Aforizmák 302-327.
302. A középkori aszkéták gyűlölték a nőket, és azt gondolták, Isten a szerzetesek megkísértésére teremtette őket. Engedtessék meg, hogy emelkedettebben gondolkodjunk mind Istenről, mind a nőről.
303. Ha egy nő megkísértett, az az ő hibája vagy a tiéd? Ne légy ostoba és önámító.
304. Két módja van, hogy elkerüld a nő csapdáját; az egyik: őrizkedni minden nőtől, és a másik: szeretni minden lényt.
305. Az aszkétaság kétségtelenül nagyon gyógyító hatású, egy barlang nagyon békés, és a hegytetők csodásan kellemesek; a szerepedet mégis úgy játszd a világban, ahogy azt Isten kívánta tőled.
306. Háromszor nevetett Isten Sankarán: először, amikor visszatért, hogy elégesse az anyja holttestét, akkor megint, amikor magyarázattal látta el az Isa Upanisadot, és harmadszor, amikor tétlenséget hirdetve végig viharozott Indián.
307. Az emberek csak a sikerért dolgoznak, és ha elég szerencsések, hogy kudarcot valljanak, az azért van, mert a Természet bölcsessége és ereje az intellektuális okosságuk fölé kerekedett. Egyedül Isten tudja, mikor és hogyan kell bölcsen hibázni és eredményesen kudarcot vallani.
308. Ne bízz abban az emberben, aki soha nem vallott kudarcot és soha nem szenvedett; ne kövesd a szerencséjét, ne harcolj a lobogója alatt.
309. Ketten alkalmatlanok a nagyságra és a szabadságra: az az ember, aki soha nem volt rabja egy másiknak, és az a nemzet, amelyik soha nem volt idegenek igája alatt.
310. Ne rögzítsd az időt és a módot, amikor és ahogy az eszmény beteljesül. Dolgozz, és hagyd Istenre, a minden-tudóra az időt és a módot.
311. Úgy dolgozz, mintha az ideált gyorsan és az életed során kellene beváltani; tarts ki rendületlenül, mintha tudnád, hogy ez nem lesz meg, hacsak nem fizetsz még ezer év munkájával érte. Az amit nem mersz elvárni az ötödik évezredig, a holnap hajnalban lehet, hogy kivirágzik, és az, amit remélsz és ami után epekedsz ma, lehet, hogy a századik eljöveteledre van kijelölve számodra.
312. Közülünk minden embernek még egy millió élete van, amit a földön teljesítenie kell. Minek akkor ez a sietség és lármás követelőzés és türelmetlenség?
313. Gyorsan és nagyokat lépkedj, mert a cél messze van; mert a Mestered vár rád az utazásod végén.
314. Unom a gyermeteg türelmetlenséget, amely kiabál és szitkozódik és tagadja az ideált, mert az Arany Hegyeket nem lehet a rendelkezésünkre álló rövid idő vagy néhány futó évszázad alatt elérni.
315. Vágy nélkül tűzd ki lelkednek a végcélt, és tarts ki mellette a benned lévő isteni erővel; akkor a végcél maga fogja megalkotni az eszközeit, sőt mi több, maga válik saját eszközévé. Mert a végcél Brahman, és az már valóra van váltva; tekints rá mindig Brahmanként, tekints rá a lelkedben mindig úgy, mint ami már valóra van váltva.
316. Ne az értelemmel tervezz, hanem hadd rendezze el terveidet számodra az isteni látásod. Amikor egy eszköz érkezik hozzád elvégzendő dologként, tedd azt céloddá; ami a végcélt illeti, az a világban megvalósulóban van, a lelkedben pedig már megvalósult.
317. Az emberek az eseményeket befejezetleneknek látják, amelyekért küzdeni kell és amelyeket véghez kell vinni. Ez egy hamis látásmód; az eseményeket nem okozzák, azok kifejlődnek. Az esemény Brahman, és már régóta teljesült, most pedig manifesztálódik.
318. Ahogyan egy csillag fénye évszázadokkal azután éri el a földet, hogy csillag megszűnt létezni, Brahmanban már kezdetben létrejött esemény ugyanúgy nyilvánítja ki magát leplezetlenül most az anyagi tapasztalásunkban.
319. A kormányok, társadalmak, királyok, rendőrség, bírák, intézmények, egyházak, törvények, szokások, hadseregek ideiglenes szükségletek, amelyek néhány évszázad-csoportra kényszerítettek ránk, mert Isten elrejtette az arcát előlünk. Amikor ismét megjelenik nekünk igazságában és szépségében, akkor ebben a fényben azok el fognak tűnni.
320. A végén az anarchikus az ember igazi isteni állapota, ahogy kezdetben is; de a kettő között egyenesen az ördöghöz és annak országába vezetne minket.
321. A társadalom kommunista alapelve ugyanúgy fölötte áll az individualistának, ahogyan a testvériség az irigységnek és egymás kölcsönös lemészárlásának; viszont az Európában kitalált Szocializmus teljes gyakorlati rendszere rabiga, zsarnokság és börtön.
322. Ha a kommunizmus valaha is sikeresen újjászerveződik a földön, akkor annak a lélek testvériségén és az egoizmus halálán kell alapulnia. Egy erőltetett egyesülés és egy mechanikus elvtársiasság egy világméretű fiaskóban végződne.
323. Egy kommunista társadalomhoz az egyetlen használható kiindulási pont a megvalósított Védanta. Ez a Kereszténység, az Iszlám és a Puranikus Hinduizmus által megálmodott szentek országa.
324. “Szabadság, egyenlőség, testvériség” – kiáltották a francia Forradalmárok, de igazából a szabadságot csak egy adag egyenlőséggel gyakoroljuk még mindig; ami a testvériséget illeti, csak egy Káin – és egy Barabás – féle testvériséget hívtak életre. Ez néha Trösztnek vagy Kartellnek néha pedig Európa Egyetértésének hívja magát.
325. “Mivel a szabadság megbukott – kiáltja Európa modern gondolkodása – próbáljuk meg a szabadságot együtt az egyenlőséggel, vagy, miután a kettőt kicsit nehéz összepárosítani, az egyenlőséget a szabadság helyett. Ami a testvériséget illeti, az lelhetetlen; ezért azt vállalati társulással helyettesítjük.” De azt hiszem, Istent ezúttal sem fogjuk becsapni.
326. India kommunális életének három bástyája volt: a faluközösség, a nagyobb egyesített család és a Szannjászinok rendjei; ezeket mind megtörték vagy megtörik a társadalmi élet egoisztikus elképzelésének nagy lépései; de ez végül is nem csak ezeknek a tökéletlen öntőformáknak a széttörése egy nagyobb és istenibb kommunizmus felé?
327. Az egyén nem lehet tökéletes mindaddig, amíg nem adta át mindazt, amit önmagának nevez, az isteni Lénynek. Ugyanígy, amíg az emberiség nem adja Istennek mindazt, amije van, addig soha nem jön létre egy tökéletes társadalom.
Sri Aurobindo: Thoughts and Aphorisms
A 302.-304. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya a feltett kérdésekre válaszolva:
Mi kellene hogy legyen ideális egy modern nő számára egy átlagos életben?
Egy átlagos életben, a nőknek annyi ideájuk lehet, amennyit csak akarnak, ez nem igazán fontos. (Később, Anya hozzátette, „Egy átlagos életben a nők számára a jó egészség és a harmónia az ideális.”)
Spirituális szempontból, férfiak és nők egyenlők azon képességükben, hogy felismerjék az Istenit. Mindegyiknek a maga módján kell megtennie és saját lehetőségei szerint.
1970- január 25.
A 305. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Sri Aurobindo megmutatja nekünk hogy az ember lehet aszkéta választása szerint és nem lemondásból; és így teszi érthetővé nekünk, az Úr szolgájának lenni és csak az Ő akarata szerint cselekedni, egy sokkal magasabb állapot mint bármely személyes, nem számít hogyan tűnhet szentnek.
1970. január 26.
A 306. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Az Úr nevetett, amikor ez az ember, aki úgy gondolta, hogy önmaga olyan bölcs, a szabályok betartásával, szükségtelen szavak írásával, és azért mutatta a túlzott tevékenykedés példáját, hogy tétlenséget prédikáljon.
1970. január 27.
A 307.-309. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Bizonyos alapvető tulajdonságok csak a szenvedésen és nehézségeken keresztül tudnak fejlődni. Az emberek tudatlanságukban elmenekülnek ezektől, de a Legfelsőbb Úr fejlődésük felgyorsítása érdekében rájuk rója azokra, akiket kiválasztott, hogy képviseljék őt a földön.
1970. január 28.
A 310.-311. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Ez pontosan az a hozzáállás ahogyan mindannyiunknak kellene az átalakuláshoz: annyi energia és lelkesedés, mintha az bizonyosan megvalósított jelenlegi életünkben, annyi türelem és kitartás mintha nekünk évszázadok szükségeltetnek megvalósítani azt.
1970. január 29.
A 312.-313. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Itt is, mint mindig, Sri Aurobindo a kérdés összes aspektusát látja és miközben nyugalmat és türelmet hirdet a nyugtalannak, ébreszti és hirdeti az energiát a tétlennek. Az ellentétek egyesítésében rejlik az igazi bölcsesség és a teljes hatékonyság.
1970. január 30.
A 314.-315. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Persze, mindannyian hordozzunk lelkünkben az örök utazásnak az isteni végét, és a személyes alkalmatlanságunk az egyetlen dolog, amely megakadályoza, hogy azonnal tudatában legyünk ennek.
Teljes és feltétel nélküli megadás, a Legfelsőbb Úrnak, (Brahman) az egyetlen és csodálatos módja, gyógyítani ezt az alkalmatlanságot.
1970. február 1.
A 316.-317. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Valaki mondhatná erre így: minden létezik öröktől fogva, és mi fokozatosan leszünk tudatában annak amit anyagi világnak hívunk.
Ez a látásmód és beszéd a közönséges emberi tudatosságnak egy teljes megfordulása.
1970. február 2.
A 318. aforizmával kapcsolatban mondta Anya:
Igen, de a Brahman azon rendelkezése, miszerint részt kell vennünk az eseményen, ugyanarra a pillanatra nyúlik vissza, és a kapcsolatuk ugyanaz marad.Tehát az egyetlen dolog, ami számít nem a személyes impulzus, hanem a Brahmantól kapott megbízás szerint cselekedni.
1970. február 4.
A 319.-320. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Az Anarchikus állapot minden egyénnek az önmaga-kormánya. És ez a tökéletes kormány csak akkor lesz, ha minden egyén tudatosítja a belső Istenit és engedelmeskedik Őneki, és Ő maga egyedül.
1970. február 5.
A 321.-323. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Ahogy Sri Aurobindo azt olyan jól mondja nekünk, az individualizmus egyfajta ön-igazolt irigység, az egyén uralma önmaga felett.
De az egyetlen igazi orvosság a Legfelsőbb Úr kizárólagos és egyetemes uralma, jelenlevő és tudatos minden lényben egy átmeneti kormányzattal azokból, akik valóban az Ö tudatossága és teljesen megadták magukat az Ő akaratának.
1970. február 7.
A 324.-325. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Mindeddig a szabadság, egyenlőség, testvériség csak hangosan hirdetett, de soha még a gyakorlatba át nem ültetett szavak, és nem lehet azokat gyakorlatba átültetni addig amíg az emberek maradnak, azok amik, az egójukkal és minden vágyaikkal uraltak, ahelyett, hogy lennének csak az Egy Legfelsőbb és páratlanul Isteni által uraltak.
1970. február 8.
A 326.-327. aforizmákkal kapcsolatban mondta Anya:
Sri Aurobindo ide írja világos és egyértelmű módon, amit én megpróbáltam kifejezni korábban, a tökéletességet nem lehet elérni mindaddíg, amíg a Legfelsőbb Úr kormányzata nem felismert, és elismert, mindenütt és mindenben.
*
* *
Szabadság csak akkor nyilvánul meg, ha minden ember ismeri, a Legfelsőbb Úr szabadságát.
Egyenlőség csak akkor nyilvánul meg, ha minden ember tudatossá válik a Legfelsőbb Úr tudatosságára.
Testvériség csak akkor nyilvánul meg, amikor az emberek úgy érzik, hogy a Legfelsőbb Úrnak egyformán szülöttei és eggyek az Ő Egységében.
1970. február 9.