Aforizma 71.
71. Egy gondolat az igazságra kilőtt nyílvessző; egy pontot eltalálhat, de nem tudja lefedni az egész céltáblát. Az íjász viszont túlságosan is elégedett a sikerével ahhoz, hogy bármi továbbit kérjen. Ehhez az aforizmához az Anya kommentárjai ide kattintva...
TovábbAforizmák 328-350.
328. Semmi sem kicsi Isten szemében; semmi se legyen kicsi a tiédben. Az isteni energiának ugyanannyi munkáját szenteli Ő egy kagylóhéj megformázására, mint egy birodalom létrehozására. Ami téged illet, nagyobb dolog, ha egy jó cipész vagy, mint egy fényűző de alkalmatlan király. 329. Jobb a tökéletlen tehetség és hatékonyság a neked szánt munkában, mint egy megjátszott hozzáértés és látszólagos tökéletesség. 330. Nem az eredmény a cselekvés célja, hanem Isten örök gyönyörűsége a létesülésben, megfigyelésben és tevékenységben. 331. Isten világa lépésről lépésre halad előre, teljesíti a kisebb egységet, mielőtt komolyan megkísérli a nagyobbat. Erősítsd meg először a szabad nemzeti érzést, ha...
TovábbAforizmák 302-327.
302. A középkori aszkéták gyűlölték a nőket, és azt gondolták, Isten a szerzetesek megkísértésére teremtette őket. Engedtessék meg, hogy emelkedettebben gondolkodjunk mind Istenről, mind a nőről. 303. Ha egy nő megkísértett, az az ő hibája vagy a tiéd? Ne légy ostoba és önámító. 304. Két módja van, hogy elkerüld a nő csapdáját; az egyik: őrizkedni minden nőtől, és a másik: szeretni minden lényt. 305. Az aszkétaság kétségtelenül nagyon gyógyító hatású, egy barlang nagyon békés, és a hegytetők csodásan kellemesek; a szerepedet mégis úgy játszd a világban, ahogy azt Isten kívánta tőled. 306. Háromszor nevetett Isten Sankarán: először, amikor visszatért, hogy elégesse az anyja holttestét, akkor...
TovábbAforizmák 407-411.
BHAKTI 407. Nem vagyok Bhakta, mert nem tagadtam meg a világot Istenért. Hogyan tudom megtagadni azt, amit Ő erővel elvett tőlem, és akaratom ellenére visszaadott? Ezek a dolgok nekem túl nehezek. 408. Nem vagyok Bhakta, nem vagyok Dzsnyáni, nem vagyok az Úr dolgozója. Mi vagyok akkor? Egy eszköz Mesterem kezében, egy fuvola, amelyet fúj egy isteni Pásztorfiú, egy falevél, amelyet sodor az Úr lélegzete. 409. Az rajongás [devotion] nem teljesül be teljesen, amíg nem válik cselekvéssé és tudássá. Ha üldözöd Istent, és nem tudod utolérni, ne engedd elmenni, amíg nem birtoklod a valóságát. Ha megszerezted a valóságát, ragaszkodj hozzá, hogy a tiéd legyen a teljessége is. Az első isteni tudást fog adni neked, a második...
TovábbAforizmák 211-250.
211. A költők a halált és a külső csapásokat dicsőítik; de a lélek kudarcai az egyedüli tragédiák, és az ember diadalmas emelkedése Isten felé az egyedüli hősköltemény. 212. A szív és a test tragédiái: gyermekek sírása kicsiny fájdalmaik és eltört játékaik miatt. Magadban mosolyogj, de vigasztald a gyermekeket; ha tudsz, vegyél részt a színdarabjukban. 213. “Mindig van valami rendellenes és excentrikus a zseniális emberekben.” És miért ne legyen? A zseniális képesség maga rendellenesen keletkezik, és kívül található az ember megszokott középpontján. 214. A zseni a Természet első kísérlete, hogy az emberi öntőformájából kiszabadítsa a bebörtönzött istent; a folyamat során az öntőformának...
TovábbAforizmák 200-210.
200. A középkori kereszténység azt mondja az emberiségnek: “Ember, te a földi életedben egy gonosz lény vagy, és egy féreg Isten előtt; tagadd meg hát egoizmusodat, élj egy eljövendő állapotért, és vesd alá magad Istennek és az Ő papjának.” Az eredmények nem voltak túl jók az emberiség számára. A modern tudás azt mondja az emberiségnek: “Ember, te egy rövid életű állat vagy, és a Természet számára nem vagy több, mint egy hangya és egy földi giliszta – csak egy múlandó porszem vagy a világegyetemben. Élj hát az Államért, és egy hangyaként vesd alá magad a képzett hivatalnoknak és a tudományos szakértőnek.” Sikeresebb lesz-e ez az evangélium, bármennyivel is, mint az előző? 201. A Védanta...
TovábbAforizmák 171-180.
171. Mindent összevéve, végül a Szeretet és az Erő együtt tudja megmenteni az emberiséget, de nem csak a Szeretet vagy csak az Erő. Ezért Krisztus örömmel kellett, hogy várja második eljövetelét, és Mohamed vallása – ahol nem tespedt el – az Imámokon keresztül örömmel vár egy Mahdit. 172. A törvény nem tudja megmenteni a világot, ezért Mózes előírásai halottak az emberiség számára, és a Brahminok Sásztrája romlott és halódó. A Szabadságba kiengedő törvény a felszabadító. Nem a Pandit, hanem a Jógi; nem a szerzetesi élet, hanem a vágyról és a tudatlanságról és az egoizmusról való belső lemondás. 173. A felindultság nyomása alatt egyszer még Vivekánanda is elfogadta azt a téveszmét, hogy egy...
TovábbAforizmák 160-170.
160. Őrizkedj az üres metafizika haszontalanság csapdájától és a terméketlen intellektualitás száraz porától. Csak azt a tudást érdemes birtokolni, amelyet fel lehet használni az élő gyönyör érdekében, és alkalmazni lehet temperamentumban, tevékenységben, alkotásban és létezésben. 161. Válj a tudássá, amellyel rendelkezel, és élj aszerint; a tudásod ekkor lesz a benned lévő élő Istenné. 162. Az evolúció nem ért véget; az értelem nem a Természet végső szava, és a gondolkodó állat sem a legfőbb szereplője. Ahogy az ember kiemelkedett az állatiból, ugyanúgy emelkedik ki az emberből az emberfeletti. 163. Az a képesség, hogy szigorúan betartsuk a törvényt, a szabadság alapja; ezért a legtöbb fegyelmi...
TovábbAforizmák 141-142.
141. Nitzsche oroszlán-léleknek látta az emberfeletti embert, aki végleg elhagyja a teve jelleget, de az emberfeletti igazi címer alakja és szimbóluma az oroszlán, amelyik a tevén ül, a teve pedig a bőség tehenén áll. Ha nem tudsz az egész emberiség rabszolgája lenni, akkor nem vagy alkalmas, hogy az ura légy, és ha nem tudod olyanná tenni a természetedet, mint Vaszista bőség-tehene, akinek a tőgyéből az egész emberiség kifejhette a kívánságát, akkor mit ér, hogy egy oroszlánszívű szupermen vagy? 142. Légy a világ felé olyan, mint az oroszlán a rettenthetetlenségben és az uralomban, mint a teve a türelemben és a szolgálatban, mint a tehén a szelíd, béketűrő és anyai nagylelkűségben. Csapj le Isten minden...
TovábbAforizmák 136-140.
136. Miért szenved az elméd vagy a tested? Mert a fátyol mögött a lelked kívánja a fájdalmat vagy örömét leli benne; de ha akarod – és állhatatosan kitartasz az akaratod mellett –, akkor rá tudod kényszeríteni az alacsonyabb alkotórészekre a szellem zavartalan gyönyörének törvényét. 137. Nincs az vas vagy az az elkerülhetetlen törvényszerűség, amely egy adott kontaktusnak fájdalmat vagy élvezetet fog okozni; az a mód, ahogyan a lélek fogadja kívülről a Brahman rohamát vagy nyomását az alkotórészekre, határozza meg, milyen legyen a reakció a kettő közül. 138. Amikor a benned lévő lélek erő találkozik ugyanazzal az erővel kívülről, akkor az elme-tapasztalat és a test-tapasztalat értékelésében nem...
Tovább
Legutóbbi hozzászólások