A HÁBORÚ EGY BENNÜNK LÉVŐ LÉLEKTANI SZÜKSÉGLET
Ameddig a háború lélektanilag nem válik lehetetlenné, addig fenn fog maradni, vagy – ha el is űzzük egy időre – vissza fog térni. Azt reméljük, hogy maga a háború vet majd véget a háborúnak; hogy a kár, a szörnyűség, a mészárlás, a békés élet felforgatása, a dolog egész zavaros, vérengző őrülete olyan kolosszális méreteket öltött vagy fog ölteni, hogy az emberi faj kimerültségében és undorában messze el fogja vetni ezt a borzalmat. Azonban a kimerültség és az undor, a szörnyűség és a sajnálat nem maradandó tényezők, sőt még az sem, ha a szemünk megnyílik a józan ész felé azon gyakorlati tények láttán, mint az emberi élet és energia elvesztegetése és a baj és a tékozlás; ezek csak addig tartanak, amíg még friss a tanulság. Ezután jön a feledés; az emberi természet helyrehozza önmagát és újra megleli azokat az ösztönöket, amelyeken ideiglenesen uralkodott. Elképzelhető egy hosszan tartó béke, sőt ebből a békének egy bizonyos megszerveződése is következhet, de egészen addig, amíg az emberi szív az marad, ami, a békének egyszer vége lesz; a szervezettség az emberi indulat nyomása alatt össze fog omlani. A háború talán már nem egy biológiai szükséglet, viszont még mindig egy lélektani szükséglet; ami bennünk van, annak manifesztálódnia kell kifelé.
– Sri Aurobindo: Háború és Önrendelkezés / War and Self-Determination
“…az ember mindig olyan durva, hogy szüksége van a szélsőségekre. Ez az, amiért Sri Aurobindo azt mondta: ahhoz hogy igaz Szeretet lehessen, szükség volt a Gyűlöletre; igaz Szeretet csak a Gyűlölet nyomására születhet meg. Ennyi. Nos, el kell fogadnunk a dolgokat, ahogy vannak, és meg kell próbálnunk tovább menni, ez minden.
Valószínűleg ezért van olyan sok nehézség (halmozódnak itt a nehézségek: a jellem problémái, az egészség problémái és a körülmények problémái), ez azért van, mert a nehézségek indíttatására ébred fel a tudatosság.
Ha minden egyszerű és békés, akkor elalszol.
Így magyarázta Sri Aurobindo is a háború szükségességét: békében, az emberek elpuhulnak. Ez nagyon rossz dolog.
Én nem mondom, hogy nagyon szépnek találom, de úgy tűnik, így kell lennie.
Alapvetően ez az, amit Sri Aurobindo is mond az Isten Órájában: “Ha birtoklod az Erőt és a Tudást, és nem ragadod meg a lehetőséget, nos … akkor jaj neked.”
Ez egyáltalán nem bosszú, egyáltalán nem büntetés, ez csak annyit tesz, hogy magadra vonsz egy szükségszerűséget, az erőszakos impulzus szükségességét – annak szükségét, hogy válaszolj az erőszakra. ”
Az Anya
http://anya.supramental.hu/hu/gondolatok-es-aforizmakrol-thoughts-and-aphorisms/103-107
Ha esetleg ezt valaki félreértené ez az írás nem a háborúk perverz felmagasztalása (bár a háborúknak is megvan a szerepe a földi evolúcióban), hanem az emberiség jelenlegi tudati szintjén egy valós tény. Tehát, ha változik felfelé a tudatszint, nem az elmében és az alacsonyabb vitális lényünkben fogunk élni, akkor szűnhet meg ez e szükséglet.
Hogy még teljesebb legyen a kép:
„Az emberi fejlődés egy bizonyos szakaszában a háborúk elkerülhetetlenek. A történelem előtti időkben az egész élet egy háború volt; és a mai napig az emberi történelem a háborúk egy hosszú története. A háborúk természetes eredményei egy egoisztikus agresszió és életküzdelem által uralt tudatossági szintnek. És jelen pillanatban, annak ellenére, hogy bármilyen emberi erőfeszítések is vannak a béke felé, nincs biztosítva számunkra, hogy a háború ne egy elkerülhetetlen csapás legyen. Valójában nem hadiállapot van jelen pillanatban, nyílt vagy más formában, számos részén a világnak? ”
Az Anya
http://anya.supramental.hu/hu/gondolatok-es-aforizmakrol/28
Én biztos, hogy nem emlegetném együtt a lelket a háborúval, és így írnám: A HÁBORÚ EGY BENNÜNK LÉVŐ PSZICHOLÓGIAI SZÜKSÉGLET
„Az emberi lények szokása, hogy a másokkal való viszonyt a fizikai, vitális és mentális kapcsolatokra alapozzák; éppen ezért szinte mindig ott van bennük az egyetértés hiánya és szenvedés. Ha, éppen ellenkezőleg, kapcsolataik a pszichikus (lélek és lélek közötti) kapcsolatokon alapulnának, akkor úgy találnák, hogy a nyugtalan látszat mögött van egy mély és tartós harmónia, amely képes kifejezni magát az élet valamennyi tevékenységében, és hatására a zavar és szenvedés helyét átveszi a béke és a boldogság.”
http://anya.supramental.hu/hu/gondolatok-es-aforizmakrol/138
„Alaptermészeténél fogva a lélek nyugodt, csendes és világló, megértő és nagylelkű, tág és haladó, örökké a megértésért és a haladásért küzd.”
http://anya.supramental.hu/hu/1971-12-kotet/1971-december-13
A „psychological” angolul az elmével vagy érzelmekkel kapcsolatosat jelenti, és a magyar lélektani is. Pl. olyan jelentésben, mint „lélektani hadviselés” sincs az értelme kapcsolatban az igazi lélekkel és pszichikai lénnyel. Ha Sri Aurobindo úgy érezte, ez nem megtévesztő, akkor, mivel a magyar nyelvben is ez a szó bevett jelentése, én sem éreztem elvetendőnek ebben az esetben.
Az I. világháború közepén Sri Aurobindo látnoki erővel nyilatkozott: „Németország veresége… nem tudta kiölni magából a gyilkos szellemet, ami megtestesült Németországban; ez elvezethet egy új megtestesüléshez, talán más fajban vagy birodalomban, és a teljes csatát újra meg kell vívni. Addig, amíg az öreg istenek élnek, kevéssé számít, hogyha megtörjük vagy elgyengítjük a testet, melyet felélesztettek, mert nagyon jól tudják, hogyan kell új testbe vándorolni. Németország legyőzte a napóleoni szellemet 1813-ban, Franciaországban, és legyőzte Európa vezetőinek maradékát 1870-ben; ugyanez a Németország vált annak a megtestesítőjévé, amit legyőzött. A jelenség könnyedén megújulásra képes még ijesztőbb mértékben.”
http://anya.supramental.hu/hu/1962-3-kotet/1962-szeptember-22#a1