A kereső szükségletei olyan kevesek kell, hogy legyenek, amennyire csak lehetséges
A kereső szükségletei olyan kevesek kell, hogy legyenek, amennyire csak lehetséges, mert csak nagyon kevés dolog van, ami az életben valóban szükséges. A többi vagy kisegítő dolog, illetve az élet dekoratív eleme vagy fényűzés. Ezeket a jóginak az alábbi két eset közül csak az egyikben van joga birtokolni vagy élvezni:
(1) Ha a szádhanája során kizárólag arra használja fel őket, hogy eddze önmagát a dolgok kötődés vagy vágy nélküli birtoklásával, és hogy megtanulja őket helyesen — az Isteni Akarattal összhangban — használni: a megfelelő bánásmóddal, igazságos szervezéssel, elrendezéssel és mértékkel, vagy
(2) ha elérte a vágytól és kötődéstől való igazi megszabadulást, és a legkisebb mértékben sem hatja meg vagy semmilyen módon sem befolyásolja a veszteség, valaminek a megtagadása vagy valaminek a megvonása. Ha a legkisebb sóvárgás, vágy, követelés vagy igény is van benne tulajdon vagy élvezet iránt, a legkisebb szorongás, bánat, düh vagy bosszúság annak megtagadása vagy megvonása esetén, akkor szellemében nem szabad, és a birtokában álló dolgok használata ellentétes a szádhana szellemével. Még ha szellemében szabad is, nem alkalmas a birtoklásra, ha nem tanulta meg a dolgokat nem a maga számára, hanem az Isteni Akarat számára — használat során helyes tudással és helyes cselekvéssel — eszközként felhasználni, egy olyan élet megfelelő eszközeként, amelyet nem önmagáért, hanem az Isteniért és az Isteniben él.
– Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról [A vitális átalakítása]
Legutóbbi hozzászólások