A Jóga Szintézise

A mű eredeti címe: The Synthesis of Yoga
Fordította: Milisits Tamás Dambholi
Hungarian translation © Milisits Tamás

„Az egész élet Jóga”

TARTALOM

Bevezető
A SZINTÉZIS FELTÉTELEI
I. Fejezet Élet és Jóga
II. Fejezet A Természet Három Lépcsőfoka
[…]

I. RÉSZ
AZ ISTENI MUNKÁLKODÁS JÓGÁJA
I. Fejezet A négy segédeszköz
[…]

Bevezető
A SZINTÉZIS FELTÉTELEI

I. Fejezet
Élet és Jóga

A Természet munkálkodásainak van két szükségszerűsége, amelyek úgy tűnik, az ember tevékenységeinek kiemelkedő formáiban mindig bekövetkeznek — legyenek azok a cselekvés közönséges területeihez tartozók, vagy számunkra magasztosnak és isteninek tűnő rendkívüli szférák és beteljesedések után kutatók. Az összes ilyen forma egy összehangolt komplexitás és teljesség felé halad, amely újra és újra konkrét erőfeszítések és tendenciák különböző csatornáira hasad szét, csak hogy még egyszer egy szélesebb körű és hathatósabb szintézisben egyesülhessen. Másodsorban, a formákba fejlődés az eredményes manifesztáció elkerülhetetlen törvénye; mégis minden, túl pontosan kifejezésre juttatott igazság és gyakorlati alkalmazás idejétmúlttá válik, és sokat veszít, ha nem mindent, az értékéből; a formát a szellem friss áramlataival állandóan fel kell újítani, új életre keltve az élettelen vagy haldokló közvetítő közeget, és megváltoztatva azt, ha annak új életre kell kelnie. Az anyagi halhatatlanság feltétele az örökös újjászületés. Olyan korban élünk, amely tele van a vajúdás fájdalmaival, és amikor a gondolkodás és aktivitás minden formája — amely a használhatóság bármilyen erejével is rendelkezik vagy a fennmaradás bármely titkos értékével — döntő tesztnek van alávetve, és megadatik számára az újjászületés lehetősége. A jelen világ Medea óriási üstjének a látványát kelti, amelybe — feldarabolva, kísérletnek alávetve, összevegyítve és újrakombinálva — bele lett vetve minden dolog, azért, hogy vagy elenyésszenek, és új formáknak szolgáltassanak táptalajául, vagy megfiatalodva és átalakulva létük egy új szakaszába emelkedjen. A specializálódott, szétágazott és különféle módon szabályba foglalt indiai Jóga — amely lényegében a Természet bizonyos kiemelkedő erőinek egy speciális működése, illetve kifejezésre jutása — potenciálisan azoknak a dinamikus alkotó elemeknek az egyike, amelyek meghatározzák az emberiség jövőbeni életét. Az időtlen időknek ez a gyermeke — amelyet életereje és igazsága őrzött meg modern korunk számára — most felszínre kerül titkos iskoláiból és aszketikus menedékeiből, ahol meghúzódott, és keresi helyét az élő emberi erők és hasznosságok jövendő összegződésében. Először azonban újra fel kell fedeznie önmagát, felszínre kell hoznia létének legmélyebb értelmét, a Természetnek abban az általános igazságában és nem szűnő céljában, amelyet képvisel, és ennek az új önismeretnek és önértékelésnek az alapján meg kell találnia a saját újra visszaszerzett és kiterjedtebb szintézisét. Újraszerveződve, könnyebben és hathatósabban fog részt venni az emberiség újraszerveződött életébe, amelyet a módszerei — állítása szerint — elvezetnek befelé, saját létének és egyéniségének legtitkosabb szentélyébe és felfelé, annak legemelkedettebb régióiba.

Ha helyesen szemléljük mind az életet, mind a Jógát, akkor minden élet tudatosan vagy tudat alatt egy Jóga. Mert e kifejezés alatt egy ön-tökéletességre irányuló módszeres erőfeszítést értünk, a lényünkben rejlő látens képességek kifejezése által, valamint — ebben az erőfeszítésben a győzelem legmagasabb rendű állapotaként — az emberi egyénnek az egyesülése által az emberben és Világegyetemben részlegesen megnyilvánuló univerzális és transzcendentális Léttel. De minden élet — ha a megjelenési formái mögé tekintünk — a Természetnek egy hatalmas Jógája, aki a tudatosban és a tudat alattiban megkísérli megvalósítani a tökéletességét, azzal, hogy egyre növekvő mértékben nyilvánítja ki még meg nem valósított képességeit, és megkísérli az egyesülést a saját isteni valóságával. Az emberben, az általa létrehozott gondolkodó lényben, a Természet első alkalommal szerkeszt egy önmagának tudatában lévő eszközt, és a tevékenységeinek elrendezésére akaratlagosan képes dolgot ezen a Földön, amellyel gyorsabban és hatalmasabb erővel lehet elérni ezt a nagyszerű célt. A Jógát tekinthetjük, ahogy azt Szvámi Vivekánanda mondta, egy eszköznek, amellyel fejlődésünket egyetlen életbe vagy a testi lét néhány évébe, sőt néhány hónapjába sűríthetjük össze. A Jóga egy adott rendszere tehát nem lehet több, mint azoknak az általános módszereknek egy szelekciója és egy szűkebb területre kiterjedő, de az intenzitásnak hathatósabb formáiba történő összesűrítése, amelyeket hatalmas Anyánk — laza keretekben, nagy arányokban, komótos léptékben, anyag és energia látszólag pazarló elvesztegetésével, de egy sokkal tökéletesebb kombinációban — felfelé irányuló mindenre kiterjedő munkálkodásában már alkalmazott. Ez az a Jógával kapcsolatos nézet, amely egyedül alapját képezheti a Jóga módszerek tartós és racionális szintézisének. Mert ebben az esetben a Jóga nem fog többé valami misztikusnak és abnormálisnak feltűnni, amelynek semmi köze sincs a Világ-Energia mindennapi folyamataihoz, vagy ahhoz a célhoz, amelyet a Természet tart szem előtt önbeteljesülése két nagy — szubjektív és objektív — folyamatában; a Jóga inkább azoknak az erőknek egy intenzív és rendkívüli felhasználójaként jelentkezik, amelyeket a Természet már világosan kinyilvánított, vagy fokozatosan rendez el kevésbé túlfűtött, azonban mindenre sokkal kiterjedőbb tevékenységeiben.

A Jóga módszereknek valahogy ugyanaz a kapcsolata az ember szokásos lélektani folyamataihoz, mint amilyen az elektromosság vagy a gőz természeti ereje tudományos kezelésének van az ő normál működéseikhez a Természetben. És a Jóga módszerek is a Tudomány eljárásaihoz hasonlóan egy olyan tudáson alakultak ki, amely a rendszeres kísérletezésből, tapasztalaton nyugvó elemzésből és folytonos eredményből fejlődött ki és azok által igazolódott. Az egész Rádzsajóga például azon a megfigyelésen és tapasztalaton alapul, hogy a belső alkotórészeink, azok összetétele, működése, a bennünk lévő erők szétválaszthatók vagy felbonthatók, újra szervezhetők, és egy újszerű korábban lehetetlennek tűnő működésbe hozhatók, vagy meghatározott belső módszerekkel egy új általános szintézissé transzformálhatók és oldhatók fel. A Hathajóga hasonlóképpen azon a megfigyelésen és tapasztalaton alapul, hogy a vitális erők és funkciók — amelyeknek életünk normál körülmények között alá van vetve, és amelyeknek a mindennapi működései kötötteknek és nélkülözhetetlennek tűnnek — uralhatók és a működések megváltoztathatók vagy felfüggeszthetők, olyan eredményekkel, amelyek máskülönben lehetetlenek lennének, és amelyek természetfelettieknek tűnnek azok számára, akik nem fogták fel e folyamatok ésszerű magyarázatát. És ha más formáiban a Jógának ez a sajátossága kevésbé nyilvánvaló — mert intuitívabbak és kevésbé mechanikusabbak, és mint az Odaadás Jógája, közelebb állnak a tudat és a létezés mennyei eksztázisához, vagy, mint a Tudás Jógája, azok mennyei határtalanságához — ennek ellenére ezek is valamely bennünk lévő alap adottság felhasználásából indulnak ki, olyan módokon és olyan célokból, amelyeket fontolóra sem veszünk e képesség mindennapi spontán működésében. Az összes módszer, amelyet a közös Jóga név alapján foglalnak egy csoportba, speciális lélektani folyamatok, amelyek a Természet egy változatlan igazságán alapulnak, és a normál működésekből olyan erőket és eredményeket fejlesztenek ki, amelyek látensen mindig is megvoltak, de amelyeket a Természet hétköznapi folyamatai nem könnyen vagy nem gyakran nyilvánítanak ki.

De ahogy a fizikai tudásban megvan a tudományos módszerek sokszorozódásának a hátránya — mivel ez például egy eluralkodó mesterségesség kialakulása felé irányul, amely egy gépezet terhe alatt tiporja el természetes emberi életünket, és arra, hogy egy megnövekedett szolgaság árán vásárolja meg a szabadság és uralkodás bizonyos formáit — ugyanúgy a Jóga módszereiben való elmélyedésnek és azok rendkívüli eredményeinek is meglehet a hátránya és kára. A Jógi hajlamos visszavonulni a közös léttől, és elveszíteni a felette való befolyását; azon van, hogy a szellem gazdagságát az emberi aktivitásainak hanyatlása, a belső szabadságát pedig egy külső halál árán vásárolja meg. Ha megkapja Istent, elveszíti az életet, vagy ha erőfeszítéseit kifelé, az élet legyőzésére irányítja, akkor megvan a veszélye, hogy elveszítse Istent. Emiatt Indiában azt látjuk, hogy éles összeférhetetlenség alakult ki a világban való élet, illetve a spirituális növekedés és tökéletesség között, és jóllehet a belső vonzás és a külső igény közti győzedelmes harmónia tradíciója és ideálja megmaradt, ezt kevésbé vagy pedig nagyon tökéletlenül bizonyították példával is. Alapjában véve, amikor valaki befelé fordítja tekintetét és energiáját, és a Jóga ösvényére lép, akkor rendszerint úgy tartják, hogy ő ezzel elkerülhetetlenül elvész kollektív létezésünk és az emberiség világi erőfeszítésének hatalmas áramlata számára. Olyan nagy mértékben vált dominánssá ez az elképzelés, az uralkodó filozófiák és vallások olyan nagy hangsúlyt helyeztek rá, hogy mostanra az élettől való elmenekülést általában nem csak a Jóga elengedhetetlen feltételének tekintik, hanem fő céljának is. A Jógának csak egy olyan szintézise lehet kielégítő, amely céljában a megszabadult és tökéletessé tett emberi életben újraegyesít Istent és a Természetet, illetve módszerében nem csak megengedi, hanem előnyben is részesíti a belső és külső tevékenységek és tapasztalatok harmóniáját, mindkettő isteni beteljesülésében. Mert az ember az anyagi világba leereszkedett magasabb Lét azon terminusa és szimbóluma, amelyben lehetségessé válik az alacsonyabb számára, hogy átváltoztassa önmagát és felvegye a magasabbnak a természetét, illetve a magasabb számára, hogy felfedje önmagát az alacsonyabbnak a formáiban. E lehetőség megvalósítására adatott élet elkerülése sohasem lehet mindenek fölött való törekvésének sem elengedhetetlen feltétele, sem teljes és végső célja, vagy önbeteljesülésének leghatékonyabb eszköze. Ez csak egy átmeneti szükségszerűség lehet bizonyos körülmények között, vagy pedig egy specializálódott rendkívüli erőfeszítés, amely azért lett az egyénre kiszabva, hogy az egész emberi faj számára előkészítsen egy nagyobb mindenre kiterjedő lehetőséget. A Jóga igazi és teljes célja és használhatósága csak akkor érhető el, amikor az emberben a tudatos Jóga — a Természetben a tudat alatti Jógához hasonlóan — külsőleg ugyanolyan terjedelművé válik, mint maga az élet, és visszatekintve mind az ösvényre, mind az eredményre, még egyszer egy tökéletesebb és megvilágítottabb értelemben mondhatjuk el: „Az egész élet Jóga.”