Biztosítalak, hogy India szabad lesz

Print Friendly

Amikor felmerült, hogy végrehajtjuk a forradalomnak a tervét – amelyet Sri Aurobindo adott át a bátyámnak 1907-ben Barodában -, akkor azt gondoltam, hogy jobb elnyerni hozzá Sri Aurobindo hozzájárulását. […]

1918. decemberében érkeztem Pondicherry-be. […]
Sri Aurobindo egy fa széken ült egy indigókék terítővel lefedett kis asztalnál az emeleti verandán, amikor felmentem, hogy találkozzam vele. Éreztem, hogy egy spirituális fény veszi körül az arcát. Tekintete átható volt. Levelezésemből már ismert engem. Emlékeztettem bátyámra, aki találkozott vele Barodában; nem felejtette el őt. Majd tájékoztattam őt, hogy a csoportunk most már készen áll, hogy forradalmi aktivitásba kezdjen. Mintegy tizenegy évbe telt, hogy megszerveződjünk.
Sri Aurobindo egy ideig csendben maradt. Aztán kérdéseket tett fel a Szadhanámmal – spirituális gyakorlatommal – kapcsolatban. Leírtam neki az erőfeszítéseimet, és hozzátettem:
– A Szadhana rendben van, de nehéz arra összpontosítani, amíg India nem szabad.
– Talán nem szükséges a forradalmi tevékenység India felszabadításához – mondta.
– De enélkül hogyan fogja a Brit Kormányzat elhagyni Indiát? – kérdeztem.
– Ez egy más kérdés; de ha India felszabadulhat forradalmi tevékenység nélkül, akkor miért kellene végrehajtanod a tervet? Jobb a jógára – a spirituális gyakorlatra – koncentrálni – felelte.
– De India egy olyan föld, amelynek a vérében van a Szadhana. Ha India szabad lesz, akkor, úgy vélem, ezrek fogják a jógának szentelni magukat. A mai világban viszont ki fog hallgatni rabszolgák igazságára vagy spiritualitására? – kérdeztem.
Ő így válaszolt:
– India már eldöntötte, hogy kivívja a szabadságát, és ezért biztos meglesznek azok a vezetők és emberek, akik dolgozni fognak ezért a célért. Mindenki viszont nem lett elhívatva a jógára. Ha tehát te el vagy hivatva, nem jobb arra koncentrálni? Ha végre akarod hajtani a forradalmi programot, szabadon megteheted, de én nem adhatom ehhez a beleegyezésemet.
– De maga volt az, aki ösztönzést adott nekünk, és kezdte el a forradalmi tevékenységet. Most miért tagadja meg a beleegyezését annak végrehajtásához? – kérdeztem.
– Mert végeztem ezt a feladatot, és ismerem a nehézségeit. Fiatal emberek jelentkeznek, hogy idealizmustól és lelkesedéstől hajtva csatlakozzanak a mozgalomhoz. Ezek a motivációk azonban nem maradnak fenn sokáig. Nagyon nehézzé válik a fegyelem betartása és megszerzése. A szervezeten belül kezdenek kis csoportok alakulni, rivalizálás jön létre a csoportok között, sőt az egyének között is. Versengés van a vezetésért. A kormányzat ügynökei a kezdetektől fogva sikeresen beépültek ezekbe a szervezetekbe. És így a szervezetek képtelenek hatékonyan működni. Van, hogy annyira mélyre süllyednek, hogy még a pénzen is veszekednek – mondta higgadtan.
– De tegyük fel még azt is, hogy elfogadom, hogy a Szadhana sokkal fontosabb, és még értelmileg is megértem, hogy arra kellene koncentrálnom. A problémám az, hogy mélyen azt érzem, hogy valamit tennem kell India szabadságáért. Az elmúlt két és fél évben nem voltam képes nyugodtan aludni. Én a kemény erőkifejtéstől maradok nyugodt. De az egész lényem India szabadságára összpontosít. Képtelen vagyok aludni addig, amíg az nincs biztosítva.
Sri Aurobindo két vagy három percig csendben maradt. Ez hosszú szünet volt. Aztán így szólt:
– Tegyük fel, megkapod a biztosítékot, hogy India szabad lesz?
– Ki adhat erre biztosítékot? – kételkedést és provokációt éreztem visszhangzani saját kérdésemben.
Ismét három vagy négy percig csendben maradt. Majd rám tekintett, és így szólt:
– Tegyük fel, én adom meg a biztosítékot?
Egy pillanatig haboztam, átgondoltam magamban a kérdést, és azt mondtam:
– Ha biztosítékot ad, el tudom fogadni.
– Akkor én biztosítalak téged, hogy India szabad lesz – mondta megfontolt hangsúllyal.

Feladatomat elvégeztem – látogatásom célját Pondicherry-be teljesítettem. Személyes kérdésem, és a csoport problémája megoldódott. […]

Ideje volt elindulnom. India szabadságának kérdése azonban ismét felmerült az elmémben, és amikor elbúcsúztunk, miután felálltam, hogy távozom, nem tudtam elfojtani a kérdést, ami magát az életet jelentette számomra:
– Biztos benne, hogy India szabad lesz?
Akkor nem ismertem fel aggályos kérdésem teljes jelentőségét. Egy garanciát akartam, és bár a biztosítékot megkaptam, a kétségek nem szűntek meg teljesen.
Sri Aurobindo nagyon komollyá vált. Előjött benne a jógi, az égre szegezte a tekintetét, amit látni lehetett az ablakon keresztül. Majd rám nézett, öklét az asztalra helyezte, és így szólt:
– Erre mérget vehetsz, olyan biztos ez, mint ahogy a nap holnap felkel. A végzés ki van adva, lehet, hogy nem kell sok idő, hogy be is következzen.
Meghajoltam előtte. Aznap, több mint két év óta, nyugodtan tudtam aludni a vonaton.

Purani: Esti beszélgetések Sri Aurobindoval

2 hozzászólás

  1. Csáki György
    okt 9, 2012

    Örülök, hogy rátaláltál erre és feltetted! Úgy érzem nagyon aktuális most, a tekintetben, hogy hogyan tehetünk valamit ma Magyarországért…

    • Lars
      Már 5, 2015

      Apropos of Record of Yoga, Let me compile here some of the ctnemmos that have appeared elsewhere:Re: Untold Potentialities: India and the Third World. by Richard Hartz (4)by Rich on Mon 20 Aug 2007 09:26 AM PDT | Profile | Permanent LinkDB wrote: The scrupulous avoidance of stereotypical usage of words through at least two means: (1) to keep one’s language expression within the limits of one’s experience; and (2) to handle language creatively is mandatory to prevent the easy slippage into the integral religion of conscious evolution. In this regard, Sri Aurobindo himself gives us the best example. Further, he coins a completely different dictionary for his own use in the Record of Yoga. DB . regards the Record, I have heard various tales from senior sadhaks in the Ashram, that it was not the intention of Sri Aurobindo to publish his personal diary or what we call the Record of Yoga. First is that an assertion which can be verified? and next if true, is the fact that it was not published by either Sri Aurobindo or the Mother because they wished to resists its slippage into the discourse regime of the (pseudo)enlightenment industry? or even mis-interpreted by the aspiring sadhak or sadhika? or did he just wish for these to simply function as his own personal notes and reflections?Re: Re: Untold Potentialities: India and the Third World. by Richard Hartz (4)by RY Deshpande on Wed 22 Aug 2007 04:09 AM PDT | Profile | Permanent LinkAn important point, Rich.It will be nice if DB can get the details from RH himself. My own understanding is as follows: There was a pile of Sri Aurobindo’s unpublished writings at that time and on top of it was a note saying confidential . This was taken to mean that the confidential matter was only in the top sheets of papers and the rest could be published. The Record was later serialised in the Ashram’s Archival half yearly periodical. Perhaps this could have been enough, instead of bringing out the whole lot in the complete works. But I don’t know. Let DB take up the matter with RH.RYDRe: Re: Re: Untold Potentialities: India and the Third World. by Richard Hartz (4)by Rich on Wed 22 Aug 2007 11:14 AM PDT | Profile | Permanent LinkRYDThanks for the light you have shed so far,even though in an Era of information it would be counter-intuitive for anything to remain confidential especially with regards to someone like Sri Aurobindo who is of iconic status in sub-continent and world history, and fortunate for us that the Archives has done an excellent work in its excavation and recovery,however, if true, the fact that Mother did not publish it nor (as I understand it) Nolini-da, would perhaps be significant. or maybe not? At any rate the discussions regards the publication decision, and the literary history of the editorial process would be valuable in itself .rcRe: Re: Re: Re: Untold Potentialities: India and the Third World. by Richard Hartz (4)by RY Deshpande on Thu 23 Aug 2007 03:59 AM PDT | Profile | Permanent LinkRich: I would not apply the criteria of the Information Era to matters spiritual and occult. We had the ancient mysteries, and till yesterday the secret of the Veda had remained a secret. And whatever is overt, hardly we understand anything of it, for isntance, of the Gita and the Upanishads. The Mother didn’t want the Agenda to be published the way it has now been done. But perhaps the most important thing is, our growing in the spiritual perception which will assure all that that is needed for that growth. The deed has been done and there is hardly anything else one can do now about it except to develop our psychic-spiritual faculties by profitting from all these splendid richnesses.RYDRe: Re: Re: Re: Untold Potentialities: India and the Third World. by Richard Hartz (4)by Rich on Thu 23 Aug 2007 08:48 AM PDT | Profile | Permanent LinkRYD wrote I would not apply the criteria of the Information Era to matters spiritual and occult. I totally agree with you.rcRich’s note should open new windows of investigation. I had suggested DB to shed light on the issue. I repeat the suggestion. Thanks.RYD

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.