen automatáé vagy egy gépies szerszámé.

A tunya passzivitást állandóan összekeverik az igazi önátadással, de a tunya passzivitásból semmi valódi és erőteljes nem születhet. A fizikai Természet tunya passzivitása az, amely azt minden sötét és istentelen befolyás kényére-kedvére kiszolgáltatja. Az Isteni Erő munkájához egy boldog és határozott és szolgálatkész behódolásra van szükség – az Igazság megvilágosult tanítványának, a sötétség és a hamisság ellen küzdő belső Harcosnak,  az Isteni hűséges szolgájának az engedelmességére.

Ez az igaz beállítottság, és csak azok, akik ezt fel tudják venni és meg tudják tartani, tudnak megőrizni egy olyan hitet, amely nem rendül meg csalódásoktól és nehézségektől, és átjut a megpróbáltatáson a legfelsőbb győzelemig és a nagy átváltozáshoz.

[…]

4

A pénz egy egyetemes erő látható jele, és ez az erő a földi megnyilvánulásában a vitális és fizikai síkon működik, és elengedhetetlen a külső élet teljességéhez. Forrásában és helyes működésében az Istenihez tartozik. Az Isteni más erőihez hasonlóan azonban itt másra lett ruházva, és az alacsonyabb Természet tudatlanságában a pénzt az ego hasznára lehet bitorolni, és Aszurikus hatások alá kerülhet, és az ő céljuknak megfelelően lehet a rendeltetésétől eltéríteni. Valójában ez az egyike annak a három erőnek – a hatalomnak, a gazdagságnak, a nemiségnek – amelyeknek a legerősebb a vonzereje az emberi egóra és az Aszurára, és azok, akik ellenőrzésük alatt tartják ezeket az erőket, legnagyobb általánosságban rosszul és rossz célra használják őket. A gazdagságot hajszolókat és a gazdagság tulajdonosait gyakrabban birtokolja a gazdagság, mint hogy ők birtokolnák azt; kevesen kerülik el teljesen azt a torzító befolyást, amire az Aszura hosszú ideje tartó hatalma és romlottsága nyomja rá a bélyegét. Emiatt a legtöbb spirituális fegyelmi szabályzat teljes önuralmat követel meg, elkülönülést és lemondást minden a gazdagság béklyóitól való függésről és a gazdagság megszerzésére irányuló összes személyes és egoisztikus vágyról. Egyesek még tiltják is a pénzt és a vagyont, és az egyedüli spirituális feltételnek a szegénységet valamint az élet dísztelenségét nyilatkoztatják ki. Ez azonban hiba; a hatalmat ez az ellenséges erők kezében hagyja. Visszahódítani azt az Isteni számára, akihez tartozik, és az isteni élethez istenien használni: ez a Szadhaka számára a szupramentális módszer.

Nem szabad sem aszketikus meghátrálással elfordulni a pénz hatalmától, azoktól az anyagi erőforrásoktól, amelyeket megad és azoktól a céloktól, amelyeket elér, sem radzsaszikus kötődést táplálni feléjük vagy dédelgetni azt a szellemiséget, ami az általuk nyújtott örömök közt a magunktól semmit meg nem tagadás rabságából ered. Tekintsd a gazdagságot egyszerűen egy erőnek, amit az Anya számára vissza kell hódítani, és rendelkezésére kell bocsátani.

Minden gazdagság az Istenié, és azok, akik rendelkeznek vele, megbízottak, nem pedig tulajdonosok. Ma velük van a gazdagság, holnap lehet, hogy máshol lesz. Minden attól függ, hogyan kezelik a gondjukra bízott vagyont, amíg az náluk van: milyen szellemben, a használat során milyen tudatban, milyen célra.

A pénz személyes felhasználása során tekints úgy az összesre, amivel rendelkezel vagy kapsz vagy adsz, hogy az az Anyáé. Ne támassz igényeket, hanem fogadd el, amit tőle kapsz, és használd azokra a célokra, amire adatott. Légy teljesen önzetlen, teljesen lelkiismeretes, precíz, részletekbe menően gondos, egy jó megbízott; mindig gondolj arra, hogy az, amit kezelsz, az az ő tulajdona és nem a sajátod. Másrészt, amit érte kapsz, rakd azt jámborul elé; semmit ne fordíts a saját vagy bárki más céljára.

Ne nézz fel emberekre a gazdagságuk miatt, vagy ne hagyd, hogy hatást gyakoroljon rád a látványosság, a hatalom vagy a tekintély. Amikor az Anya képviseletében kérsz, akkor azt kell érezned, hogy ő az, aki rajtad keresztül egy nagyon keveset igényel abból, ami az övé, és az ember, akitől kérsz, a reakciója szerint lesz megítélve.

Ha megszabadultál a pénz fertőzésétől, de bármifajta aszketikus meghátrálás nélkül, akkor nagyobb erőd lesz isteni munkára vezényelni a pénzt. Ennek a szabadságnak a jelei az elme egyenlő elbírálása, a követelés hiánya, valamint mindannak a felajánlása az Isteni Saktinak és az ő elvégzendő munkájának, amit birtokolsz és kapsz valamint minden szerzeményed erejének. Valamilyen tökéletlenség vagy kötelék biztos mutatója az elme bármilyen nyugtalansága a pénzt és annak felhasználását illetően, bármilyen igény, bármilyen neheztelés.

Ilyen tekintetben az ideális Szadhaka az, aki ha szegényen szükséges élnie, akkor tud úgy élni, és a hiánynak semmilyen érzése nem lesz hatással rá vagy fogja megbolygatni az isteni tudat teljes belső játékát, és ha gazdagon szükséges élnie, akkor tud úgy élni, és soha egy pillanatra sem vehet erőt rajta a vágy vagy a kötődés a gazdagsága iránt, vagy azon dolgok iránt, amelyeket használ, vagy nem eshet az önmagától semmit meg nem tagadás szolgaságába vagy azoknak a szokásoknak a gyarló kötelékébe, amelyet a gazdagság birtoklása teremt. Számára az isteni Akarat minden, és az isteni Ánanda.

A szupramentális teremtésben a pénz-erőt vissza kell adni az Isteni Hatalomnak, és fel kell azt használni egy új istenivé vált vitális és fizikai létezés igaz és szépséges és harmonikus ellátására és elrendezésére, bármilyen módon, ahogy az Isteni Anya maga dönt arról teremtő víziójában. Először azonban a pénz-erőt vissza kell hódítani a számára, és a hódításhoz azok lesznek a legerősebbek, akik természetüknek ebben a részében erősek és nemesek és mentesek az egótól, és bármilyen igény vagy visszatartás vagy tétovázás nélkül adták át magukat, akik a Legfelsőbb Hatalom tiszta és hatékony csatornái.

[…]