Krisztus, az Ember Fia – a Purusa Fia
Az ember A Sásztrák ugyanazt a szót – Purusa – használják az emberre és az egyetlen isteni és egyetemes Lényre, mintha csak hangsúlyozni szeretnék az emberiség egységét Istennel. Nara és Nárajána az örök páros, akik, bár ketten vannak, egyek, örökké különbözőek, örökké ugyanazok. Nárajána az, mondja a kommentátor, aki a vizekben lakozik, de nekem az az érzésem, ez arra akar célozni, aki az egész emberiség lényege és összefoglalása. Ahol csak van egy ember, Nárajána ott van; mert a kettő elválaszthatatlan. Néha azt gondolom, amikor Krisztus az Ember Fiaként beszélt önmagáról, ez alatt valójában azt értette, a Purusa fia, és szinte úgy képzelem, hogy az anthropos csak az ügyetlen görög megfelelője, a...
TovábbElőször meg kell értenünk, mit értünk a tudat síkjai, a létezés síkjai alatt…
… először meg kell értenünk, mit értünk a tudat síkjai, a létezés síkjai alatt. A Purusa és a Prakriti, a Lélek és a Természet közötti kapcsolatoknak egy mindenre kiterjedő, kialakult egyensúlya vagy világa. Mert bármi, amit mi világnak nevezhetünk, az nem más és nem is lehet más, mint egy mindenre kiterjedő kapcsolat megvalósítása, amelyet egy univerzális létezés teremtett meg vagy épített ki önmaga között, vagy mondjuk úgy, hogy az ő örökkévaló valósága vagy potencialitása és kialakulásának erői között. Ez a létezés a kialakulással való kapcsolataiban és a kialakulás megtapasztalásában az, amit mi léleknek vagy Purusának nevezünk, egyéni léleknek az egyénben, egyetemes léleknek a kozmoszban; a...
Tovább
Legutóbbi hozzászólások