A Dhammapadáról

Az első strófában egy nagyon bölcs tanácsot kapunk: a jól idomított harci elefánt nem kezd el menekülni, amint nyíllal eltalálják. Tovább halad előre, és elviseli a fájdalmat, anélkül, hogy hősies ellenállása megváltozna. Azok, akik az igaz utat akarják követni, természetesen ki lesznek téve a rossz akarat mindenféle támadásainak, amelyek nemcsak hogy nem értik, de általában gyűlölik azt, amit nem értenek.

Ha aggódtok, bánkódtok vagy akár el is kedvetlenedtek a rosszindulatú ostobaságok miatt, amelyeket az emberek rólatok mondanak, akkor nem fogtok messzire jutni az úton. És az ilyen dolgok nem azért érnek benneteket, mert pechesek vagytok, vagy mert sorsotok nem szerencsés, hanem éppen ellenkezőleg, az isteni Tudat és az isteni Kegyelem komolyan veszi elhatározásotokat, és hagyja, hogy a körülmények próbakövekké váljanak utatokon, hogy lássa, őszinte-e az elhatározásotok, és elég erősek vagytok-e ahhoz, hogy szembenézzetek a nehézségekkel.

Ezért, ha valaki gúnyos megjegyzést tesz rátok, vagy olyasmit mond, ami nem túl jóindulatú, az első dolog, amit tennetek kell, hogy magatokban keressétek meg, hogy milyen gyengeség vagy tökéletlenség tette lehetővé, hogy ilyesmi megtörténjen, és ne legyetek vigasztalhatatlanok, felháborodottak vagy sértettek, mert az emberek nem értékelnek benneteket a szerintetek valódi értékeiteknek megfelelően; ellenkezőleg, hálásnak kell lennetek az isteni Kegyelemnek, amiért rámutatott a gyengeségre vagy tökéletlenségre vagy torzulásra, amit ki kell javítanotok.

Ezért ahelyett, hogy boldogtalanok lennétek, teljes mértékben elégedettek lehettek, és előnyre, nagy előnyre tehettek szert abból a sérelemből, amelyet el akarnak követni ellenetek.

Emellett, ha valóban követni akarjátok az ösvényt és gyakorolni akarjátok a jógát, akkor nem a megbecsülésért vagy a tiszteletért kell ezt tennetek, hanem azért, mert ez lényetek parancsoló szükséglete, mert semmilyen más módon nem lehettek boldogok. Az, hogy az emberek értékelnek-e vagy nem értékelnek, egyáltalán nem számít. Előre megmondhatjátok magatoknak, hogy minél távolabb vagytok a hétköznapi emberektől, minél idegenebbek vagytok a hétköznapi létmódtól, teljesen természetesen annál kevésbé fognak az emberek értékelni, hiszen nem fognak megérteni benneteket. És ismétlem, ennek egyáltalán nincs jelentősége.

Az igazi őszinteség abban áll, hogy haladjatok előre az úton, mert nem tehettek másként, hogy szenteljétek magatokat az isteni életnek, mert nem tehettek másként, hogy igyekezzetek átalakítani lényeteket és kijutni a fénybe, mert nem tehettek másként, mert ez az életetek értelme.

Ha ez így történik, akkor biztosak lehettek abban, hogy a helyes ösvényen jártok.

Az Anya / Mirra Alfassa: A Dhammapadáról

 1958. augusztus 1.