117-121. Aforizmák

Print Friendly

117. “Nincs olyan, hogy én nem léteztem ezelőtt, vagy te, vagy ezek a királyok, és olyan sincs, hogy mi mind nem leszünk ezután.” Nem csak Brahman, hanem a lények és a dolgok Brahmanban is örökkévalók; az ő teremtésük és pusztulásuk egy bújócskajáték a külső tudatunkkal.

118. Az egyedüllét szeretete a tudásra irányuló beállítottság egyik jele; de magát a tudást csak akkor érjük el, ha a tömegben, a csatában és a piactéren is határozottan érzékeljük az egyedüllétet.

119. Ha akkor, amikor nagy dolgokat teszel és óriási eredményeket idézel elő, meg tudod érezni, hogy te semmit nem teszel, akkor tudd meg, hogy Isten eltávolította az Ő pecsétjét a szemhéjadról.

120. Ha akkor, amikor egyedül, mozdulatlanul és némán ülsz a hegytetőn, meg tudod érezni a forradalmakat, amelyeket irányítasz, akkor isteni látással bírsz, és megszabadultál a látszatoktól.

121. A tétlenség szeretete ostobaság, és a tétlenség megvetése ostobaság; nincsen tétlenség. A homokban tehetetlenül heverő kő, amelyet egy tétlen pillanatban félrerúgnak, a féltekékre kiható következményt idéz elő.

Az aforizmákhoz az Anya kommentárjai ide kattintva olvashatók:

http://mother.supramental.hu/hu/gondolatok-es-aforizmakrol-thoughts-and-aphorisms/117-121

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.