Szanszkrit kifejezések

Print Friendly

SZANSZKRIT KIFEJEZÉSEK SZÓJEGYZÉKE

Amennyire lehetséges, a meghatározások Sri Aurobindo saját szavainak felhasználásával készültek.

abhimána: [önérzet, büszkeség, különösen sértett büszkeség vagy gőg].

abhjásza: (egy módszer) folyamatos gyakorlása.

adhara (adhar): közeg [eszköz, segítség]; az, ami most a tudatot tartalmazza, elme-élet-test.

adhjátma-szukham: spirituális boldogság.

ádvaita: [nem-kettőség]; Egyetlen-Létezés; Monizmus, Monisztikus Védanta.

ahankar: ego-érzet; ego-elképzelés; az ego-képződmény szétválasztó alapelve; az elkülönítő ego-érzet, amely minden lényben azt az elképzelést kelti, hogy független személyiség.

aksara purusa: a mozdulatlan purusa, a Természet változásainak és folyamatainak hátterében maradó Én.

Amitabha Buddha: [egy buddhista legendában „a mérhetetlen ragyogás Buddhája”], aki visszafordult, amikor a szelleme a nirvána küszöbén volt, és megesküdött, hogy azt nem lépi át, amíg egyetlen lény is szomorúságban és Tudatlanságban marad.

amsaha szanatanaha: egy örökkévaló rész. [Gíta 15.7]

ánanda: Mennyei Boldogság, Gyönyör, Üdvösség; a gyönyör lényegbeli princípiuma; önmagában való gyönyör, amely a transzcendentális és végtelen lét alaptermészete.

ánandamája: [ánandával teli]; boldog.

ananta guna: végtelen tulajdonságok[kal rendelkezés].

aparárdha: a (világ-lét) alsó fele; az alacsonyabb félteke.

apszara: [egy égi leányka] a Paradicsom isteni Hetairáinak egyike.

asram: egy spirituális filozófia Tanítójának vagy Mesterének háza vagy házai, ahol fogadja és elszállásolja azokat, akik a tanítás vagy a gyakorlás miatt hozzá jönnek.

ászana: [hathajógában] rögzített pozitúra, szilárdan kitartott testhelyzet

aszura: Titán; az istenek ellensége; a mentalizált vitális sík ellenséges lénye.

átman: az Én; a Szellem; létezésünk eredeti és lényegbeli természete; az egyénre vonatkozóan a Legfelsőbb a mi igazi és legmagasabb Énünk.

avatár: Testetöltés; a formába való alászállás; az Isteniség feltárulása az emberiségben; az Isteninek emberi külsőben való megnyilvánulása; az avatara szó alászállást jelent; az Isteninek a lejövetele az istenit az emberi világtól vagy állapottól elválasztó határvonal alá.

avidjá: a Tudatlanság, a Nem-Tudás; a Sokaság tudata; a relatív és sokrészű tudat.

avjavahárjam: elmondhatatlan, kapcsolatok nélküli.

bhakta: az Isteninek a szeretője és rajongója.

bhakti: az Isteni iránti szeretet, az Isteni iránti rajongás.

bháva: valamivé válás, alakulás.

bindu: [pont].

brahman: az Abszolút; a Szellem; a Legfelsőbb Lény; a Valóság; az Örökkévaló; az Egy, akin kívül nincs más létező; a világegyetemre vonatkozóan a Legfelsőbb a brahman, az egyetlen valóság, amely nemcsak a világegyetem összes fogalmának és erejének és formájának a spirituális, anyagi és tudati lényege, hanem azok forrása, támasza és birtokosa, a brahman a kozmikus és szuprakozmikus Szellem.

brahmánda: [az univerzum, mint Bráhma tojása].

Buddha: [nagy bölcs, néha Visnu egyik inkarnációjának is tekintik], a felébredt szellem.

buddhi: intelligencia-akarat; megértés; intellektus; értelem; gondolkodó elme; a megkülönböztető princípium, amely egyszerre intelligencia és akarat.

csit: tudat.

Csitragupta: [Jáma egyik kísérőjének a neve, aki feljegyzi minden ember jó és rossz cselekedeteit].

csit-sakti: tudat-erő, tudatos erő; az isteni Energia; az Anya.

daksina: adomány vagy ön-odaadás az áldozati cselekedet vezetőjének;

darsan: látás; az Istenség megnyilatkozása az odaadó kereső előtt; [egy olyan alkalom, amikor egy spirituális személy Indiában megengedi, hogy láthassák őt].

dharma: szó szerint az, ami megragadja és együtt tartja a dolgokat; Törvény, a létezés törvénye, az Igazság mértéke, a cselekvés szabálya vagy törvénye; a vallási, társadalmi és erkölcsi szabály és viselkedés kollektív indiai eszméje; az egyéni és a társadalmi élet erkölcsi viselkedése és a helyes törvénye.

dvaitá: kettőség; dualisztikus védanta.

dvaitádvaita: [kettőség-nem-kettőség]

dzsada prakriti: [tétlen természet].

dzsapa: [egy mantra vagy Isten egyik nevének az ismétlése].

dzsiva: élő teremtmény.

dzsivanmukta: élő megszabadult ember.

Goloka: a Szeretet, szépség és ánanda spirituális ragyogással teli világa; az örök Szépség és Üdvösség vaisnava mennyországa.

gopa, gopi: [tehénpásztor] a goloka őrzői és birtokosai.

hiranjagarbha: „az élet és a forma Arany Embriója; a Szellem az Álom-Állapotban.

Hiranjakasipu: [az egyik aszura].

hiranmaja pátra: az arany fedél [Isa Up. 15]

Isvára: az Úr, az Isteni, Isten.

Jadzsnyavalkja: [híres risi, akinek kiemelkedő szerepe van a Brihadáranjaka Upanisadban.]

kámana bászana: testi és más vágy tudatalatti benyomása.

kárana: ok; oksági.

karmajóga: a (vágy nélküli) cselekvések jógája; isteni cselekedetek végzése, ami egy eszköz az isteni születéshez, mielőtt elérjük az istenit, és az isteni kifejezéséhez, miután elértük azt.

Krisna: istenség, az ánanda, a Szeretet és a bhakti Ura, [Visnu tíz inkarnációja egyikének tartják], isteni inkarnációként kinyilvánítja a bölcsesség [dzsnyána] és a munka egyesülését, és ezen keresztül az ánanda, Szeretet és bhakti által a földi evolúciót az Istenivel való egyesüléshez vezeti.

kutasztha: “a csúcson lévő egy”; az Én a szuprakozmikus tudatban; aksara purusa.

laja: feloldódás, megszűnés; az egyéni lélek megsemmisülése a Végtelenben.

lila: játék, színjáték; a kozmikus játék.

lobha: mohóság, kapzsiság, fösvénység, sóvárgás.

Mahakáli: a legfelsőbb erő istennője, az Anya négy legjelentősebb Képességeinek és Személyiségeinek egyike.

mahasz: „a nagyszerű, a hatalmas”, „az Igazság Végtelensége”; az a sík, amelynek alapja a vidzsnyána vagy szupraértelem.

májá: eredetileg a Védában a megértő és teremtő tudást jelentette, később másodlagos és származékos értelemben fogták fel, mint fortélyt, varázslatot és illúziót; jelenségek körébe tartozó tudat, az önáltatás képessége a brahmanban.

májaváda: az a tan, amely úgy tartja, hogy a világ mája, azaz egy illúzió.

májavádin: az, aki a Májavádát vallja.

manomaja purusa: a mentális Személy, a mentális lény.

milana: kapcsolat, egyesülés.

mukti: megszabadulás; a lélek szabadsága.

muladhara: gyökér edény vagy kamra; a fizikai tudat központja [csakrája]

namaszkára: [köszöntés, üdvözlés].

Nárájan: az Isteni, általában Visnunak, a Fenntartónak és a Szeretet Urának egyik neve.

nigraha: elnyomás, elfojtás.

nirguna: tulajdonságnélküli; a Személytelen.

nirguno guni: személytelen személyes;

nirvána: megszabadító megsemmisülés; megszűnés, nem szükségszerűen az egész lényé, hanem azé a lényé, ahogy mi azt ismerjük; az ego, a vágy, az egoisztikus cselekvés és mentalitás megszűnése.

panikdaszjuk akik visszatartják vagy ellopják a teheneket; úgy tűnik a szó eredetileg cselekvőket, kereskedőket vagy kufárokat jelentett, de ezt a jelentést néha elhomályosítja a későbbi “fukarok” jelentés.  [Ved.]

parádha: a (világ-lét) felső fele; a magasabb félteke.

paramésvara: legfelsőbb Úr.

para prakriti: a legfelső Természet; az Isteni igazi természete; az önmagától létező lény végtelen, időtlen tudatos képessége, amelyből megnyilvánult minden létezés a kozmoszban.

parátpara, parátparam: a legmagasabbnál is magasabb; a legfelsőbb; „a Legfelsőbb legfelsőbbje”.

pátala: a káprázat és árnyék világai; a tudatalatti a föld alatt.

piszacsa: démon; az alacsonyabb vitális [ellenséges] lénye.

prádzsna: a mély alvásban [szusupti] elhelyezkedő Én, a dolgok ura és teremtője; a Bölcsesség és Tudás Ura.

prakriti: „végrehajtás”; Természet; Természet-Erő; Természet-Lélek; végrehajtó vagy működő erő.

pralaja: fizikai halál.

pranam: [meghajlás, földre borulás, hódolat].

pravritti: kifelé és előre való mozgás; cselekvésre és munkára való késztetés, a léleknek a cselekvésbe való fejlődése.

purána: legenda és példázat; a Puránák [legendákból, példázatokból stb. íródott szent iratok egyik fajtája].

purusa: Személy; Tudatos Lény; Tudatos-Lélek; Lélek;

radzsasz: [a három guna egyike] a cselekvés, a vágy, a szenvedély minősége; a mozgás ereje [a küzdelem és az erőfeszítés, a szenvedély és a cselekvés minőségeként jelenik meg].

radzsaszikus: radszasz természetű, ami a mozgató erőnek felel meg, és amely a küzdés és az erőfeszítés, a szenvedély és a cselekvés minőségében jelenik meg.

ráksasza: gigász, óriás, a sötétség egy roppant nagy hatalma, a középső vitális sík [ellenséges] lénye.

rávana: [a ráksaszák vezére, aki elrabolta Szítát, és akit annak férje, Ráma megölt].

Rig Véda: a rikek Védája, India legősibb szent könyve, versmértékben alkotott himnuszok, amelyeket tíz könyvbe (mandalába) rendeztek.

ritam: a Helyesség; az Igazság; az Igazság-Tudat.

ritena ritam apihitam: igazság által elrejtett igazság. [Rig V. 5.62.1]

sakti: Energia; Erő; Akarat; Képesség; Tudat-Erő; Lélek-Erő; az Úr önmagában létező, önmagából eredő és önmagától ható Ereje, amely a prakriti, a Természet működéseiben nyilvánul meg.

sánti: nyugalom, béke, spirituális béke.

sásztra: bármilyen rendszerezett tanítás vagy tudomány; az erkölcsi és társadalmi kódex; a helyes tudás, helyes munka, helyes élet tudománya és művészete; [a jógában] a felismerést irányító igazságok, alapelvek, erők és folyamatok ismerete.

sisja: [tanítvány, növendék].

SisupálaKrisna egyik ellensége.

súnja: üresség; a Semmi, ami Minden.

szaccsidánanda: a Lét (szat), Tudat (csit) és Gyönyör (ánanda) hármassága; az Isteni Lény.

szadhak: az aki eléri vagy próbálja elérni a megvalósítást; az aki a szadhana, a jóga gyakorlásán keresztül a sziddhi, a tökéletesség elérésére törekszik.

szadhana: a jóga gyakorlása; gyakorlat, amely által a tökéletesség (sziddhi) elérhető; spirituális önnevelés és gyakorlás.

szaguna: [tulajdonsággal, személyes] a Személyes.

szahája: segítség.

szahaszrara/szahaszradala (padma): az ezer szirmú lótusz, a magasabb tudat központja.

szamadhi: Jógikus eksztázis (amelyben az elme szert tesz arra a képességre, hogy visszahúzódjon korlátolt, ébrenléti ténykedéseitől a tudat szabadabb és magasabb állapotaiba); [a Gítában:] a buddhi nyugodt, vágy nélküli és bánat nélküli rögzítése a az én-nyugalomban és az én-ismeretben.

szamatá: egyenlőség, egykedvűség.

szamjama: önkontrol, elutasítás vagy elkülönülés.

szamszkara/szanszkara: az ember múltja által kialakult asszociáció, benyomás, rögzített képzet, szokásos reakció.

szannyásza: abbahagyás; (életről és cselekvésről való) lemondás.

szarvam khalvidam brahma: valóban mindaz, ami van, a Brahman. [Csand. Up.3.14.1]

szat: lét, létezés; lényeg; a valóban létező dolog; a helyes, a legmagasabb vagy legjobb vagy valódi végleges.

szatjaloka: a lét (legmagasabb) igazságának a világa.

szatjam ritam brihat: az Igazság, a Helyesség, a Végtelenség [Atharva Véda 12.1.1.].

szattva: [a három guna egyike] a fény és a kiegyensúlyozottság és a béke minősége; a higgadtság ereje [a jóság és a harmónia és a boldogság és a fény minőségeként jelenik meg].

szavarúpa: szó szerint: „saját forma”, igazi forma, rúpa, amely nem hasonmás, hanem tényleges forma a finom síkon.

sziddha: kész, teljes, tökéletes; a tökéletes lélek, a tökéletes ember.

sziddhi: tökéletesség, beteljesülés, az önfegyelem céljainak a jógán keresztül való megvalósítása.

szóma-rásza: [a szóma  növény nedűje].

szukhahászja: vidámság.

szusupti: mély alvás; az Alvás-Állapot, a szupramentális síknak megfelelő tudat, amely túl van a tapasztalatunkon, mert kauzális testünk vagy a gnózis-burok nem alakult ki bennünk, annak képességei nem aktívak, és ezért ezzel a síkkal az álom nélküli alvás állapotában vagyunk kapcsolatban.

szvadharma: a cselekvés saját törvénye; a létezés igaz szabálya és módja; valaki saját belső folyamatának az igazsága.

szvajamprakása: legfelsőbb lét, amely a legteljesebben tudatában van önmagának; közvetlen vagy lényegbeli tudás.

szthúla: durva, szabad szemmel látható, fizikai; konkrét, objektív.

taidzsasza: „a Fényes”; az Én, amely támogatja az Álom-Állapotot [szvapna] vagy a finom tudatot.

tamasz: sötétség, homály; [a három guna egyike] a tudatlanság és a tunyaság minősége; a tudattalan ereje [a képtelenség és a passzivitás minőségeként jelenik meg].

tantra: egy jógarendszer, amely a Tudat-Erő princípiumán — mint Legfelsőbb Valóságon — alapul (ezt a Tudat-Erőt az Anyaként fogták fel).

tantrikus: a tantrára vonatkozó; az, aki a tantra szabályzatát követi.

tapasz: „a tudat erejének összpontosítása”; akaraterő; az energikusság bármilyen formája, aszkézis; korlátozott mentális akarat és erő.

tapaloka, tapoloka: a tapasz világa; a végtelen Akarat vagy tudatos erő világa.

tapaszja: a személyes akarat erőfeszítése, energikussága, szigorúsága, aszketikus erő, aszkézis; az akarat és energia elmére, vitálisra és fizikaira való koncentrálása abból a célból, hogy megváltoztassuk őket, vagy hogy lehozzuk a magasabb tudatot bármely jógikus célból vagy magasabb rendű célból.

upakára: jó bánásmód.

upanisad: belső tudás, a titkos tanítás, amely belép a végső igazságba, és megtelepszik ott (hindu szent iratok egyik fajtája, amelyet a Védanta filozófia forrásának tekintenek).

upari budhna esam: az alapjaik fent vannak [Rig Véda 1.24.7]

Vaikuntha: Visnu mennyországa.

vaisnava: Visnura vonatkozó; Visnu imádója.

vászudevah szarvam: az Isteni Lény (Vászudeva) minden.

védánta: „a Véda betetőzése”; az Upanisádokon alapuló filozófiai rendszer és spirituális szabályzat.

vibhúti: vannak emberek, akik nyilvánvalóan emberfelettiek, nagy lelkek, akik csak használják az emberi testet. A Természet, az isteni erők megnyilvánulásai, amelyet egy szellem felügyel. Felette állnak az erkölcsnek, és általában nincsen lelkiismeretük, a saját természetüknek megfelelően cselekszenek.

vicsarabuddhi: a reflektív, visszatükröző értelem.

vidjá-avidjá: a Tudás és a Tudatlanság.

vidjá-avidjámají májá: Tudásból és Tudatlanságból álló mája.

vidzsnyána: ideális elme; a szabad spirituális vagy isteni intelligencia; okozati Idea; Igazság; gnózis; szupraértelem; az igazi egyesítő tudás minden részletre kiterjedő aspektusa.

vidzsnyána-kosa: tudás burok.

vidzsnyánamaja: [vidzsnyánából álló, vidzsnyánával telített] gnosztikus.

viraha: [elkülönítés]; (az Isteni Szerető) hiánya.

virát: az univerzális Lélek; az Én, amely mindezekké a formákká és dolgokká válik; a külső világegyetem Szelleme; a durva formák látója és teremtője.

visistádvaita: [korlátozott monizmus; módosított monisztikus védanta].

Visnu: [Védák:] a mindent átható istenség, a felemelkedés erőit megidéző Isten vagy deva; [Puránák:] az isteni Háromság [trimurti] tagja, kozmoszban a megóvó folyamatot kifejezésre juttatója, a megőrző.

visva: [minden, a mindenség, a világegyetem]; a külső világegyetem Szelleme.

Vrindávan: [hely a földön (Mathura közelében), ahol Krisna táncolt a gópikkal]; az örök Szépség és Üdvösség vaisnava mennyországa.

the supreme Nature; the very nature of the Divine; the infinite timeless conscious power of the self-existent being out of which all existences in the cosmos are manifested.